Az evangéliumban felhangzik Jézus köszöntése: „Békesség nektek!”. Az én életemben talán soha nem volt annyira aktuális ez a felszólítás, mint napjainkban. Lehet, hogy már a harmadik világháborút éljük? Talán egy karnyújtásra vagyunk attól, hogy újra lángoljon Európa? Ezért sem szabad halogatnunk a megtérést.
A tanítványok, amikor először hallották Jézus köszöntését az emeleti teremben bezárkózva, félve készültek a bizonytalanra. Persze hűtlenségüket nem lehetett megmagyarázni: nem voltak Jézussal a legnehezebb órákban, az elfogáskor, Pilátus udvarában, Heródesnél vagy éppen a Golgotán. Szétszéledtek a Getszemáni kertben, Péter 3 alkalommal megtagadja. Lehet ezt még fokozni?
Természetesen volt miért szégyenkezniük! Jézus belső köre kudarcot vallott! De mégis a találkozás felvillanyozza őket, ismét Jézusra tekintenek, és nem magukba fordulnak.
Mennyire hasonlítunk az apostolokra, amikor elsodor bennünket a bűn, a kudarc, egy bukás. Képesek vagyunk teljesen összetörni és feladni a küzdelmet, eldobni az értékeinket, hitünket, ha beborul az ég felettünk. Még is a sötét fellegek fölött ott van az Úr, aki képes egy szempillantás alatt győzni a sötétség felett, képes megbocsátani és felemelni. Ez történt az apostolokkal. Bátorságuk azonban a Lélek kiáradása után lesz rendíthetetlen.
Ez az út nem csak az apostoloknak van fenntartva, hanem nekünk is! Lehetőségünk van minden nap arra, hogy elűzzük a fellegeket és engedjük a világosságot ragyogni az életünkben. Nem szabad a sebeinkkel, félelmünkkel elszakadnunk az isteni gondviseléstől. Minden problémánkra választ tud adni az Úr. Persze ehhez meg kell szólítani, éreznünk kell a közelségét, de legfőképpen bízni kell benne.
hirdetésCivil emberként, és persze papként is számos alkalommal estem kétségbe, voltak nehéz időszakai az életemnek. Csalódtam emberekben, hoztam rossz döntéseket, melyek újabb és újabb bonyodalmakat eredményeztek. Azonban minden krízis idején még intenzívebben éreztem az Isten közelségét: egy jó barát szavaiban, egy váratlan pozitív esemény kapcsán, a bűnbánat szentségében, bocsánatkérésben.
Ahhoz, hogy vigasztalni tudjak, hinnem kell abban, hogy az öröm erősebb a szomorúságnál. Ahhoz, hogy igazán szeretni tudjak, ismernem kell a szeretet titkait, csodáit. Ahhoz, hogy a béke embere legyek, Isten emberévé kell válnom!
Ebben segítsen bennünket a Feltámadott szavai, melyek képesek a legerősebb depresszióból is kirántani a beteg lelkünket és a béke útjára viszi az életünket!
Címlapkép forrása: Freepik
