Bár az aktuális trend szerint manapság egyre cikibb cigizni, a dohányzás továbbra is súlyos közegészségügyi problémának számít világszerte, hiszen ez a megelőzhető megbetegedések és elhalálozások vezető oka. Magyar kutatók megtalálták a módját, miként lehetne leszoktatni a dohányzásról az embereket.
Habár a tudomány már jelentős mennyiségű bizonyítékkal szolgál a dohányzás káros hatásairól, a függőség gyakorisága mégsem csökkent az utóbbi évtizedekhez képest. Éppen ez motiválta az ELTE PPK Addiktológiai Kutatócsoportjának tagjait – név szerint File Domonkost, Bőthe Beátát és Demetrovics Zsoltot – arra, hogy vizsgálatukban a leszokási hajlandóságot a pszichológiai távolságok összefüggésében tanulmányozták.
A pszichológiai távolság az a szubjektív, érzelmi-kognitív távolság, amit a jelen és egy jövőbeli esemény között érzékelünk. Minél nagyobb ez az észlelt távolság, annál kisebb az intenzitása az érzelmi válasznak, így egy távoli esemény kevéssé tud változást okozni a viselkedésünkben.
A kutatástól azt remélték a szakemberek, hogy így majd jobban megérthetjük többek között azt is, hogy valaki miért nem tud lemondani a káros szenvedélyről – hiszen annak negatív egészségügyi következményei csak a messzi jövőben lesznek észrevehetőek (például a tüdőrák kialakulásának megemelkedett kockázata), ellenben a leszokással járó kellemetlenségek szinte azonnal megjelennek (például a cigaretta utáni sóvárgás).
Az emberek hajlamosak a jövőben megtörténő események jelentőségét lekicsinyíteni, ami a dohányosokra különösen jellemző, így ők a késleltetett egészségügyi károkat akár figyelmen kívül is hagyhatják. A dohányzás esetében ráadásul fontos figyelembe venni, hogy nem csak a fizikai egészségre van hatással, merthogy a függőség számos egyéb területen is okozhat károkat, mint például az anyagi helyzet, a pszichológiai jóllét, a fittség vagy megjelenés terén.
A kutatók közel 1500 dohányost bevonó kérdőíves vizsgálatukban azt találták, hogy amennyiben időben közelebb voltak a dohányzás negatív és a leszokás pozitív következményei, akkor a válaszadók nagyobb esélyt láttak arra, hogy ezek valóban be fognak következni. Mindez pedig erősebb leszokási szándékkal járt együtt. Lényeges eredmény, hogy ugyan a vizsgált személyek az egészségügyi károkat távolinak érzékelték, az egyéb veszteségeknek – például a fittség elvesztésének – azonnali negatív hatást tulajdonítottak.
A vizsgálat eredményei fontos kérdéseket vetnek fel a jelenlegi dohányzásellenes kommunikáció hatékonyságával kapcsolatban. A legtöbb leszokásra ösztönző üzenet fenyegető hangvételű, és az egészségügyi károkkal foglalkozik – gondoljunk csak a cigarettásdobozok rémisztő képeire. Ez a módszer azonban az érintettekből stresszválaszt vált ki, ami gátolja az üzenet kognitív feldolgozását. Továbbá hátráltatja a kommunikáció hatékonyságát az is, ha a dohányzásellenes üzenet túl ismerős, és a sokadik alkalommal találkozunk ugyanazzal az érvvel (például: a dohányzás tüdőrákot okoz).
A kutatók szerint úgy lehetne javítani a dohányzásellenes kommunikáción, ha a cigaretta lerakásával járó előnyökre fókuszálnának, többek között a jobb közérzetre vagy a megjelenésre, ugyanis azok nem félelmet, hanem pozitív érzéseket keltenek a befogadóban.
Ráadásul a leszokás kedvező hatásainak pszichológiai távolsága jelentősen kisebb, mint a dohányzás káros következményeié: előbbi 3-6 hónap, míg utóbbi 11-20 év közé esik. Ez azért is fontos, mert a hosszú távú következményeket absztraktabb módon észleljük, ezért a lehetséges megoldások is sokkal kevésbé specifikusak („le kell szoknom a dohányzásról”). Ezzel szemben a rövid távú hatásokat képesek vagyunk konkrétabban látni, és így a céljaink elérése felé azonnali, fókuszáltabb lépéseket tenni („ahhoz, hogy leszokjak, meg kell tanulnom olyan technikákat, amelyek segíthetnek a sóvárgás leküzdésében”). Mivel a dohányzás egészségügyi kockázatai jellemzően hosszú távúak, érdemes lenne a következmények szélesebb körét bevonni a kommunikációba annak érdekében, hogy az üzenetek hatékonyabban motiválhassák a függőket a szokás elhagyására – állapítják meg a kutatók a Scientific Report-ban megjelent tanulmányukban.
(Forrás: ELTE PPK, fotó: Unsplash / Andres Siimon)
Ez is érdekelhet: