Beköszöntött a tavasz, országszerte virágba borultak a fák és a bokrok. Varázslatos ültetvényeken tulipán- és nárciszszüretre csábítanak az ország számos vidékén. Aki a szüret helyett megelégszik csupán a virágok látványával, annak pompás program ezekben a napokban ellátogatni valamelyik hazai arborétumba.

Hazánk változatos vidékein több mint két tucat arborétumban várják a természetbarátokat. Az árnyas sétányok és hangulatos ligetek számos helyen a hajdan élt grófok hagyatékának őrzői. Magyarország szépséges arborétumaiból kötöttünk egy tavaszi csokrot a Tudás.hu olvasóinak.

Nemzeti Botanikus Kert

Hazánk leggazdagabb élőnövény-gyűjteménye egy közel 200 éves történeti kertben kapott helyet. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert az egykori kastélykertben született meg, és már a 19. század végére értékes kertművészeti alkotássá vált.

A tizenkilencedik században még egy hagyományos angolkert nyújtózott a területen. A patinás udvarház körüli kert kanyargós, íves, szabálytalan vonalait a hatalmas lombkoronájú bekerülő pagodafa, a fekete dió és a platánok keretezték. A meseszép parkok kialakítása során ügyeltek a tájképi hatások érvényesülésére, ezért a természetes növénytakaró képviselőiből sokfelé meghagytak egyes példányokat.

Vácrátóton a Sződrákosi-patak partmenti területeinek jellemző ligeterdei fafajai a mai napig megtalálhatók: tölgyek, kőrisek és szilek évszázados matuzsálemei teszik vadregényesebbé az arborétumot. A Botanikus Kert területén ma is számtalan olyan idős fa él, amely nagyjából kétszáz éve bújhatott ki a magból. Ezek a matuzsálemek alkotják a Kert legnagyobb felületét elfoglaló Dendrológiai gyűjtemény alapját.

A Nemzeti Botanikus Kertben kapott helyet Magyarország legnagyobb, világviszonylatban is jelentős szabadföldi növényrendszertani gyűjteménye. Itt mintegy 90 növénycsalád 2500 fajában és változatában gyönyörködhetnek a látogatók. A félkör alakú gyűjtemény középpontja egy mesterséges dombon van, ahonnan körbe tekintve, bepillantást nyerhetünk a törzsfejlődés során kialakult zárvatermő növények családjainak világába.

A Zirci Arborétum

A Bakony ölelésében – 400 méteres tengerszint feletti magasságban -, a Zirci Ciszterci Apátság műemléki környezetében létesült hazánk legmagasabb fekvésű fás gyűjteménye. A 20 hektáros angolkert stílusú parkban a hársfák bódító illata és a Cuha-patak csobogása szempillantás alatt elvarázsolja a vendéget. A Cuha-patak nyáron gyakran kiszárad, de ez mit sem von le a felette átívelő barokkos kőhidak tájképi értékéből.

Az arborétumban körülbelül hatszáz fa és cserjefaj él, ezek többsége lombhullató. A Bakonyra jellemző őshonos fák és cserjék mellett idegen földrészről származó fajok is szép számmal szerepelnek. Ilyen hangulatos színfoltjai a gyűjteménynek a magnóliafélékhez tartozó liliomfák. A különleges tiszafákat a 19. század első felében Szentgál környékéről telepítették az angolparkba.

A faállomány egy része elöregedett, szükségessé vált a fiatalítás. A 2010 őszén megkezdett munkák során a Bakonyban honos facsemetéket, örökzöld és lombhullató cserjéket telepítettek, és a hosszú idő alatt feliszapolódott tavat kikotorták, a közepén kis szigetet alakítottak ki a madarak számára. A tó vizén úszkáló vadkacsák mellett sokféle madár énekében gyönyörködhetnek a látogatók. Figyelemre méltó a növénykert kétéltű és denevérfaunája is, a mókusok mellett időnként őzek is megjelennek a területén.

Organikus kertet művelnek

A Dunától keletre, az „Alföld tengersík vidékin” is számtalan szebbnél szebb arborétumot alapítottak. Az angolparkok kialakításában az itáliai származású Bolza arisztokrata család tagjai élen jártak. A két legismertebb alföldi arborétum – Szarvas és Tiszakürt parkja – a grófi családhoz kötődik.

A Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lévő Tiszakürti Arborétum ősparkjának telepítését a 19. században kezdték el a Bolza grófok. Az eredetileg kastélykertként funkcionáló parkot 1962-ben arborétummá nyilvánították.

Az Alföld egyik legszebb, hatvan hektáros angolpark jellegű kertjében a tavaszi virágzás időszaka különösen elbűvölő. A közvetlenül a Tisza szomszédságában elterülő arborétum az alföldi tájban egykor jóval elterjedtebb, kocsányos tölgy, magas kőris, keményfás ligeterdők utolsó hírnöke. A Tisza közelsége alapvetően befolyásolja a kert mikroklímáját és talaját, így a terület menedéket nyújt megannyi, másutt csupán ritkán előforduló élőlénynek.

A Tiszakürti Arborétum területe 60 hektár, melyben kiemelkedő értékkel bír az Öreg Kert. Ez a park központi magja, mely idős fáival, erdei tisztásaival sokszínű élőhelyek kialakulását biztosította.

Az arborétumban az ehető növények nevelése és szaporítása fontos szerepet kap a Termő Tisztáson. A hangulatos zugban (természetesen vegyszerek és műtrágyák nélkül) organikus módon kertészkednek, ötleteket kínálva az ide látogatók számára saját kiskertjeikhez. A szívvel-lélekkel való kertészkedésnek köszönhetően egyre több és érdekesebb növény kerül beillesztésre a kerti tájképbe. A kertet komplex élőhelyként kezelik, ami az élő és holt elemek keverékét, a természetes folyamatok elfogadását és alkalmazását hirdeti az ide látogatók számára.

Az ország legnagyobb arborétuma Szarvason

A Szarvasi Arborétum és a “Pepi-kert” története Tisza menti kis testvéréhez hasonlóan az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik.

Bolza Péter tábornok 1798-ban lett szarvasi földbirtokos. A tábornok fia, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. Az ifjú Bolza József – akit “Pepinek” becéztek – a mai Arborétum magasabban fekvő részein ültetett el néhány fát. Később a szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte, aki nagybátyjától megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő “fás legelőt”, ahol aztán a Körösök szabályozását követően, az 1890-es években kezdte meg a jelentősebb telepítést.

Bolza Pál az Anna-liget értékes fáit átültette a mai helyükre, emellett számos növényritkaságot hozatott Szarvasra a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel. Az államosítást követően a terület egyre bővült, új gyűjtemények születtek. Az intézmény ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 hektárnyi területen.

A gyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, fajta, változat látható, ezek háromnegyede lomblevelű. A fák és a cserjék mellett körülbelül 250 lágyszárú növényfaj fordul elő itt. Az Arborétumban található törzskönyvezett növények alkotják az “élő” génbankot és a törzsültetvényt, melynek fenntartása kiemelt feladat.

A látogatható terület 65 hektár, amely erdei utakon és szilárd burkolatú sétautakon járható be. A világhírű dendrológiai gyűjtemény mellett lágyszárú növényeket, gombákat és számos zoológiai értéket rejt a park. Az útvonalak a fásszárú növényfajokat jelző táblák segítségével egyedül vagy szakvezetéssel irányítottan járhatók. A fajgazdag növényvilága mellett a terület bővelkedik rovarokban és madarakban. Körülbelül másfélszáz madárfaj egyedei élnek az arborétum fái között, amelyek egy része csak időszakosan megjelenő vendég.

Az indiai lótusz bűvöletében Szegeden

Szeged szecessziós palotái és impozáns dómja mellett az egyetemi füvészkert szépsége is pompás élményt kínál a Tisza-parti városba érkezőknek. A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje elsősorban a hazánkban nem őshonos, egzóta fásszárú növények sokféleségének bemutatóhelye.

A kolozsvári egyetem Szegedre költözésének évében, 1922-ben a város 20 kataszteri hold szántóföldet ajándékozott az egyetemnek füvészkert létesítése céljából. A növényekkel történő betelepítést az alapító igazgató, Győrffy István 1925-ben kezdte, gyűjtőutak anyagának felhasználásával. Néhány év alatt ártézi kút és növénynevelő üvegház létesült, majd 1931-ben elkészült az első tó is. 1932-ben az óföldeáki Návay kastély tavából érkezett a tó partjára az indiai lótusz, ami azóta is a kert egyedülálló látványossága.

Az újszegedi füvészkertben speciális növénytársulások révén nyernek betekintést a vendégek a hazai és más földrészeken honos növények világába. 2014-ben a Föld Napja rendezvényen átadták az új – 500 négyzetméter alapterületű – trópusi üvegházat, amely növényekkel berendezve az év minden napján várja a látogatókat. A távol-keleti tájakat idéző Japánkertben tavasszal megcsodálhatjuk a cseresznyevirágzást. Júniusban levendula és rózsanapokkal, júliusban az indiai lótusz káprázatos virágzásával csábítják a látogatókat, ilyenkor más kultúrák zenéivel, mozgáskultúrájával, ételeivel és italaival ismerkedhetünk.