Sokan hisznek, főleg mifelénk, Kelet-Európa vidékén a „kínai gazdasági csodában” (főleg azok, akik hisznek az oroszban is), Kelet kincseinek kimeríthetetlenségében és más népmesékben. Nos, erről szó sincs, mint a The Insider elemzése kimutatja, a csodás kínai gazdaság a csőd szélén táncol és nagy a veszélye annak is, hogy egy összeomlás a világgazdaságot is megrendítheti. Akkor lássuk, mi is a helyzet Kínában.

(Képünk illusztráció)

Az ingatlanpiaci buborék, a tőzsdei válság és a növekvő adósságteher óriási problémákkal fenyegeti Kínát, nem is szólva a nyugati kapcsolatok elhidegülése miatt visszaeső külföldi beruházások problémájáról. Az IMF szerint Kína nehéz választás előtt áll: folytatja az elmúlt évek politikáját, remélve, hogy sikerül „házon belül” megoldani a problémákat, vagy visszatér a világjárvány idején leállított reformpályára, amely nélkül az IMF szerint lehetetlen a régi növekedést újra elérni. A világgazdaság helyzete is nagyban függ Kína döntéseitől.

„Kína válaszút előtt áll: vagy a múltban bevált politikára támaszkodik, vagy újrateremti magát a minőségi növekedés új korszakáért” – jelentette ki Krisztalina Georgijeva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója a pekingi Kínai Fejlesztési Fórumon. Egy „piaci reformcsomaggal” Kína a következő tizenöt évben 20 százalékkal, azaz 3,5 billió dollárral bővíthetné gazdaságát – mondta.

Úgy tűnik, Kína mostanra kezd kilábalni a koronavírus-válságból: a 2023-as eredmények jobbak voltak az előrejelzéseknél, de messze elmaradnak a világ által megszokott tempótól, és egyre rosszabbak lesznek. A világ második legnagyobb gazdaságának helyzetét bonyolítja a defláció, az elöregedő népesség és a legfontosabb kínai ágazat – az ingatlanpiac – problémái.

Idén először még Hszi Csin-ping kínai elnök is, aki általában inkább hallgat a rossz hírekről, kénytelen volt megemlíteni a gazdasági növekedés elkerülhetetlen akadályait, az egyes ágazatokban jelentkező problémákat, a munkanélküliséget és a szegénység általános súlyosbodását.

Kína problémái a világ problémái is, hiszen az elmúlt évtizedekben a világgazdaság motorja volt, és nagy szerepet játszott a 2008-2009-es globális pénzügyi válság megoldásában és a világjárvány utóhatásainak mérséklésében.

Kína 2023-2024-ben a globális növekedés 35 százalékát adja, de ez az arány 2025-re 30 százalékra csökken a Világbank számításai szerint. Keresletének lassú helyreállása visszafogja az egész világkereskedelmet, beleértve a nyersanyagokat is, és korlátozza a globális GDP növekedését. Az IMF szakértői figyelmeztetnek: komoly gazdasági kihívások várnak a régió egészére és különösen Kínára.

Milyen problémák halmozódtak fel Kínában és vajon sikerül-e megoldani őket?

Kína tomboló gazdasági viharba került, amikor minden rendszerszintű ellentmondás egyszerre jelentkezett. A legfontosabb az exportorientált gazdaság, amely a kereskedelmi partnerekkel való kölcsönös függőséget jelenti, egy protekcionizmusra és a hazai piacra való támaszkodásra hajlamos autoriter rendszer keretei között. Íme az elmúlt év legsúlyosabb jelenségei.

– Ingatlanbuborék

Az ingatlanpiac az építőiparral együtt Kína leggyorsabban növekvő iparágai közé tartozott az elmúlt két évtizedben. Az ország a csúcson kétszer annyi területet épített be, mint az Egyesült Államok az építési boom idején. 2006-ban az összes belföldi beruházás negyedét ingatlanba fektették. 2022-re pedig az ágazat Kína teljes GDP-jének negyedét tette ki, és az építőipar csak 25 százalékban függött az importált anyagoktól. Ez az önellátási program és a hazai keresletre való összpontosítás stabil kormányzati támogatást biztosított a fejlesztőknek: támogatásokat és olcsó hiteleket. Ennek a másik következménye az állami szektor és a magáningatlanok közeledése volt.

A befektetők már a 2010-es években buborékról kezdtek beszélni a csillagászati mértékű építési ütem és keresletnövekedés, a folyamatosan emelkedő árak és a kihasználatlan területek miatt. Az ingatlanárak 15 év alatt 350%-kal emelkedtek meg 2021-re.

A koronavírus idején bevezetett súlyos zárlat és a gazdasági növekedés ezt követő lassulása drámaian súlyosbította a helyzetet. A kormány ugyanakkor úgy döntött: szigorítja a szabályokat, hogy egy kicsit lehűtse a piacot. „Három vörös vonalat” határozott meg 2020-ban, előírva a fejlesztők adósság-eszköz, adósság-részvény és adósság-tőke arányának csökkentését, valamint a rövid lejáratú adósság megengedett mértékének csökkentését. Ez lelassította a hitelállomány növekedését, és csökkentette a fejlesztők gazdasági aktivitását és nyereségét. A szokásos 20% körüli növekedéshez képest az ingatlanpiac 2023-ban 17%-kal zsugorodott a beruházások, 20%-kal az értékesítések és 35%-kal az új fejlesztések terén.

A legnagyobb sokkot Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője, a China Evergrande Group hongkongi egységének felszámolása jelentette. A csoport megmaradt cégei azt ígérik, hogy „biztosítják a zökkenőmentes működést”, bár a felhalmozott tartozások tekintetében már most világrekorder lett a fejlesztők között – 300 milliárd dollárral tartoznak hitelezőiknek.

A Zhongzhi Enterprise Group, Kína egyik legnagyobb befektetési vállalata szintén csődöt jelentett és felszámolást kért: az egykor 140 milliárd dolláros portfóliót kezelő cég vagyona fele akkora volt már, mint a tartozásai.

Peking most egy 20 évre szóló terven dolgozik, hogy átstrukturálja az ingatlanpiaci adósságokat és megszabaduljon a problémás hitelektől. Hogy ez rövid távon segít-e, nem világos.

– Tőzsdei forgalomcsökkenés

Az elhúzódó ingatlanpiaci válság és a gazdaságot érő tartós deflációs nyomás miatt a kínai részvények tulajdonosai tavaly szinte egész évben eladták értékpapírjaikat. Január végén a kulcsfontosságú CSI 300 index ötéves mélypontra zuhant. Az elmúlt három évben több mint 6 billió dollárt veszített.

A kormány arra készül, hogy egy részvényvásárlási stabilizációs alapon keresztül mintegy 280 milliárd dollárt injektáljon a piacba. A pénzt az állami tulajdonú vállalatok offshore számláiról akarják kivenni. Emellett 42 milliárd dollárt különítettek el helyi alapokból, hogy a China Securities Finance Corp. vagy a Central Huijin Investment Ltd. révén részvényekbe fektessenek – írja a Bloomberg hiteles forrásokra hivatkozva.

A nagy nemzetközi és lakossági befektetők azonban továbbra is szkeptikusak a piac perspektíváit illetően, mivel úgy vélik, hogy ezek az intézkedések valószínűleg nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy tartós fellendülést indítsanak el.

A részvények a lakosság vagyonának egy részét képezik, amelynek másik része az ingatlan, így ez a rendszerszintű kockázat a pénzügyi stabilitást is fenyegeti.

– Problémás adósságok

Kína igyekszik fenntartani a gazdasági aktivitást, ezért ösztönzi a hitelfelvételt, és ha a vállalatok vagy városok nem tudják visszafizetni a kölcsönöket, a kormány az adósság elengedésével vagy támogatások nyújtásával segíti ki őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a bankok vonakodnak túl korán nyilvánosságra hozni a hitelproblémákat, nehogy megijesszék a piacot vagy a kormányt, és kritikus helyzetet teremtsenek.

A magánadósság szintje Kínában az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt. Ezzel együtt a bankok terhei is nőttek. 8,5 millió hitelfelvevő késett a jelzáloghitelek vagy az üzleti és egyéb hitelek törlesztésével, és került feketelistára 2023 végéig, ami rekordot jelent 2019 óta.

Kína külföldi adóssága meglehetősen jelentős, 2,38 billió dollár, de fokozatosan csökken. A városok és tartományok rejtett adósságai azonban különböző becslések szerint elérik a 7-11 billió dollárt. Ez a rendszert rendkívül érzékennyé teszi bármilyen válságra, ami dominóhatással fenyeget. A magánvállalatok adósságterhe is növekszik – egyre több a veszteségesen működő „zombi” cég.

Ezek a problémák a kínai központosított gazdaság egyik jellemzőjének – a puha költségvetési korlátoknak – köszönhetőek. Más rendszerszintű problémák is gyakran kapcsolódnak a kínai gazdaságban való állami szerepvállalás sajátosságaihoz. Elemzők szerint például Peking közvetlen ellenőrzése a bankszektor felett elriasztja a külföldi befektetőket és a helyi nagytőkét – melyek pedig segíthetnének mind a gazdasági növekedés, mind az adósságprobléma megoldásában.

Kína kaotikus próbálkozásai a gazdaság válságokra válaszul történő átalakításra, beleértve a váratlan gazdasági liberalizációs kampányokat, a várt hatás ellenkezőjét váltják ki. A magánszereplők, akik éppen ebből a liberalizációból profitálhatnának, egyúttal erősen idegenkednek a kiszámíthatatlanságtól.

– Kapcsolatok a Nyugattal és Tajvannal

Az Oroszország által Ukrajnában kirobbantott háború nemcsak a világgazdaságot rázta meg, hanem Kína és a Nyugat kapcsolatának is sokat ártott. Az, hogy Peking nem volt hajlandó nyíltan elítélni Oroszországot és támogatni Ukrajnát, tovább rontotta nem csak a már amúgy is feszült viszonyt Kína és az Egyesült Államok között, de Kína kapcsolatait is Európával.

Ugyanakkor Peking határozottan érdekelt a Nyugattal, különösen az európai országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésében, ahogyan azt Vang Ji külügyminiszter európai útjai, az európai delegációk szívélyes fogadtatása Kínában, valamint Hszi Csin-ping nyílt felhívásai a külföldi vállalkozások kínai befektetésekhez való csatlakozására is mutatják.

Peking egyelőre nem hajlandó egyértelműen elköteleződni a nyugati országok mellett, és ez jelentősen növeli a feszültséget a gazdasági kapcsolatokban, és sújtja a Kínai Népköztársaság gazdaságát.

Peking és a Nyugat kapcsolatát befolyásolja a „Kína újraegyesítésének” kérdése, vagyis Kína egy potenciális támadása Tajvan ellen. A helyzetet súlyosbította Hszi Csin-ping újévi nyilatkozata ennek az újraegyesítésnek az „elkerülhetetlenségéről”. Ő azonban már legalább 2014 óta nyíltan beszél az „elkerülhetetlen újraegyesítésről”. A szigetország sorsáról komolyabban 2016-ban kezdett szó lenni Tsai Ing-wen tajvani elnökké választása után – pártja az addig kormányzó Kuomintanggal ellentétben Tajvan függetlenségét támogatja, és nem igazán fogadja el az 1992-es „egy Kína” elvet. Ez irritálja Hszi-t, és a szomszédok viselkedésének befolyásolására gyakran folyamodik közvetett fenyegetésekhez, főként a sziget közelében tartott „hadgyakorlatok” révén.

Az ilyen katonai agresszió mind a Kínai Köztársaság kormányát, mind a nyugati országokat aggasztja. Tsai 2020-as újraválasztását és párttársának, William Lainak a tavaly januári választásokon történt megválasztását Peking ugyanilyen negatívan fogadta, ami egy újabb „hadgyakorlathoz” vezetett.

A tajvani kérdés rendszeres eszkalálódása a szigetországi választásokat, a tajvani politikusok tengerentúli utazásait vagy például a külföldi diplomaták látogatásait követően gyakorlatilag mindennapos. A nyugati országok, különösen az USA, Kína minden egyes eszkalációjára a szigetország támogatásáról szóló biztosítékokkal válaszolnak. Az amerikai katonai szakértők többsége meg van győződve arról, hogy az ország igenis képes beavatkozni a konfliktusba, még akkor is, ha Peking nem folyamodik teljes körű invázióhoz, hanem például blokádot hirdet a sziget ellen.

Ez egyrészt rendkívül feszült helyzetet teremt, másrészt mind Washington, mind Peking tisztában van a lehetséges következményekkel, és igyekszik fenntartani a párbeszédet: idén például Bangkokban volt egy találkozó az országok képviselői között.

A teljes körű invázióig történő eszkaláció korántsem biztos, hogy bekövetkezik. Sőt, egyes szakértők úgy vélik, hogy Peking elkezdheti átgondolni Tajvannal szembeni kemény politikáját. Abban a valószínűtlen esetben, ha az invázióra mégis sor kerülne, mind Kína, mind a világ gazdasága globális recesszióval, hosszú távú inflációval, és esetleg egy sor államcsőddel nézne szembe.

A Peking és Tajpej közötti aktuális feszültség azonban még további eszkaláció nélkül is jelentős hatással van a kínai gazdaságra. Amellett, hogy a konfliktus Kína nyugati partnereihez való közeledésének újabb akadálya, a Tajvani-szoros két oldala közötti gazdasági együttműködésnek is gátat szab. A Tajvanról Kínába irányuló befektetések például évek óta jelentősen csökkennek, 2023-ban 34 százalékkal zuhannak.

Mit javasol az IMF?

Ahhoz, hogy Kína megőrizze a világgazdaság motorjaként betöltött szerepét, az IMF szerint az országnak határozott lépéseket kell tennie a lakóingatlanok piacán – hogy a piaci mechanizmusok korrigálhassák a helyzetet. Az IMF azt tanácsolja, hogy vezessenek be biztosítást a vevők számára az alulfinanszírozottság kockázata ellen, vezessék be az országos ingatlanadót és alkalmazzanak megtakarítási ösztönzőket. Olyan költségvetési reformokra is szükség van, amelyek kezelik a helyi önkormányzatok bevételei és kiadási kötelezettségvállalásai közötti strukturális eltérést.

Kulcsfontosságú változásra van szükség a belföldi fogyasztásra való támaszkodásban. Ehhez a lakosság, különösen a nyugdíjasok vásárlóerejére kell hatni, azaz meg kell változtatni a nyugdíjrendszert. Kínában a nyugdíjakat főként a városi lakosság élvezi, míg a vidéki lakosok szinte egyáltalán nem kapnak nyugellátást. Itt az ideje, hogy enyhítsék a városi és vidéki lakosok merev szétválasztását a bürokrácia hagyományos regisztrációs rendszere miatt.

Általánosságban elmondható, hogy az IMF szerint zökkenőmentes átmenetre van szükség a szolgáltatásorientált gazdaságra és az alacsonyan képzett munkaerőre támaszkodásról való elmozdulásra. A gazdasági fejlődés és a termelékenység szintje ezt lehetővé teszi.

„Mindaz, amit az IMF Kínának ajánl – beruházások az oktatásba, az egészségügybe, a szociális szférába, az ingatlanpiac problémáinak megoldása, a belső kereslet fejlesztése – paradox módon szinte teljes egészében maguktól a kínai tisztviselőktől származik” – jegyezte meg az orientalista Mihail Korosztikov. – Vagyis nem az a probléma, hogy Kína valamit rosszul csinál, hanem az, hogy nem azt teszi, amit mond".

„Mindezek a reformok – a belső fogyasztás bővítése, az exportorientált iparágaktól való függőség csökkentése – már az elmúlt tíz évben is zajlottak” folytatja a szakértő, „de a világjárvány miatt leállították őket, és utána nem folytatták a megkezdett munkát. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy súlyos megrázkódtatások esetén az ország gyorsan elveszíti irányíthatóságát, és Kína vonzereje gyorsan elillan. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy súlyos megrázkódtatások esetén az ország gyorsan elveszíti irányíthatóságát, és Kína vonzereje gyorsan elillan” – magyarázza Korosztikov. – „A kínai vezetés leginkább a meglepetéseket utálja. A világjárvány idején kézi vezérléssel kezelte őket. Ezért az IMF által javasolt reformok gyorsított végrehajtását valószínűleg úgy fogják felfogni, mint a további instabilitás és káosz előfeltételét.”

Még egy ingatlanpiaci buborék is kevésbé ijesztő. „Ahogy a néhai Li Keqiang volt miniszterelnök szokta mondani, a buborékok Kínában az utolsó pillanatig ellenőrizhetők. Globális katasztrófának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy Kína hagyja, hogy ez a buborék az ingatlanpiacon kipukkadjon és válsághoz vezessen” – mondja Korosztikov.

Emellett az IMF utasításainak követése nem illik bele Kína politikai programjába, amely továbbra is mérsékelten nyugatellenes – teszi hozzá az orientalista.

Mire számíthatunk? Négy forgatókönyv

A további fejlemények nagyjából négy forgatókönyv szerint történhetnek.

1. Az első, konzervatív és viszonylag optimista forgatókönyv szerint a fejlemények nem járnak drámai összeomlásokkal vagy váratlan pozitív hírekkel, például az ukrajnai orosz háború befejezésével, az amerikai-kínai kapcsolatok jelentős enyhülésével vagy az ingatlanszektor erőteljes fellendülésével. Ez az a forgatókönyv, amelyre az IMF elemzői előrejelzéseikben számítanak.

Kínának továbbra is meg kell küzdenie nagy problémáival. Az ingatlanbuborék el fog durranni, az árak csökkenni fognak, és az építési hiteleket gyakran nem fogják visszafizetni. A piac azonban nem omlik össze, hanem fokozatosan elér egy stagnáló szintre. A külső kihívások és a nemzetközi kapcsolatokban jelentkező feszültségek sem fognak megszűnni. A Hszi-rendszer politikát és a gazdaságot irányító tekintélyelvű tendenciája továbbra is komoly akadálya lesz a piac fejlődésének. Ebben az esetben Kína gazdasága lassulna, de nem kritikusan, és 2024-ben is képes lenne fenntartani a 4,6 százalékos GDP-növekedést; míg a világ többi része viszont stabilan 3 százalékos növekedési ütemű maradna.

2. A második eshetőség az IMF alapforgatókönyvének pesszimista változata. Kína továbbra is ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, amelyekkel most is, de egyik sem vezet akut összeomláshoz vagy összeomláshoz. Ennek ellenére Kína nem lesz képes ellensúlyozni ezeket: továbbra is növelni fogja az alacsony költségű ipari termelésbe történő beruházásokat, immár sokkal alacsonyabb megtérüléssel; így a szolgáltatások és a termelékenyebb, magasabb bérezésű iparágak felé való átmenet sokkal lassabb lesz. Ebben az esetben az elemzők szerint Kína éves növekedése körülbelül 2029-ig ±2 százalékos lehet.

3. A harmadik forgatókönyv szerint az ingatlanpiaci buborék valóban kipukkad, és ettől pénzügyi válság következik be. Az ágazat teljes összeomlása miatt a felhalmozott, igen magas adósságállományt lehetetlen lesz mérsékelni, és ez a tőkeáramlás erőteljes lassulását és a hazai beruházások csökkenését fogja okozni, ami hullámokban terjed majd át más iparágakra is. Ebben az esetben a válság 2027-ben tetőzne, amikor is Kína gazdasági növekedése gyakorlatilag leállna. Ebben az esetben globális válság, vagy legalábbis a globális GDP-növekedés jelentős visszaesése is lehetséges.

4. A negyedik forgatókönyv a külpolitikai kockázatokhoz – a Nyugattal való kapcsolatok romlásához és az USA-val folytatott kereskedelmi háború eszkalálódásához – kapcsolódik. A vámok emelése és a főbb partnerekkel folytatott kereskedelem csökkenése élesen sújtja a Kínai Népköztársaság gazdaságát, de valószínűleg nem okoz olyan súlyos pénzügyi válságot, mint az ingatlanpiac összeomlása. Ez a forgatókönyv 2025-ben, azaz az amerikai választások után kezdhet kibontakozni, és nagyban függ azok kimenetelétől. A GDP növekedési üteme ebben az esetben ±1,5 százalékos lenne.

„A sárkány dinamizmusának, bizalmának és szerencséjének, valamint a nemzetközi együttműködés megújult szellemének köszönhetően Kína és a világ képes lesz közösen megbirkózni a problémákkal” – bizakodik Krisztalina Georgijeva.

A katasztrofális forgatókönyvek valószínűleg elkerülhetőek lesznek. Arra azonban ne számítsunk, hogy Kína visszatér a válság előtti növekedéshez. Kínának lehetősége van a trend megfordítására, ahogyan az IMF is mondja, de nem kevésbé valószínű, hogy Hszi a japán helyzethez hasonló stagnálási csapdába vezeti az országot. Eközben India válhat a régió vezetőjévé, amely már évek óta megelőzi Kínát a növekedésben, és azt állítja, hogy a világ egyik leggyorsabban növekvő nagy gazdasága – állítja az IMF. Nem mellesleg a népesség számát tekintve is megelőzte Kínát.

Az IMF azonban nem számol annak lehetőségével – ezt már nem a The Insider írja, hanem én – hogy amennyiben India gyorsan növekvő népességével ugyanúgy a gyengén képzett, rosszul fizetett, de nagy tömegű munkaerőre alapozza gazdaságát, pár éven vagy évtizeden belül ugyanabba a csapdába kerül, mint most Kína.

Az mindenképpen biztos, hogy ha Kína megfázik, egyszerre fog tüsszögni Európa, Amerika és Oroszország is, Ázsia nagy részéről nem is szólva – inkább gyógyuljon meg, ha lehet. Javasolnám az IMF receptjét.

Szele Tamás