Hiába nem éltek még a kevésbé szélsőséges időjárás idején, a gyerekek előtt a mai információdömpingben már nem marad rejtve a tény, milyen nagy károkat okozott az emberiség a Földön. Persze, nem is lenne érdemes titkolni a dolgot, hiszen csak úgy lehet őket a fenntarthatóságra nevelni, ha tisztában vannak az igazsággal. Miközben jobbnál jobb mesekönyvek, gyerekenciklopédiák, társasjátékok és mesefilmek beszélnek arról, mit jelent vigyázni a bolygónkra, melyek a legnagyobb veszélyek, vagy épp mit tehet az ember a hétköznapokban:

a gyerekek nemcsak tanulhatnak, de egyre inkább szoronghatnak is.

Nem beszélve azokról az iskolásokról, akik már a zsebükben hordott telefonnak hála, sokkoló szalagcímekbe is könnyen belefuthatnak az interneten. Például a BBC aktuális híradásába: „ha az év végéig nem csökken a globális hőmérséklet, akkor jövőre a klímaváltozás új, ismeretlen területeire érünk” – idézi a Telex, hozzátéve: 2024 márciusában 1,68 fokkal volt melegebb, mint az iparosodás előtt. A klímaváltozás részletei érthetetlennek tűnhetnek, ugyanakkor hatásai szó szerint a bőrünkön érezhetők.

Ha nincs válasz, az a gyereknek maga a végharsona

Lehet mosolyogva legyinteni a klímaszorongásra, de a szakemberek tapasztalatai is azt mutatják, egyre több az ezzel küzdő gyerek. A helyzet egyrészről párhuzamba állítható a Covid okozta félelmekkel abból a szempontból, hogy a veszély megfoghatatlan és világméretű. Másrészről azonban különbözik abban, hogy nem igazán lehet várni a végét: ez a vonat nem az alagúton át robog a fény felé, hanem egy elszabadult szerelvény, amiről nem tudni, belecsapódik-e valamibe, vagy képesek leszünk lefékezni.

Az az üzenet egy óvodás, kisiskolás vagy kiskamasz gyereknek, hogy van egy krízishelyzet, amelyben nem tudjuk, mit kell csinálni: maga a végharsona. Tulajdonképpen, ha nem tartjuk kordában, egy kész kijelentéssé válik: ti vagytok az utolsó generáció a Földön, éljetek ezzel a tudattal” – kezdi Víg Sára gyermekpszichológus.

Hozzáteszi: a klímaszorongás mértéke természetesen sok minden függvénye. Koré, személyiségé, és nagyon nagy befolyással van rá a szülők szorongása, valamint az információ mennyisége, amellyel a gyereknek meg kell birkóznia.

színház film interjú emberség Törőcsik Mari
Víg Sára - A kép Víg Sára tulajdonában van

„Az egzisztenciális szorongás alapvetően négyéves kor körül jelenik meg: ennek lényege pedig a szembesülés azzal, hogy egyszer mindannyian meghalunk. Az élet végességén mégis idővel túllép a pszichénk: egyrészt automatikusan törekszik arra, hogy minél lejjebb nyomja azokat az érzéseket, amelyek nehezítik a létezést. Másrészt a gyerek azért erre kaphat megnyugtató válaszokat: általában akkor halunk meg, ha idősek, betegek vagyunk, ez a veszély pedig minket most nem fenyeget.

A klímaváltozásra érvényes válaszaink ezzel szemben körülbelül olyanok lehetnek, mintha egy négyévesnek azt mondanánk az egzisztenciális szorongás közepén: anya és apa is meg fog halni, és te is meg fogsz halni. Ez van, ez az élet” – foglalja össze a szakember, milyen nagy terhet tud rakni egy gyerekre a jövőtől és a kilátástalanságtól való félelem.

A téma kikerülhetetlen, a félelem és a bűntudat globális

Sohasem felejtem el, amikor az egyik gyerekem, aki sokat olvas földrajzi témájú könyveket, sírva jött oda hozzám: „Mindig is arról álmodtam, hogy eljutok a Déli-sarkra, viszont a gyerekatlasz szerint, mire felnőtt leszek, ott elolvad az összes hó” – panaszolta.

Attól, hogy egy gyerek már elég nagy és értelmes ahhoz, hogy felfogja, mit jelent ez az utóbbi mondat – és mi okozza ezt a sokkoló változást –, még nem feltétlenül kész feldolgozni is az olvasottakat. És a tényt nem egy kattintásvadász főcímben találta az internet bugyraiban, hanem egy gyerekkönyvet lapozva csapta arcul.

„A tudás elméletileg segít megtalálni a kérdésekre a választ, de ebben az esetben sokszor fordítva működik: a tájékozottság még több félelmet szül, mivel nincsenek kész vagy megnyugtató válaszok. A klímaszorongás egy olyan globális egzisztenciális szorongás, amit sokszor a psziché sem tud félretenni: a halállal nem kell mindennap szembenéznie az embernek. Viszont, ha naponta, hetente megjelenik egy szélsőséges jegy az időjárásban, nem lehet nem foglalkozni azzal, hogy baj van” – magyarázza a pszichológus.

Víg Sára szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy míg az általános félelmekkel kapcsolatban a látencia szakasza – azaz a kisiskolás kor eljötte – mérsékeli az érzelmeket, hiszen az intellektus fejlesztésére helyeződik a hangsúly, addig a klímaváltozás esetében ez szintén egy felhajtó erő. Fokozottan igaz ez, ha a gyerek még érdeklődik is a hasonló témák iránt. Ebben a korban ráadásul még a szülőé a mindentudó szerep: de ha ő is bizonytalan, és nem tud megnyugtató válaszokat adni, az szintén növelheti a szorongás mértékét.

„Érdekes, hogy a globális rettegés mellett létezik globális bűntudat is. Mindenki tudja, hogy ami történt, csakis az emberiség hibája: de vajon mit lehet tenni, hogy jóvátegyük, amit a felmenőink és mi okoztunk? Ez a láthatatlan bűntudat szintén adódik tovább és még inkább fokozza a rossz érzéseket” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Igyekezzünk előhozni a pozitív nézőpontokat

A klímaváltozás kérdése már az 1979-es genfi klíma-világkonferencián előkerült: az ott felrajzolt jóslatok szinte pontról pontra teljesültek, miközben a világ vezetői mégsem tettek valódi lépéseket a megelőzésért. Talán azt gondolták, ez nem a mi ügyünk: milyen messze vannak még a 2020-as évek!

„A probléma megfoghatatlansága még a felnőtteket is gyakran félrevezeti, és nem veszik komolyan a kérdést. Egy kisgyereknek is nagyon nehéz megértenie, miképpen függ össze, hogy ne folyasd a csapot, vagy válogasd szét a szemetet, azzal, hogy mi történik a bolygón. Ezért fontosak a mesék, történetek, játékok, amelyek ezt elmagyarázzák. Viszont muszáj tompítani az információkat, hogy azok még elviselhetők legyenek” – mondja Víg Sára.

Sokat segíthet, ha pozitív irányból közelítjük meg a kérdést, és arra mutatunk példákat, milyen lépéseket tesznek a tudósok, szakemberek azért, hogy javuljon a helyzet.

„Lehet filmeket mutatni a megújulóenergia-forrásokról, a szélmalmokról Európa-szerte, cikkeket olvasni a tudományos felfedezésekről, amelyek erősítik a bizakodást és a reményt” – javasolja a szakember. A mai gyerekek számára már nem akadály az angol nyelv sem, a NASA kifejezetten gyerekek számára készült klímatematikájú honlapján például jól összeszedett, érhető nyelvezettel – és cseppet sem pánikkeltő hangvételben – közölt információkat olvashatnak időjárás, víz, energia témákban. 

Az óvodás, kisiskolás időszakban tehát jó tipp lehet a minél több pozitív megerősítés azzal kapcsolatban, hogy te mit tehetsz, illetve mások mit tesznek a bolygó megóvásáért.

Emellett, ha úgy érezzük elhatalmasodik a félelem, nyugodtan szabjunk határt a szorongással töltött időnek, és segítsünk az elterelésben: „Beszéljünk meg két kérdést, és mondjuk azt: mára ennyi, holnap folytatjuk. Aztán kössük le a gyerek figyelmét mással: lehet, hogy nem tudja azonnal kikapcsolni a félelmeit, de megtanulja a stratégiát, hogyan törekedhet a témából való kilépésre ő maga is, ha egyedül van” – fűzi hozzá a pszichológus.

A kamaszkorral beköszönt a tettvágy

Víg Sára szerint a kamasz korosztály másként reagál, mint a fiatalabb gyerekek. Őket egyrészt lefoglalják a kortárs kapcsolataik, valamint a hormonok játéka, másrészt már inkább tevékenyen állnak a kérdéshez, mint tehetetlenül.

„Greta Thunbergből csak egy van, de a korosztályából egy egész bolygónyi, ők pedig tapasztalom szerint azt gondolják, hogy »ez a mi életünk, a mi felelősségünk: tennünk kell érte«. Ők az elkeseredést vagy szorongást már át tudják fordítani tettvágyba, ami nagyon fontos lépés, és végső soron éppen ide kellene eljuttatni a gyerekeinket” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A mai kamaszok már nem a szüleiket kérdezik a témában: megnézik, mit mondanak a kérdésről európai, amerikai vagy a Föld más pontjain élő kortársaik, sokszor pedig beszélnek is egymással a problémákról. Ezzel együtt pedig éppen azt az összefogást alapozzák meg mind a nyitottságukkal, mind a gondolkodásukkal, amely majd egyszer hozzásegíthet a jövőben a nehézségek megoldásához. Ahogy a pszichológus mondja, a klímaválság tekintetében tényleg a világnak kell összefognia. „A Covid alatt ugyanazt éltük át a világ szinte minden pontján, de csak távolról figyeltük egymás intézkedéseit. Ebben az esetben viszont közösen is kell cselekednünk: a mai tinédzserek többsége pedig abszolút ebbe az irányba gondolkodik” – osztja meg reménykeltő tapasztalatait a szakember. 

A klímaváltozás mindannyiunk számára személyes ügy

A felnőttek, bár szoronganak, azért mégiscsak élik a mindennapokat, és mennek tovább. Hogy miért? Mert bennük már ott dolgozik az érzelmi reguláció képessége: azaz kordában tartják a félelmeket, hiszen ha nem tennék, abba beleőrülnének. Ez persze nem teljesen életkorhoz kötött: sokban függ a személyiségtől, a mintáktól. Akad, akinek felnőttkorban is segítséget kell kérnie, ez azonban nem szégyen, hanem létszükséglet. Összességében azonban elmondható: a felnőttkor idejére a többségben kialakul ez a fajta képesség. 

„A gyerekek számára a legnehezebb a klímahelyzet kapcsán, hogy sok szempontból nem nekik való téma, de mivel érinti őket, mégis találkozniuk kell vele. Ennek ellenére azt mondom, számos problémára az emberiség történetében a személyes érintettség okán találtak megoldást. Sokan azért lettek orvosok, kutatók, tudósok, mert például elvesztettek valakit egy betegségben, vagy bármilyen személyes élmény vagy épp trauma érte őket.

A klímaváltozás a ma élők számára már mind személyes ügy, és talán ez ad majd lendületet a cselekvőképességnek”

– hangsúlyozza Víg Sára. Szerinte szülőként kifejezetten nemes – és ma már talán kikerülhetetlen – feladat a klímaszorongást motivációvá és tettrekészséggé formálni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Mimi Haddon

Széles-Horváth Anna