Argentinában egy 1500 éves temetkezési helyen egy látszólag szándékosan, ceremoniális tiszteletadás mellett elhantolt róka csontvázásra bukkantak a régészek. Ez érvelésük szerint felveti annak a lehetőségét, hogy a rókát házi kedvencként tartották a „gazdái”, és olyan mély érzelmi kötelék alakult ki közöttük, hogy ily módon adták meg neki a végtisszességet. Nagyon ritka, hogy a rókák ilyen személyes kapcsolatot alakítsanak ki az emberrel.
A lelet régebbi, mint ahogy a kutyák 700-900 évvel ezelőtt megérkeztek volna Patagóniába. 1500 évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető törzsek éltek a mai Argentina területén, és ha a hipotézis helytálló, akkor ők nagyra értékelhették a rókákat, amelyek talán még a vadászatban is kooperálhattak valamilyen módon az emberrel.
Az Argentinában talált róka maradványai (Fotó: Oxford University)
A lehetre még 1991-ben bukkantak, de most az Oxfordi Egyetem, illetve az argentin Országos Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács közös kutatócsoportja újraelemezte a maradványokat. A régészek elmondták, hogy a rókatemetkezés mindenképpen bizonyítja, hogy ez az állat fontos szerepet játszott az akkoriban a térségben élő népek életében. Lehet, hogy kultikus jelentősége volt, talán a rítusaikban használtak, de az is elképzelhető, hogy a mai házi kedvenc kutyákhoz hasonló státuszt töltött be az ember mellett.
Három évtizeddel ezelőtt a feltárt csontokról azt gondolták, hogy a pamparóka nevű fajhoz tartoznak, most azonban genetikai vizsgálatok segítségével megállapították, hogy a maradványok valójában egy kihalt rókafajtól, a Dusicyon avustól származtak. E faj akkora volt, mint egy németjuhász (vagyis rókához képest egész nagyra nőtt), és ötszáz évvel ezelőtt pusztult ki.
Az Argentinában talált róka maradványai (Fotó: Oxford University)
A róka maradványain nem voltak táplálkozási nyomok (vagyis nem fogyasztották el), és annak sem látták jelét, hogy az elpusztult állat szabadon maradt tetemét megdézsmálták volna a dögevők. Vagyis valószínűleg szándékosan, a halála után közvetlenül temették el, és nem ettek belőle az emberek. A szénizotópos kormeghatározás szerint a róka másfél évezrede élt, amikor emberek is lakták a térséget.
Az izotópvizsgálat azt is feltárta, hogy a róka másképpen táplálkozott, mint az átlagos vad rókák. Nem kizárólag húst evett, hanem az étrendje szinte teljesen megegyezett az emberekével: fogyasztott növényeket, például kukoricát is. Tehát úgy tűnik, hogy az emberek ételmaradékán élt. Ezt magyarázhatja az is, hogy a „gazdái” szándékosan etették, de lehet, hogy csak nem gátolták meg abban, hogy elcsenje a maradékot. Korábban már egy Buenos Aires környéki lelőhelyen is megtalálták ugyanennek a rókafajnak a maradványait egy emberi temetkezési hely mellett, ráadásul az a lelőhely sokkal régebbi: az. i. e. 2. évezredből származik.
