Aki öregen is fiatal: Bodrogi Gyula kilencvenéves

Akkoriban ismertem meg, amikor a hatvanas évek elején bejártunk az Andrássy úton lévő Fiatal Művészek Klubjába. Találkozott ott író és színész, zenész, szobrász, festőművész és még kosárfonó iparművész is. Kiállítások meg filmvetítések és néha műsoros estek is voltak. Tudtuk, hogy Bodrogi Gyula a József Attila Színház tagja, ahol mindig játszottak zenés darabokat, amelyekben tánc is volt. Már nem tudom, miben láttam először, csak arra emlékszem, hogy remekül mozgott és énekelt. Tiszta, szép hangja volt. Igazság szerint én még ma is annak a fiatal, berobbanó tehetségű színésznek látom, amilyennek megismertem. 

Néptáncos volt a SZOT együttesében. Fiatalon nem színésznek készült, hanem matematikusnak. Elképzelhetetlen a számok világában, ahogy elképzelhetetlen nélküle a színházi életünk. Szerencsére bekerült a Színművészeti Főiskolára, 1958-ban diplomázott, s mindjárt a József Attila Színházhoz került. Ott aztán jobbnál jobb alakításokat láthatott tőle az angyalföldi publikum. Feltűnt a filmvásznon is, megmaradtak emlékezetünkben rokonszenves, komoly vagy éppenséggel csirkefogós figurái, mint amilyen a Hattyúdalban volt Páger Antal meg a többiek mellett. Első feleségével, Törőcsik Marival legendás házaspár voltak, ahogy később Voith Ágival is, közös fellépéseik egy-egy revüműsorban még ma is fergeteges tapsot váltanak ki a nézőtéren.

Bodrogi 1975-től tanította is a színinövendékeket, és igazgató is lehetett a Vidám Színpadon, amelynek 1982-től 14 évig a tagja volt. Később, 2011-ben ő lett a Centrál Színházzá lett intézmény első vezetője. Most már jó ideje a Nemzeti társulatának a tagja. Az évtizedek nem múltak el nyomtalanul, de játszik. Azt mondja, a színpadról fogja elszólítani az Úristen. (Legyen az minél később!) Játszik, s ha úgy hozza a sor, énekel. A csengő hang immár armstrongi, de ha fellép, és elénekli a Szeressük egymást, gyerekek című dalt, a közönség még most is fiatalnak látja a vászonkalapos, derűs tekintetű kis öreget.

Csukás István megteremtette Süsüt, Bodrogi pedig a sárkány bőrébe bújt, és gyermekek sokasága szerette meg, nézték a tévében, és hallgatták: „Ó, ha rózsabimbó lehetnék, rám szállnának szépen a lepkék...” A csetlő-botló sárkány meghódította a gyermekeket, hiszen Bodrogi Gyula mélységes életszeretete sugárzott belőle.

Ezt érezzük minden szerepléséből, a szeretet sugárzását. Meg a humorát. Azt a humort, amelyben megmutatkozik a bölcsesség, mellyel egy hosszú színészi pályán szerzett tapasztalatait megítéli.

Szereti a publikum, és szereti a színésztársadalom. Nem tudok róla, hogy lennének ellenségei. Kétszer kapott Jászai Mari-díjat, érdemes és kiváló művész, a Prima Primissima díj és a Kossuth-díj birtokosa, a nemzet színésze – és a közönség kedvence.

Bodrogi Gyula kilencvenéves lett április 15-én. Isten tartsa meg sokáig a kilencvenesek klubjában! Várják még szerepek, várja erdő, mező a vadászt, társaság a jó szakácsot!