Ezt eddig rosszul tudtuk Kádár Jánosról, meglepő dolog derült ki a néhai pártvezérről

Mai napig legendák övezik a néhai pártvezér szokásait, melyek között vannak hiteles és kevésbé megbízható visszaemlékezések is. Abban azonban viszonylagos az egyetértés, hogy Kádár szerette az egyszerűbb fogásokat.

Ez is hozzátartozott a róla kialakított képhez, ugyanakkor a beszámolók szerint rózsadombi villájának fridzsiderében valójában azok az ételek voltak, mint az egyszerű nép hűtőjében. Illetve csak majdnem, mert a parizert és a vagdalthúst például nem kedvelte túlzottan.

A jó tepertőt, a káposztás tésztát, valamint a paprikás krumplit viszont nem vetette meg, és ha úgy alakult, még éjjel is felkelt kenni egy zsíros kenyeret – legalábbis Kádár egykori bejárónője szerint.

Kádár János legféltetettebb titkát a mai napig alig tudja valaki itthon: nem Csermanek János néven született

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Azt is tudni, hogy a pazarlást megvetette és soha nem hagyott ételt a tányérján, annak kapcsán viszont már jóval több a kérdőjel, hogy mi lehetett a legnagyobb kedvence. Sokan úgy vélik, hogy a krumplileves, valójában azonban nem így volt!

Michels Antal ugyanis, aki korábban szakácsként többször is főzött Kádár Jánosra, illetve számos prominens személyre is, egy korábbi interjújában elárulta, hogy a stíriai metélt volt a főtitkár kedvenc étele, és abból akár két adagnyit is megevett.

Amikor Kádár János Pabló Escobar babérjaira tört: hihetetlen történet a rendszerváltás előtti Magyarországról, drogkereskedelemből szerzett pénzből épült az ország

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Manapság ugyan már jóval kevesebb étteremben találkozni ezzel az igen ízletes és egyébként szintén nagyon egyszerű étellel, egy jó recept segítségével azonban bármikor elkészíthető. A porcukorral hintett túrós-tojásos-mazsolás finomság Stájerországból származik és némileg hasonlít a vargabéleshez – gyakorta össze is keverik a kettőt.

És hogy akkor mégis honnan jött a leveses tévedés? Kádár egyik szállóigéjéből, miszerint a „krumplileves legyen krumplileves” – amivel arra utalt, hogy mindent és mindenkit nevezzünk a nevén, és töltse be azt a funkciót, amit elvárnak tőle.

Forrás: Múlt-kor, Gasztrorégész