Soha nem hallott vers került elő Petőfi Sándortól, a költő legnagyobb rajongói is csak félve merik elolvasni

A héten ünnepeltük Magyarországon a költészet napját: április 11-én, József Attila születésnapján. Szinte közhely, hogy a magyarság a költők népe: egy főre vetítve nemzetünk igen jól áll költőnagyságokból.

Az Amazonas mentén egy magyar név visszhangzik, gyönyörűen csengenek spanyol nyelven Ady Endre csodálatos versei

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Fájdalmas tény, hogy az irodalommal legtöbben az iskolában találkoznak, és az ismerkedés az iskolai tanulmányok befejezésével véget is ér - pedig rengeteg írónk adott le olyan tanítást, amik örök érvényűek.

A költészet valóban a nyelv művészete: előfordul az is, hogy egy-egy alkotásnak nincs is különösebben mély üzenete, pusztán a megfogalmazás emeli művészi alkotássá.

A lírai nyelv általában emelkedett, választékosan fogalmaz, évszázadokig velejárója volt a rím - célja volt a gyönyörködtetés, elgondolkodtatás, a magasztosság.

A múlt század celebjei: Karinthy bepótolta azt, amit a szegedi egyetem elmulasztott József Attilával

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Miután az irodalommal legtöbben az irodalomórán találkoznak, társul hozzá egyfajta "kötelező" jelleg: el kell kezdenünk verseket tanulni, híres írók-költők életét tanulmányozni, amiből aztán dolgozatot írunk, vagy felelünk. Természetes, hogy sokan az írókra is egyfajta "megfoghatatlan" dologként gondolnak, akik teljesen mások mint az átlagemberek, egész nap csak a világmegváltó gondolatok érdeklik őket, vagy esetleg a magasztos szerelem.

Hogy ez mennyire nem mindig van így, annak kiváló bizonyítéka az alábbi videó, ami jelentős magyar költők kevésbé ismert verseit szedte össze - adott esetben bemutatva, hogy a vulgáris szóhasználat sem állt távol a nagy költő uraktól.

A modern lírai nyelvnek már bevett, elfogadott része a trágár beszéd - Petri György munkásságával sokat tett ennek "elfogadtatásáért". Ebben a videóban viszont jóval korábbról is vannak gyűjtések, egészen Janus Pannonius idejéből, ami jól bizonyítja, hogy már 500 évvel ezelőtt is felmerültek nem feltétlenül magasztos gondolatok még a művészek fejében is.