)
Melyik négy csapat jut be a BL-elődöntőbe?
Bayern München, Manchester City, Barcelona, és… Atlético Madrid.
Ha már a Spíler TV-n rendszerint a Premier League meccsek szakértőjeként láthatjuk, kérnék még egy tippet: melyik együttes nyeri meg az angol bajnokságot?
A tapasztalat és Josep Guardiola személye miatt a Manchester City.
Ha már City…Az utóbbi hetekben többen bírálták Erling Haalandot, mondván, ha nem szerez gólt, haszontalan a játéka. Torghelle Sándor hasznosabb volt a mezőnyben, mint a norvég támadó?
Nehéz kérdés, mert ha igennel felelek, akkor nagyképű vagyok, és menjek a fenébe, de ha nemet mondok, akkor a saját meggyőződésemnek mondok ellent. Maradjunk annyiban, hogy ha egy olyan meccset nézünk, ahol egyikünk sem szerzett gólt, és csak a mezőnymunka számít, akkor hasznosabb voltam az NB I-ben, mint amennyire Erling Haaland hasznos a Premier League-ben.
)
Erling Haaland vezeti a Premier League góllövőlistáját, a mezőnyjátékát mégis gyakran kritizálják Fotó: Getty Images
Egyébként megszokta már a televíziós szakértő szerepét? Teljesen önmagát adja a stúdióban, vagy előfordul, hogy visszafogja magát, mert egyik csapat szurkolóit sem akarja megbántani?
Nem fogom vissza magam, nem véletlen, hogy a közösség oldalakon a szurkolók rendre megtalálnak. Valaki mondjuk az Arsenalnak szurkol, én kritikát fogalmazok meg a csapattal szemben, ő pedig megsértődik ezen. Ez benne van. A legfrissebb élmény a Manchester United–Liverpool FA-kupa-negyeddöntő után jött. Amad Diallo a 121. percben szerzett győztes gólt, majd levette a mezét a gólörömnél, amiért megkapta a második sárgáját, és kiállították. A stúdióban azt mertem mondani, a meccs hevében bizonyára elfelejtette, hogy volt már sárga lapja. Rengeteg üzenetet kaptam, hogy mennyire fogalmatlan vagyok, majd két nap múlva a csatár lenyilatkozta: elfelejtette, hogy volt már egy sárgája. Ezzel nem tudok mit kezdeni.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt a könnyed hangvétel és a szakmaiság között?
Kocsmahangulatot semmiképpen sem akarunk, ez nem az a műsor. Nyilván a szakma, vagy éppen a bulvár felé is jobban el lehetne menni, de inkább a középutat próbáljuk megtalálni.
Keresi az internetes visszajelzéseket, vagy az ismerősei küldik?
Mivel általában üzenetben jönnek a visszajelzések, keresni sem kell. Mondjuk húsz év alatt elég sok szidalmat vágtak már a fejemhez, úgyhogy a kommentelők véleményétől nem fogok álmatlanul forgolódni esténként. Nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja,
Gondolom, annak idején a lelátóról azért durvábbakat kapott, mint a kommentelőktől.
Persze. Az üzenetküldők az édesanyámat még sosem vették a szájukra, csak engem hülyéztek le. Ezzel szemben a pályán az ellenfél szurkolói többször emlegették anyukámat, de ahogy ezt korábban is elmondtam, mindig motivált, ha „megtaláltak” a vetélytárs drukkerei. Ez azt jelentette, hogy valamiért tartottak tőlem. Sőt, valószínűleg sokan örültek volna, ha az ő csapatukban játszom.
A lobbanékony természete és a provokatív stílusa miatt sokat kapitt a drukkerektől. Ez jót tett a népszerűségének? Így nem „csak” egy szürke NB I-es csatár volt, mindenki tudta, ki az a Torghelle Sándor.
Az biztos, hogyha felmentem a pályára, valaminek történnie kellett – de akartam is, hogy történjen. Valamivel fel akartam hívni magamra a figyelmet. Nem mondom, hogy provokáltam az ellenfeleket, inkább ők próbáltak kizökkenteni engem, de az biztos, hogy engem sem kellett félteni. Odacsíptem, odarúgtam, nem voltam kellemes figura. Főleg a Fradi ellen. Ott mindig kerestem a tüzet, ha nem volt, akkor megcsináltam a balhét.
Miért pont a zöld-fehérek ellen?
Szűcs Lajos volt a kapus, Dragóner Attila a belső védő, hogy lehetne úgy játszani ellenük, hogy ne legyen valami tűz a párharcainkban? Akár a Vidivel, akár az MTK-val játszottam a Fradi ellen, úgy voltam vele, hogy ha már felmegyünk a pályára, nehogy már unalmas mérkőzést játszunk. Ebben pedig a fradisták is „partnerek” voltak.
A szakértői szerepre visszakanyarodva, a visszajelzések alapján jól megtalálták az egyensúlyt a szakma és a poénkodás között? Az első adás előtt átbeszélték, hogy milyen irányba mennek majd, vagy a stúdióban ülők személyisége alakította a hangvételt?
Inkább utóbbi. Soós Márk az összes angol meccset nézi, a statisztikákkal és a nyilatkozatokkal is naprakész, míg én inkább a saját tapasztalatimra támaszkodom, amellett, hogy a fejleményeket én is követem. Nyilván sosincs hibátlan adás, de mostanra megtaláltuk, kinek mi a szerepe. Ezt is meg kellett szokni, bevallom, eleinte nem éreztem magam komfortosan a stúdióban. Nyilván, ahogy egyre jobban megismertük egymást Szedmák Zitával és Márkkal, az adások színvonala is úgy lett egyre jobb.
Mielőtt szakértőként kezdett dolgozni, a Fehérvárnál Szabics Imre vezetőedző mellett asszisztens edzőként kapott szerepet. Látjuk még a jövőben ebben a szerepkörben?
Valószínűleg nem.
Miért?
Elég gyorsan kiégtem.
És viccen kívül?
A pályafutásom végéhez közeledve nem láttam tisztán, hogy mi lesz az utam, de folyamatosan csináltam az edzői tanfolyamokat, és a sportigazgatói képzést is elvégeztem. Az MLSZ-nél és a III. Kerületnél szereztem némi tapasztalatot, majd jött a Vidi megkeresése. Na, az kemény volt. A profi labdarúgóként szerzett tapasztalatom után pontosan tudtam, milyen klubhoz kerülök, tudtam, mivel jár az edzői szakma, de amikor a saját bőrödön tapasztalod, az más. Egy év után távoznunk kellett, én pedig úgy éreztem, hogy erre többé nincs szükségem.
)
Fehérváron asszisztens edzőként kapott lehetőséget Torhelle Sándor, ám nem tervez visszatérni ebbe a szerepkörbe Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Pontosan mire nincs szüksége?
A stresszre, illetve a „jó sem igazán jó” mentalitásra. A Vidivel abban az idényben bejutottunk a Magyar Kupa-döntőbe, dobogós helyen végeztünk, a következő idényben is a harmadik helyen álltunk, amikor elköszöntek tőlünk. Olyan problémákkal küzdöttünk, amelyek az összes többi klubnál is szembe jöttek volna. Miután beugrottunk a mély vízbe, hamar megkaptuk a pofonokat, de legalább gyorsan kiderült, hogy mi az, amiből a jövőben nem kérek. A labdarúgástól ugyanakkor nem szakadtam el, az egyik társammal közösen megalapítottuk TeamTime management ügynökséget, ahol NB III-as, NB II-es, és NB I-es játékosokkal dolgozunk együtt, de Kata Mihály személyében van A-válogatott labdarúgónk is – bízom benne, hogy általa az Európa-bajnokságra is delegálunk majd játékost.
A saját karrierjével elégedett volt?
Persze. Gyerekként arról álmodtam, hogy a Honvédban és a válogatottban futballozhassak. Miután a gyerekkori álmaim teljesültek, miért lennék elégedetlen? Csapatszinten talán lehetett volna több ebben a pályafutásban, de egyénileg ez volt a maximum.
Irigyli a mai játékosokat? Amikor elkezdett profiskodni, hónapokat csúszó fizetések és omladozó stadionok jellemezték a magyar futballt, ehhez képest mára eljött a kánaán.
Annak is megvolt a maga bája. Nem a tartozásokra gondolok, hanem arra, hogy fiatalként nem raktak mindent a hátsónk alá. Gyerekként azért szenvedtem, hogy ne a salakon, hanem a füvön edzhessek. Amikor ez teljesült, a hátsó füves volt a cél, majd jöhetett a Bozsik-stadion. Ilyen apró célkitűzések mentén haladtam előre, és talán egy-két mai játékosnak jót tenne, ha vissza lehetne küldeni abba a rendszerbe.
)
A Fradi elleni párharcok mindig feltüzelték Torghelle Sándort Fotó: MTI/ Czeglédi Zsolt
Mi volt a leghosszabb időszak, amíg tartoztak önnek?
Akad olyan klub, amely a mai napig nem fizetett ki, máshol négy év után kaptam meg a pénzemet. Az is megesett, hogy aláírt szerződésem volt, majd az elnök egyszercsak összetépte, mondván, ennyit nem hajlandó fizetni nekem.
Képességeit tekintve benne volt a karrierjében, hogy Premier League-játékos legyen, vagy ez abszolút túlteljesítés volt?
Mivel valamiért odavittek a Crystal Palace-hoz, nem hiszem, hogy túlteljesítés lett volna. Persze, akinek ötven meccse van a válogatottban, az nem egyenértékű azzal, aki egyszer húzta magára a címeres mezt. Az én angliai karrierem sem tartott sokáig, de a képesség, hogy megálljam a helyem az angol élvonalban, bennem volt. Más kérdés, hogy valamiért abban a közegben nem tudtam kihozni magamból a maximumot.
Akkor, húsz évvel ezelőtt mi volt a legnagyobb meglepetés az angol hétköznapokban az NB I után?
Az egyik az volt, hogy gyakorlatilag az egész napot együtt töltöttük. Közös reggeli, délelőtti edzés, közös ebéd, délutáni edzés. Ott derült ki számomra, hogy mit jelent az igazán kemény meló, illetve az is meglepetésként ért, hogy éjjel-nappal a konditeremben voltunk. Magyarországon is akadtak súlyzós edzések, de korántsem ilyen mennyiségben.
)
A Crystal Palace játékosaként a Manchester United elleni bajnokin Fotó: Getty Images
Profiskodott Angliában, Németországban és Görögországban is. Tényleg jobbak voltak a külföldi edzők, mint a magyar szakemberek?
Dehogy voltak, ez hülyeség! Azt sem írom alá, hogy külföldről érkező szakemberek nagyobb tudással rendelkeznek, mint a magyar edzők. Játszottam olyan külföldi csapatnál, ahol a vezetőedzőt egy lapon sem lehetne említeni az NB I-es szakemberek többségével. Akadt olyan Bundesliga-edzőm, aki azt sem tudta, merre van előre. Aki külföldön nő fel, az mind okos, aki Magyarországon, az mind béna? Ugyan már! Azt pedig nyugodtan leírhatja, hogy Garami Józsi bácsi Barcelona-szintű edző volt.
Leírom, de mondja el, hogy miért.
Mert mindent tudott a labdarúgásról. Természetesen nem arra gondolok, hogyha az NB I-ből hirtelen átrakták volna a katalán csapat kispadjára, akkor sikert sikerre halmoz. Azt viszont vállalom, hogyha azzal az intelligenciával, tudással és úgynevezett hatodik érzékkel Spanyolországban születik, ott szocializálódik, és ott képezi magát, akkor vezetőedzőként biztosan eljutott volna egy Barcelona-szintű csapatig. De mondhatunk Real Madrid-szintű csapatot is. Csak hogy ne bántsunk meg senkit.
EZT OLVASTA MÁR?
)
Palmer négy góljáról és a veszekedéséről marad emlékezetes a Chelsea–Everton – videóval
)
Szoboszlai csak a szünetben állt be a vesztes meccsen – végleg elúszott a Liverpool bajnoki címe?
)
„Ez szégyen!” – a Chelsea edzője kiakadt a kiütéses győzelem után
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)