Dérer Miklós: Magyarország államilag avatkozik be más országok belügyeibe

Egyre inkább megerősödik a Brüsszel jelenlegi vonalvezetésével szemben abszolút kritikus, szuverenista, nemzeti erőket képviselő, békepárti, az illegális migrációt megállítani akaró többség – mondta a Fidesz európai parlamenti (EP-) listavezetője a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Deutsch Tamás egyebet sem kívánt bizonygatni, minthogy a jobboldali pártok, a jobboldali, konzervatív erők – értsd szuverenisták – Hollandiától Spanyolországig, Finnországtól Svédországig jelentősen előretörtek az Európai Unió tagországaiban rendezett parlamenti választásokon. Ezért a „a brüsszeli fősodorba tartozó orgánumok” is ijedten beszélnek arról, hogy ezek a választási eredmények megismétlődhetnek június 9-én Európa-szerte, ez pedig átrendezheti az EP erőviszonyait. 

A jobboldal megmondóemberei is erősen küzdenek azért, hogy elültessék a gondolatot, a XXI. század új törésvonala a szuverenisták és a globalisták között húzódik, a 2024-es európai parlamenti választások tétje pedig az, hogy lesz-e fordulat az Európai Unióban: a föderalista erők folytatják akadálytalanul az Európai Unió szuperállammá szervezését, vagy a nemzeti érdekek képviselői is befolyást szereznek az európai döntésekben.

Bárhogy is lesz, az a júniusi választásokon dől majd el. Ami viszont feltűnő, hogy a szuverenista jelző mellé a megmondóembereknek, a jobboldali politikusoknak folyamatosan oda kell tenni néhány jelzőt, olyanokat, mint „jobboldali, nemzeti erőket képviselő, békepárti, az illegális migrációt megállítani akaró”, hogy mindenki értse, miről is van szó. Mert az angolul oly frappánsul hangzó „no migration, no gender, no war” – ahogy Orbán Viktor mondta – nem nagyon érthető azok számára, akiknek tulajdonképpen mondanivalójukat szánják.

A kérdés az, van-e értelme annak, hogy a jobboldali pártokat immár „szuverenistának” is nevezik. A választ erre Dérer Miklóssal, a Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkárával kerestük. 

„Tulajdonképpen, ha a szó eredeti jelentését nézzük – mi az, hogy szuverén, meg szuverenitás –, akkor van értelme. A szuverén ugyanis az abszolút uralkodót, a fejedelmet jelentette, és jelenti ma is, ha az ember az értelmező szótárakban, a brit enciklopédiában vagy a francia Larousse-ban keresi. Egy tekintélyelvi struktúrát jelent az, hogy valami szuverén. Az eredeti jelentése: abszolút hatalommal rendelkező személy, illetve az az állam, amelyik nem enged az ügyeibe semmifajta beleszólást, semmifajta beavatkozást más államoktól” – fejtette ki Dérer Miklós.

A Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkára azonban utalt rá, a szuverenitás, a szuverenista nyilván egy politikai megfogalmazás, de igazából ezeket a fogalmakat a politika mindig felülírja, és a saját elképzeléseihez igazítja. Abból a szempontból igazuk van Orbánéknak, hogy ezt szuverenitásnak nevezik „mert ezt én úgy fogom fel, hogy biztosítani kell a tekintélyelvű struktúráknak a kialakítását, illetve fönnmaradását az államokban. A szuverenitás számukra azt jelenti, hogy itt legyen olyan hatalom, amibe kívülről nem lehet beleszólni, sőt, egy kicsit benne van az is, hogy belülről se lehessen. Tehát egy abszolút megkérdőjelezhetetlen autoritásnak legyen egy oszthatatlan, ellentmondást nem tűrő, ellenőrizetlen hatalma.”

Dérer Miklós leszögezte, ez a fajta abszolút szuverenitás-felfogás nyilvánvalóan nem illik egy pluralista, a hatalommegosztáson alapuló elképzelésbe, demokráciába, modern globalizmusba, hiszen az egyszerűen nem lehet szuverén. Ilyen szuverenitás nincs már. Azt persze Orbánék is tudják, hogy nincs ilyen, de a kommunikációban elhitetik a néppel azt, hogy létezik: mi teljesen szuverének vagyunk, és nem szólnak bele az ügyeinkbe. Ez az ő „a győztes mindent visz” az egységes nép, egyetlen vezér felfogásuk. Ők nem egyszerűen csak a nemzetközi kapcsolatokban fogják fel és fogalmazzák meg így ezt az egészet, hanem a belpolitikában is. 

Ami pedig a külföldi beavatkozást illeti, kezdjük azzal, hogy nincs ilyen abszolút szuverenitás, ugyanis abban a világrendszerben, ahol van egy Egyesült Nemzetek Szervezete, egy NATO, egy Európai Unió, ott más szuverenitásokra is figyelemmel kell lenni. Tehát egyfajta kompromisszum-, egyfajta megegyezéskészségnek kell lennie, de ez nagy részben hiányzik a magyar politikából. Vagy nézzük az Európai Uniót. Az EU háromfajta szuverenitásfogalommal operál. Bizonyos területeken természetesen megmarad az egyes tagállamok szuverenitása, de vannak olyan szuverenitások, amelyekben kizárólag az EU-nak vannak jogosítványai, mert azokról, amikor tagok lettünk, lemondtunk. Orbánék ezt akarják most visszacsinálni, azt akarják elérni, hogy olyan egyáltalán ne legyen, amiben abszolút mértékben nem mi döntünk. Vannak osztott szuverenitások is, amikben az EU és a tagállamok is benne vannak. 

A Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkára kiemelte, hogy a szuverenitás nem lehet korlátlan, és egyre kevésbé lehet az, mert a nemzeti kultúra, a nemzeti sajátosságok fenntartása, és egyéb  dolgokon kívül egyre kevésbé vannak olyan ügyek, ahol nem egyfajta nemzetközi megoldást kell találnunk. A nagy világproblémákra – olyanokra, mint a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a migráció – közös megoldások lehetségesek, egy szuverén állam külön nem oldhatja meg őket.

Orbánék, a magyar politika vezető rétege folyamatosan megvádol más államokat azzal, hogy beavatkoznak Magyarország belügyeibe. De említhetjük a magyar ellenzék külföldi támogatását, amiben nagyon „ráfeküdtek” a dollárbaloldal hangsúlyozására. Ha egy uniós, szövetséges vagy baráti ország bizonyos mértékben elvár dolgokat egy partnertől, vagy másik tagállamtól, az teljesen normális dolog. De a magyar ellenzékkel szembeni vádaskodásban az a furcsa, hogy a külföldről jövő pénzek nem állami pénzek. Viszont a NER külföldön állami pénzekből avatkozik be különböző választásokba, Szlovéniától kezdve Csehországon át akár még Szlovákiáig is. Sőt, az Egyesült Államokban is ezt teszi, mert különböző álszervezeteket hoz létre, amelyek határozottan az ottani szélsőségeseket és a trumpistákat támogatják. Egyszerűen ők azt csinálják, amit velük szemben mások nem csinálnak, mert más államok nem avatkoznak bele az ügyeinkbe, az ellenzék támogatását nem államok, hanem magánszemélyek és civil szervezetek adják. Magyarország viszont államilag avatkozik be más országok belügyeibe. 

Arra a kérdésre, hogy van-e értelme a szuverenitás mindenek feletti megerősítése felé vinni a világot, Dérer Miklós azt válaszolta, abból a szempontból, hogy bizonyos értelemben a nemzeti szuverenitást védelmezni kell, biztos, hogy van értelme. A nemzeti szuverenitást fenn kell tartani. De ez nem ugyanaz a szuverenitás, mint amelyiket megosztjuk. A nemzeti szuverenitás az, hogy mi megőrizzük a nemzeti identitásunkat, ami természetes dolog, és azt védeni is kell. De az állami szuverenitást egyre inkább meg kell osztani más államokkal és nemzetközi szervezetekkel azért, hogy a felmerülő globális és regionális problémákat sikerüljön együttesen megoldani. Ez alapvető. Az egy nagyon hatásos megosztás, hogyha a világot szuverenistákra és az Egyesült Európai Államokat igenlő politikai erőkre osztjuk. „Azt azért meg kell mondani, hogy az Európai Unió alapító atyái, és az EU alapkoncepciója az egyre szorosabb unió, aminek a végcélja valahol mégis csak az Európai Egyesült Államok. De ezek nem közvetlen célkitűzések, és nem közvetlen az egyes államok, egyes nemzetek és egyes társadalmak ellenére akarják ezeket megvalósítani” – tette hozzá a Magyar Atlanti Tanács volt főtitkára.

Dérer Miklós szerint minden országban van bizonyos támogatottsága ez Európai Egyesült Államok elleni propagandának, mert a nemzeti illúziókkal, a nemzeti mítoszokkal el lehet hülyíteni embereket. Ez folyik. Magyarországon nagyobb létszámot, másutt csak olyan 20 százalékokat lehet ezzel befolyásolni. „Ha objektíven nézem, ennek a szuverenista álláspontnak abban van szerepe, hogy a túlságosan gyors integrációt visszafogja” – szögezte le. 

Még egy dolgot megemlített a Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkára: miközben Orbán Viktor mindenek felettinek tartja a magyar szuverenitást, ugyanakkor nagy támogatója a közös európai hadseregnek. Ha ebben a kontextusban valami sérti egy állam „szuverenitását”, az egy közös hadsereg. Merthogy egy közös hadseregben nem létezik olyan, hogy a döntések 27 tagállam „szobájából” jönnek össze, ott kell egy parancsnok, egy egységes vezetés, egységes vezérleti elv. A közös hadsereg egyszerűen a végpont, nem azzal kellene kezdeni egy integrációt. Ráadásul teljesen nonszensz a közös hadsereg egy olyan szájból, amelyik a nemzeti szuverenitásnak ezt a fajta XIX. századi felfogását hangsúlyozza. 

Ám bármennyire is elegük van sokaknak az unióban Orbánból, kizárás nem lesz belőle. Országokat ugyanis nem lehet kizárni az EU-ból, és Orbán Viktor sem akarja elhagyni az uniót. Ez nem ugyanolyan helyzet, mint az Európai Néppártból való távozása, amikor a kilépéssel megelőzte a kizárást. Itt nem lehet kizárni. Ellehetetleníthetik, és minden esetben megkerülhetik. Orbánnak azonban szüksége van az unióra, mert ő kizárólag a közös piacot, és a gazdasági összefüggéseket tekinti. A politikában teljesen független akar lenni, de a gazdasági unióra szüksége van. Hisz' a külföldi tőke számára is csak akkor érdekes Magyarország, csak akkor jön ide, ha az Európai Unió tagjai vagyunk. 

Ad absurdum Orbán elő tud idézni egy Huxit-szituációt, amikor a magyar társadalom – minden józan belátása ellenére – EU-ellenessé válik, és akkor egy népszavazással kilépteti az országot az unióból. Ám ez a legkevésbé sem valószínű, mert Orbánnak egyszerűen érdeke, hogy bennmaradjunk. Az ő célja, hogy megváltoztassa és elfoglalja az EU-t, de ez nem fog sikerülni neki.

Az egyértelmű, hogy lesz egy jobbratolódás, egy szuverenista eltolódás az Európai Unióban, de nem fog kialakulni egy blokkoló kisebbség sem. Az pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az alapvetően az európai integrációval szembenálló, magával az Európai Unióval is szembenálló nézetek többségre jussanak. Az új jobboldali pártok alapvetően két pártcsaládban vannak az unióban, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjában, valamint az euroszkeptikus Identitás és Demokráciában. Ezek ketten nem könnyen egyeznek meg egymással. Nem egyszerűen csak versenytársai egymásnak, hanem komoly politikai és ideológiai eltérés van kettejük között. Az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja kifejezetten uniópárti, européer, egyúttal orosz-ellenes és ukrán-barát. Az Identitás és Demokrácia nem européer, és inkább az oroszokhoz húz. Ezek ketten akkor lehetnének valamiféle befolyásoló erők, hogyha egy koalíciót alkotnának, de a felsorolt két különbözőség miatt ez nem fog létrejönni. Ahogy Orbán Viktornak, pontosabban a Fidesznek sem sikerül az európai értékeket elfogadó, az orosz-ukrán háborúban az ukrán oldalon álló, szélsőjobboldali pártcsaládba belépni. Az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjában nem látták volna szívesen. Az Identitás és Demokráciában szívesebben látnák a Fideszt, de oda Orbán csak végső esetben lépne be. Azzal, hogy a párt most nem tartozik semmilyen pártcsaládhoz, egyszerűen nem kap felszólalási lehetőségeket, nem kap feladatokat, tisztségeket az európai szervezetekben. Amióta két éve kilépett az Európai Néppártból, az Európai Unióban eléggé a levegőben lóg a Fidesz, mint párt, és mint képviselők testülete – vonta le a konzekvenciát Dérer Miklós.