– Ma már esküvőszervezőből kis túlzással Dunát lehetne rekeszteni itthon, de a Budapest Wedding nemcsak a színvonal terén emelkedik ki, hanem abban is, hogy destination weddingekre specializálódtatok, tehát külföldi pároknak szerveztek esküvőt Magyarországra. Ráadásul már jóval azelőtt belekezdtetek ebbe, hogy itthon egyáltalán ismertté vált volna ez a fogalom. Honnan jött az ötlet, hogy ilyesmibe vágj bele, és milyen volt a kezdet?

– Az egész 2006 elején indult, amikor Londonban dolgoztam az akkori turizmus ügynökségnél. Nem sokkal voltunk az EU-csatlakozás után, és emiatt nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél több turista jöjjön Magyarországra az Egyesült Királyságból, naponta 14-16 repülőjárat is volt a két ország között. Sok turista pedig teljesen beleszeretett Budapestbe, annyira, hogy az esküvőjét is itt akarta tartani később, és amikor hazarepültek, tőlünk kértek segítséget, mert nem volt olyan cég, ami Budapesten ezzel foglalkozott volna. Akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, és mikor 2008-ban hazajöttem, elkezdtem felderíteni a piacot. Szolgáltatókat, helyszíneket kerestem, akik partnerek lennének ilyesmiben, de akkor még sajnos a legtöbben nem láttak fantáziát a dologban. Ennek ellenére kitartottam, belevágtam, és 2013-ban jött az áttörés az első nagyobb szabású esküvőnkkel. Egy perzsa-svájci pár keresett meg bennünket, mert a lány elhunyt édesapja magyar volt, és azzal szerettek volna tisztelegni előtte, hogy itt házasodnak össze. A Savoya-teraszon volt az esküvő, a háttérben a dunai panorámával, meg a Lánchíddal, és az itt készült gyönyörű fotók valahogy bekerültek a netes körforgásba, ezzel pedig mondhatni felraktuk Budapestet a destination wedding térképre.

– Milyen országokból keresnek meg titeket leginkább, illetve mi teszi vonzó esküvői helyszínné Budapestet a külföldi párok szemében?

– Egyrészt ott vannak a párok, akiknek van valamilyen kötődésük a városhoz, nem feltétlen családi szálon, hanem mert itt volt a lánykérés, ide jártak egyetemre és hasonlók. De az utóbbi időben egyre több megkeresést kapunk olyanoktól, akik csak egyszerűen beleszeretnek Budapestbe, leginkább a történelmi szépsége miatt. A legtöbb esküvőt amerikai, indiai és dubaji pároknak szervezzük az utóbbi években. Amerikában például hagyománya van annak, hogy messzire utaznak egy-egy esküvő miatt, persze nem mindig külföldre, mert az országon belül is óriási távolságok vannak, tehát ott teljesen bevett szokás, hogy az esküvő nem egy nap, hanem egy egész hétvége, amit együtt tud tölteni a család és a baráti társaság. Indiában a tehetősebb családok között pedig azért egyre gyakoribb a destination wedding, mert az ottani szokások szerint minden családtagot, ismerőst illik meghívni, ami nem ritkán sok ezer fős esküvőt jelent, ha viszont külföldön van az esküvő, általában kevesebb vendéggel kell számolni, ami azért még mindig 400-500 fő. Dubajból pedig azért jönnek idáig esküvőzni, mert ugyan ott minden nagyon fényűző, sok az ötcsillagos szálloda, de hiányzik a történelmiség és a természetközeliség. Ezek mellett persze fontos faktor, hogy egy európai esküvő presztízsértékkel bír.

– Egynapos esküvőket ezek szerint már nem is igazán szerveztek?

– Nem jellemző, mivel a párok általában messziről repülnek hozzánk, nem csak egy napot akarnak Budapestből. Sőt, az is gyakori, hogy összekötik egy európai kiruccanással, elmennek az esküvő után a környező országokba, mint például Ausztriába, Horvátországba vagy akár Olaszországba. De persze nemcsak a nevezetességek miatt szeretik a többnapos esküvőket, hanem mert így jobban meg lehet élni az egészet. Egy nap nagyon gyorsan eltelik, sok mindent kell belezsúfolni, nem lehet annyira kiélvezni, és általában a társaság éppen a végére rázódik össze. Ha viszont már előző nap megérkeznek, mindenki lazább, kifújhatja magát, összeismerkednek, és akkor az esküvő napja felszabadultabban telik, a harmadik nap pedig közösen meg lehet beszélni az eddig eseményeket, és az egész sokkal több élményt ad, emlékezetesebb marad.

– A szépen felívelő üzletet aztán megállította a pandémia, hiszen a korlátozások teljesen ellehetetlenítették a külföldi esküvőket. Hogyan tudtátok átvészelni ezt az időszakot?

– A destination wedding ipara a korlátozások hatására elsőként ült le a kispadra, és utolsóként állt fel onnan, ami miatt minden érintett nehéz helyzetbe került, így mi is. Ugyan időről időre enyhítettek a tilalmakon itthon, és bizonyos feltételekkel lehetett esküvőt szervezni, de a beutazásokat nagyon korlátozták, és nekünk ugye nem voltak magyar ügyfeleink, a pároknak és a vendégeiknek is ide kellett volna repülni, ezért gyakorlatilag a teljes 2020-as szezont el kellett engednünk. 2021-ben volt aztán egy magyar és egy vegyes párosunk, akik bevállalták, de azért még az az év is borzasztó volt. A legrosszabb az volt, hogy nem lehetett tudni, hogy az egésznek mikor lesz vége, és ezáltal nem lehetett készülni. Megpróbáltunk pozitívan hozzáállni, a kényszerszünet alatt például a tartalomgyártásra koncentrálni, de nagyon nyomasztó volt, hogy nem láttuk, hogy mikor tudunk újra talpra állni. Aztán idővel kikristályosodott, hogy 2022-re újra fellendülhetnek a dolgok, és akkor azt mondtuk, hogy aki Budapesten akar esküvőt szervezni, és megkeres minket, annak összehozzuk élete legszebb napját. 2022-et így végül nagyon megnyomtuk, összesen 23 esküvőnk volt, még úgy is, hogy év elején megijedt mindenki az orosz-ukrán háború kitörése miatt, de szerencsére amiatt csak egy lemondásunk lett.

– És a tavalyi év sem volt csendesebb számotokra, hiszen több indiai luxusesküvőt is szerveztetek. Az egyik volt Kamal Vachani milliárdos fiának esküvője, melyről napokig cikkeztek, akkora szenzáció lett belőle…

– Igen, ebből a típusú esküvőből egy is elég egy szezonra, de nálunk tavaly három is összejött, ráadásul egy hónapon belül. Ezeken öten dolgoztunk, napi 16 vagy néha 20 órában, közel a végkimerülésig. Nagyon érdekes évet zártunk tehát, rengeteg értékes tanulással, tapasztalattal, amiért nagyon hálásak vagyunk. Az elsőt, a legkisebbet, ami „csak” 250 fős volt, másfél évvel a dátum előtt kezdtük el megtervezni, ott nem volt indiai szervező csapat, egyedül bonyolítottuk le, ezért volt kedves a szívünknek. A harmadik azért volt izgalmas, mert ugyan a kitűzött dátum előtt 1 évvel kerestek meg minket, csak az esküvő előtt 2 héttel írták alá a szerződést, így majdnem egy évig úgy szerveztük, hogy nem lehetettünk biztosak benne, hogy a végén mi fogjuk csinálni. És a kettő között persze ott volt az általad is említett Vachani-esküvő, ami az eddigi legnagyobb szabású destination weddingnek számít Budapesten.

– Mesélj erről részletesebben, kérlek! Hogyan zajlik egy ilyen grandiózus esküvő megtervezése?

– Karácsony másnapján jött a megkeresés, amit eredetileg szeptember-október környékére gondoltak. Tudni kell, hogy az indiaiknál az egybekelés dátumát nem a pár határozza meg, hanem konzultálnak a család spirituális gurujával, aki megmondja, hogy az adott évben milyen periódusban lehet sikeres a házasság. Mi viszont nem tanácsoltuk az őszt, mert akkor már jóval kiszámíthatatlanabb az időjárás, és az indiai esküvőknél sok elemet szabadtéren bonyolítanak le. Másodszorra aztán kiválasztották éppen azt az időpontot, amikor Budapesten a Harley-Davidson Fesztivált tartották, ezért minden nagyobb hotel tele volt, a város pedig a motorok zajától volt hangos. Végül pár napot csúsztattunk, és úgy jött ki, hogy az esküvő vendégei szombaton érkeztek, amikor a Harley-sok már mentek haza, vasárnap volt egy szűkebb, családi welcome party, és hétfőtől szerdáig maga az esküvő, a hagyományos indiai menetrend szerint. Érdekesség, hogy az indiai szokások szerint általában nem a pár, hanem a szüleik vagy más rokonok szervezik az esküvőt. Ez esetben például a menyasszony édesapjával tárgyaltunk a legtöbbször, aki januártól júniusig kibérelt magának egy hotelszobát a Ritz-Carlton szállodában, mert majdnem hetente jött Budapestre, vagy ha ő éppen nem ért rá, akkor valamelyik rokon intézkedett.

Nem egyedül bonyolítottuk le az egészet egyébként, hanem az egyik legnevesebb indiai esküvőszervező céggel, a The Wedding Design Companyvel dolgoztunk együtt, ami egyszerre volt hatalmas megtiszteltetés és olykor kihívás is. Utóbbit arra értem, hogy például mikor áprilisban idelátogattak, nagyon megtetszett nekik a belvárosban a Zrínyi utca, meg a Bazilika előtti tér, és kitalálták, hogy inkább legyen ott az esküvői szertartás és az azt megelőző Baraat felvonulás, amikor a vőlegényt elkíséri a családja és barátai úgymond az utolsó bulijára mint nőtlen férfi. (Indiában ezt jellemzően lóháton teszik meg, ám egyre több európai esküvő esetén egy régi tipusú autót választanak, ami körül vonul a tömeg, miközben hangos zene szól az előtte guruló platós autóból. Ez a menet nagyon lassan halad, minél tovább tart, annál kevésbé akarják a vőlegényt „átadni” a menyasszonyának – a szerk.) Mindehhez rengeteg keresztező utcát kellett volna lezárni, nem beszélve az éttermek utcai teraszait, pluszban egyeztetni a Bazilikával. A bürokratikus ügyintézés túl hosszadalmas és kiszámíthatatlan lett volna, nem akartuk kockáztatni, hogy az utolsó pillanatban elakadunk, ezért visszatértünk az eredeti tervhez, a Várhoz.

– Ami azért szintén nehéz terep, mert gondolom, nem úgy működik, hogy telefonáltok egyet, hogy ekkor és akkor le kéne zárni a Várat esküvő miatt, és minden elintézve…

– Nem, ott is rengeteget kell egyeztetni, a production managerünk hónapokig szervezte, hogy a különböző társosztályoktól megkapjuk időben az engedélyeket, hiszen a területfoglalási procedúra felért egy borfesztivál méretű rendezvényszervezéssel. Ő egyébként korábban tömegrendezvényeken dolgozott, az ott szerzett tapasztalat és kontaktok pedig jól jönnek az ilyen nagyszabású esküvő és speciális helyszín esetében, ahol nem elég a hagyományos esküvőszervezői háttérrel rendelkezni. Így is voltak last minute akadályok, de azért, mert a külföldi partner elfelejtett behajtási engedélyt intézni a virágokat és a szőnyeget szállító kamionnak, amiért ő felelt. 40 tonnányi virágot rendeltek Hollandiából, amit végül kézzel kellett felhordani a Nemzeti Galéria hűtött folyosójára. Na, de ezt az 1000 négyzetméternyi gumi alátéttel és a rá kerülő szőnyeggel nem lehetett megcsinálni! Szóval képzelheted, mennyire lesokkolt, amikor az esküvői szertartás napján hajnali 5-kor azzal hívtak fel, hogy ott áll a kamion a szőnyeggel, és nem engedik be engedély nélkül. Akkor pizsamában állva csak abban tudtam reménykedni, hogy ha valaki lelkiismeretesen végzi a feladatát, akkor az ilyen necces helyzetekben kap odafentről egy kis segítséget. És láss csodát, fél óra múlva, mikor odaértünk a helyszínre, kinyílt a kamionnak is a sorompó! Így időben fel tudták építeni a szőnyeget, és nem kellett a macskakövön billegnie senkinek. De ezek mellett is sok, kisebb-nagyobb akadályt kellett legyőzni, 300-400 fős stáb dolgozott, hiszen óriási léptékű volt ez az esküvő. A dekoráción kívül gondoskodnunk kellett arról is, hogy például legyen elég hűtőkocsi, és meg tudják melegíteni azt a rengeteg ételt. 500-600 vendég volt ugyanis, a pontos létszámot nem tudjuk, mert a nagy indiai esküvőknél eljönnek olyan ismerősök is, akik nem voltak meghívva, és ilyen létszámnál eleve nem egyszerre eszik mindenki. Inkább úgy kell elképzelni az egészet, mint egy többnapos fesztivált, amin sok program van több állomáson, és nem mindenki vesz részt mindenen, jönnek-mennek, esznek-isznak, szinte amikor akarnak.

– Nemzetközi szinten mennyire számít extravagánsnak egy ilyen léptékű esküvő?

– Világszinten is a topba tartozik, ezért volt visszhangja a szakmában, és örülök, hogy megvillantottuk Budapestet. Biztos lesz ennek lecsapódása a későbbiekben, ha nem is feltétlenül velünk, mert van olyan pár, aki kizárólag külföldi szervezővel dolgozik, nem igényel helyi partnert.

– Tudom, hogy a család kérésére nem adhatsz ki információ arról, hogy mennyi volt az esküvő költségvetése, de más forrásokból úgy értesültem, hogy 6 millió dollár körül, ami még a destination weddingek között is átlagon felülinek számít. Azt viszont elmondhatod, hogy általában mennyibe kerül egy Budapest Wedding esküvő?

– Ezt rengeteg tényező határozza meg, de ha átlagot kell mondanom, akkor az a színvonal, amit a weboldalon és a social felületeinken kommunikálunk, 800-1200 euróra jön ki fejenként. Ebben viszont nincs benne az utazás, a szállás, és az olyan személyes dolgok, mint a gyűrű és a ruhák.

– Az indiai megaesküvő mellett milyen mennyegzők hagytak nyomott benned?

– Minden évre jut olyan munka, ami emlékezetes marad valamiért. Vagy azért, mert nincs elég idő leszervezni, vagy a vendégek olyan dolgot csinálnak, ami nyomdafestéket nem tűr, esetleg valami nehézség akadt a háttérben. Volt például egy esküvőnk, amit Törökországból kellett átszerveznünk mindössze két hét alatt. Napokkal előtte már látható volt, hogy ömleni fog az eső, de a pár nem volt hajlandó rábólintani a sátorbérlésre, erre én a saját pénzemből lefoglaltam, nehogy minden elázzon, és megegyeztünk, hogy ha tényleg esik, ki kell fizetniük. Végül szakadt az eső egészen addig, amíg az utolsó vendég haza nem ment… Aztán szintén itt volt az a kalamajka, hogy a vőlegény eredetileg lovaskocsival akart felmenni a Várba, és egy nappal előtte közölték, hogy a lovak a sár miatt nem tudják majd felhúzni. Erre az ügyfél azt mondta, hogy szerezzek egy fehér Rolls-Royce-t 1957-ből, mintha Magyarországon minden sarkon állna egy belőle. Minden követ megmozgattunk, de Rolls-Royce-t nem tudtunk neki előteremteni ilyen rövid határidővel, végül „be kellett érnie” egy fekete 7-es BMW-vel.

– Így téged hallgatva egyre inkább látom, mennyire stresszes tud lenni a szakmád. Volt már olyan, hogy besokalltál, és eleged lett?

– Őszintén? Minden szezon végén elfog ez az érzés! Aztán jön valami sugallat, hogy oké, ezt a következőt még megcsináljuk, és aztán továbbvisz a lendület.

– És mit szeretsz legjobban a munkádban?

– Az egész olyan, mint egy versenyre való felkészülés: elnyered a szervezés jogát, aztán versenyt futsz az idővel, hogy minden meglegyen a kitűzött dátumig, ráadásul a költségvetésen belül, ami azért kivitelezhetetlen, mert a párok folyamatosan adogatják hozzá az extra szolgáltatásokat. És hihetetlen jó érzés, mikor láthatom, hogy az eseményen mindenki mosolyog, tetszik nekik, amit látnak és átélhetnek. A grandiózus esküvőknél pedig aztán még inkább megrohannak az érzések, ha arra gondolok, mennyire klassz, hogy a részesei lehetünk, hogy vannak emberek, akik képesek összehozni ilyen szintű esküvőket, és hogy ez a minőség megvalósulhat Budapesten.

– A tavalyi év óriási sikerei után mi tud tovább motiválni, mit szeretnél még elérni?

– Idén szándékosan lelassítottunk, nem szerettünk volna kiégni, szóval most csupán négy esküvőt terveztünk be. De már elkezdtünk felkészülni a 2025-ös szezonra, és szeretnénk lépni külföld felé, olyan értelemben is, hogy másik országban szervezzünk esküvőket. Megtartjuk persze a budapesti vonalat is, de emellett nyitunk Európa nagyvárosai és a Közel-Kelet felé, és bízunk benne, hogy ezeken a helyeken is megálljuk majd a helyünket. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy kőkemény munkával Magyarország legexkluzívabb esküvőszervező cégét építettük fel, és a külföldi szolgáltatók, akikkel együtt dolgoztunk, mind azt mondták, hogy ha ezt nem egy ilyen kicsi piacon csinálnánk, világszerte ismertek lehetnénk a szakmában.

– Hogy látod, miben kéne fejlődnie még a magyar esküvői piacnak?

– Egyrészt a helyszínek terén, mert több olyan gyönyörű történelmi épület található a fővárosban, amik tökéletesek lennének a nagyszabású esküvőkhöz, de nem engedélyezik az ilyen események szervezését. Örülnék például, ha megnyitnánk erre a célra a Szépművészeti Múzeumot és a Vígadót. Vagy ott van a régi Néprajzi Múzeum épülete, ahova még régebben szervezhettünk esküvő előtt tartott fogadásokat, de lezárták, mióta átköltöztették a Városligetbe, és mondhatnám még az Iparművészeti Múzeumot is, ami szintén évek óta várja, hogy újranyissa kapuit. Ezekkel sokkal nagyobb réteget lehetne elérni, több párt idecsábítani mondjuk Franciaország vagy a Comói-tó helyett.

Ezen kívül magát az esküvőszervezők működését, oktatását sem ártana újragondolni Magyarországon, szerintem. Az esküvőszervező hozzáadott értéke éppen az lenne, hogy egy tanácsadói szerepet töltsön be és útmutatást adjon, hogy rábízhatja a pár a komplett szervezést, tárgyalásokat, a végeredmény pedig egy egyedi, személyre szabott, az igényeknek és a költségvetésnek megfelelő esküvő lesz. Ehhez képest itthon azt látom, hogy az esküvőszervezők jelentős része összekötőként, úgynevezett middle manként, logisztikusként, közvetítőként funkcionál a párok és a szolgáltatók között. Legtöbbször kimerül annyiban a munkájuk, hogy szolgáltatókat ajánl a klienseknek, összeköti őket, bevált klisék alapján dolgoznak, az irányítást az ügyfélre, főként a menyasszonyra bízzák. Fontos része a munkánknak az is, hogy folyamatosan képezzük magunkat, inspirálódjunk, eljárjunk nemzetközi szakmai konferenciákra networkingelni, figyelemmel kövessük a trendeket. A trendek esetében viszont nem szabad abba a hibába esni, hogy mindenképp fel akarjunk ülni az aktuális vonatra. A kerti parti feeling továbbra is nagyon hódít, de ha a menyasszony királylánynak akarja érezni magát egy bálteremben, nem fogom lebeszélni róla, mert mindig a párra kell reflektálni az esküvő tervezése közben – akár 50, akár 500 vendéget hívtak meg.

27 kulisszafotó az eddigi legexkluzívabb budapesti esküvőről, kattints a galériára!