Az üzenet szerzője digitális ismerősöm. Olvasta a Lefülelt mondatok című rovatom tegnap megjelent összeállítását, és nehezményezi, hogy Ungár Péter közösségi bejegyzését pontatlanul idéztem. Igaza van, csakugyan pontatlanul, de tudatosan.
Az LMP-politikus érdekes kísérletbe kezdett. Tősgyökeres pestiként Szombathelyen bérelt lakást, és hetente egy-két napot a határszéli városban töltött. Járta a lehetséges választókerületét, beszélgetett az emberekkel, ismerkedett a település gondjaival. A tetemes magánvagyonából még egy portált is alapított. A „rózsadombi úri fiú” kísérlete nem sikerült ugyan, mert az ellenzéki pártok szervezte előválasztáson egy helybéli DK-politikus mögé szorult. Szombathely iránti érzelmei azonban megmaradtak.
Nem hagyott fel azzal, hogy egyszer majd a pannon várost képviselheti az országgyűlésben. Jelenleg is tagja a parlamentnek, de nem egyéni listáról. Különösen a szociálpolitikai és a geopolitikai kérdésekben mozog otthonosan, ezeket tanulta az Edinburgh-i egyetemen. Az országgyűlés legjobban képzett képviselői közé tartozik, ráadásul érti a digitális technológiát, és érzi a közösségi kommunikációt is. A messengeres hozzászólóval épp az utóbbi miatt keveredtem vitába.
Ungár Péter azt írta az üzenőfalára, hogy a közéletbe berobbant Magyar Péter érvelése az orosz-ukrán háborúról hasonlít a miniszterelnökére. Ezt nem tekinti főbenjáró véteknek: „Én leszek az utolsó, aki megszól valakit azért, mert úgy ellenzéki, hogy vannak kérdések, amelyben egyetért a kormányoldallal.” (Facebook.com, 2024. április 13.) A ’kérdések’ ugyebár többes számú kifejezés, a mellékmondatot indító vonatkozó névmást tehát szintén többes számba kellett volna tenni.
Ezt Ungár elmulasztotta, tartom azonban annyira műveltnek, hogy a pontatlanságot inkább a felületességének tulajdonítom. Ezzel magyarázható, hogy amidőn az idézett gondolatmenetet közöltem a Lefülelt mondatokban, az amelyet amelyekre javítottam. A helytelen írás bizonyítékait inkább azoknak rovom föl, akik úgy vannak jelen a nyilvánosságban, hogy rossz az íráskészségük.
Czeglédy Csaba szombathelyi ügyvéd és lokálpatrióta nyerte meg Ungár Péterrel szemben az ellenzéki előválasztást. Ám az országoson kikapott Hende Csabától, történetünk harmadik szereplőjétől. A Fidesz-politikus az országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, és április 4-én az ellenzék javaslatát kellett volna a plenáris ülés elé engedni. De úgy vélte, hogy a 2008 óta változatlan (havi 12.200-tól 25.900 forintig terjedő) családi pótlékot a munkaalapú társadalomban nem érdemes emelni.
Végső érvül ezt a mondást használta: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék.” (Nyugat.hu, 2024. április 12.) Kijelentése országszerte megrökönyödést váltott ki. Az elmarasztalók közé tartozik a vele szemben választási vesztés Czeglédy Csaba. Íme, a szombathelyi ügyvéd-politikus fészbukos bejegyzése: „Ha tehát a Fideszen múlik, az állásukat vesztő és fizetésükből megélni képtelen szülők gyerekei nyugodtan éhen is halhatnak.” (Facebook.com, 2024. április 12.)
Hát bizony ebbe is belenyúltam. Az okfejtést úgy emeltem át a Lefülelt mondatokba, hogy az ’és’ után beszúrtam egy ’a’ határozott névelőt. Nélküle ellentmondás keletkezik az egyértelműnek szánt bejegyzésben. Először ugyanis ama szülők elvesztik az állásukat, majd a már nem létező fizetésükből nem képesek ellátni a gyermekeiket. Holott a jó íráskészségű Czeglédy a szülők két különböző csoportjára gondolt: az állás nélküliekre és a kis fizetésből élőkre.
Meglehet, hogy nem tartottam be a dokumentátorok íratlan szabályát, de egyik közéleti személyiség sem érdemelte volna meg a ledorongolást. Az más kérdés, hogy mint annyi más fészbukozó, ők sem tekintik „írói munkásságuk” szerves részének a közösségi kommunikációt. Arra a fránya Facebook-ra nem kell annyira odafigyelni, mintha több hetes gyűjtőmunka után az országgyűlésben vagy a szombathelyi képviselőtestületben beszélnének hangsúlyozottan szakpolitikai kérdésről.
A közösségi oldalt lazábban vehetik, elvégre csak kiírják magukból a kutyafuttából megfogalmazott véleményüket. Vannak olyanok, akik ezt a felületességet, könnyedséget, nagyvonalúságot vállalják is a nyilvánosság előtt. Mondván, hogy a Facebook nem sajtóorgánum, inkább az ösztönkiélés megnyilvánulása. Az a benyomásom, hogy egy komoly ember esetében több ennél. Ha adunk magunkra, akkor a fészbukos bejegyzésünket nem különböztetjük meg attól a kézirattól, amelyet újságban szeretnénk közölni.
Tíz mondat a Facebookról
A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)
A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)
A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)
A Facebook nem egy underground műfaj. Azért felelősséget kell vállalni. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, 2020. június 18.)
Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)
Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)
A Facebookon és a közösségi médiában bárki ugyanolyan hangosan tud szólni, mint az újságíró a hagyományos médiában. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. július 11.)
Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)
Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. február 25.)
A szombati gigatüntetésen több volt a magyar zászló, mint Németh Szilárd Facebook-oldalán a cupák. (F. Szabó Kata újságíró, Népszava, 2024. április 11.)
