Ha valaki nem tudta, mi a pénzeső, most megtudhatja

A Game Stop egy olyan amerikai bolthálózat, ahol személyesen lehet megvenni a videójátékokat, meg persze mindenféle tartozékot a játékhoz. A tőzsdén csak néhány dollárért jegyezték eleinte a részvényeit, ami leginkább azért volt, mert egyre többen kezdtek el számítógépes alkatrészeket vásárolni az interneten. Ám ennek az ellenkezője is igaz, masszívan megvan a mai napig az a közösség, aki nem tesz le arról, hogy boltba menjen a számítógépes cuccokért, tehát vannak tetemes számban olyanok is, akik abban bíznak, megmarad ez a bolthálózat. A Pénzeső című filmnek ez a kiindulópontja.

A Pénzeső megmutatja a pénzpiacok sérülékenységét

A fordulatot az hozta a történetben, hogy megjelent Ryan Coen, aki a Chewy állateledel webshop alapítója, és tetemes összeget befektetett a Game Stopba, amelynek következtében megindult felfelé 2020 végén részvényeinek az árfolyama. A befektetési alapok ekkor elkezdték shortolni a részvényeit. Ez azt jelenti, hogy kikölcsönözték a cég részvényeit, majd ugyanazon az áron továbbadtak rajta annak reményében, hogy a részvény értékének esése miatt, olcsóbban lehet majd visszavásárolni, amikor vissza kell adni a kölcsön kapott részvényt, a két ár közötti különbség a shortoló nyeresége. A tranzakció gyenge pontja, hogy kötelező visszavásárolni és visszaadni a kikölcsönzött részvényt, vagyis ha az nem le, hanem felmegy, akkor akármekkora nagy lehet a veszteség.

 Mindezt úgy tudták megtenni, hogy volt egy hétköznapi kisember, Keith Gill (Paul Dano szórakoztató előadásában), aki minden megtakarítását, konkrétan 50 ezer dollárt a Gamestop-részvényekbe fektetett, nem adta el a részvényeit, és naponta kirakott egy posztot az egyik közösségi médiafelületére, amellyel ezt bizonyította is. Egyre többen kezdtek el részvényeket vásárolni, ami nem túl hosszú idő alatt 3 dollárról 500 dollárra ment fel. Keith Gill pedig az 50 ezer dollárból csinált 34 millió dollárt. A film arról szól, hogy ez azért nem ment annyira egyszerűen.

Látjuk, ahogy összefognak a Wall Street nagymenői, hogy legyűrjék a kisembereket, akik viszont nem hagyják magukat. És nem adják el az igencsak magas áron lévő részvényeket. Pedig sokan nagy nyereségre tehetnének szert, de ha beindul az eladási lavina, lemegy a részvény ára. A film innentől kezdve elkezd valami egészen másról szólni. Arról a filozófia kérdésről, mire való tulajdonképpen a pénz. Nyilván az nem kérdés, hogy az ember megvalósítja a pénzből az álmait, de a pénz arra is való, hogy fontos célok szolgálatába álljon.

A filmben pedig a legtöbb kisember célja az lesz, hogy ne a Wall Street nagymenői tegyék zsebre a nyereséget. Most az egyszer ne így legyen. Épp ezért elindul egy mozgalom, és senki nem ad el semmit. Sőt, vásárolnak, egyre többen vásárolnak. A film nagyon izgalmasan ábrázolja azt a pszichológiai folyamatot, amikor egyre több ember annak ellenére, hogy nagyon sok veszteni valója van, megmakacsolja magát. 

Az ügy a kongresszus elé is kerül, Keith Gill-t ki is hallgatják, mert felmerül a kartellgyanú és a bennfentes információkkal való visszaélés is, de nem tudnak semmit se tenni. Kevés ilyen eset ismert, de ezt a valós alapokon nyugvó történetet hiteles színészi játékkal, ügyesen adagolt információkkal, jó dramaturgiai érzékkel, és krimikre jellemző feszültségteremtési képességgel mesélték el az alkotók. Nem sok ilyen eset ismert, de a mesebeli legkisebb szegény fiú néha tényleg elnyerheti a fele királyságot. Ebben az esetben kitartás kellett hozzá.

Sommásan 8/10