A nap, amikor Hofi Géza berobbant a köztudatba

Sokkal több volt, mint humorista: a társadalom önkéntes „ventillálója”. A 22 éve, 2002. április 10-én elhunyt Hofi Géza életet lehelt a Kádár-korszakban elszürkülő, a rendszerből kiábránduló emberekbe.

A magyar kabaré koronázatlan királya 1936. július 2-án született Hoffman Géza néven, édesanyja konzervgyárban művezető, édesapja a dohánybeváltó üzemben csoportvezető volt. Már gimnáziumi éveiben vonzotta a színjátszás, az érettségi után útja a színészi szakma helyett – háromszor felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de mindig szavalatot kértek tőle – a porcelángyárhoz vezetett. Álmait nem adta fel, beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, majd 5 évnyi gyári munka után a debreceni Csokonai Színháztól kapott szerződést 1960-ban – ekkor már Hofi Géza néven. A színház világát nem érezte magáénak, paródiáival nem tudott kibontakozni, ezért három év után a távozás mellett döntött.

Sokakhoz hasonlóan a várt csodát a Táncdalfesztivál hozta meg számára – no nem éppen úgy, ahogy a többségnek: Hofi tehetségére felfigyeltek a Magyar (Kossuth) Rádiónál, és felléptették a szilveszteri műsorban, ahol a nézőket a Táncdalfesztivál paródiájával szórakoztatta.

Ezután egyenes út vezetett az elismerés felé, egyre többet szerepelt a Mikroszkóp Színpadon, külföldi fellépésekre is hivatalos volt, és ellenálhatatlanul hódított a Hofi & Koós duó - írja a Múlt-Kor. 

A rendszer pedig tűrte: 1972-ben már Kádár-paródiát adhatott elő (amelyet hosszú huzavona után a televízió is sugárzott), és a rendszer még Jászai Mari-díjjal is jutalmazta a kabaré műfajában elért eredményeiért, 1979-ben pedig a Magyar Rádió elnöksége ajándékozta meg Karinthy-gyűrűvel. 1982-ben elhagyta a Mikroszkóp Színpadot, a Magyar Televízió főmunkatársa lett, 1983-ban pedig már a Madách Színház tagjaként szerepelt, ahol utolsó, 2002. április 7-i fellépéséig önálló esteket tartott.

Bár az 1990-es évekre a rendszer, amelyet oly komikusan, mégis emberi hangon bírált, már megszűnt, Hofi humora mit sem kopott. Két hónapos turnéján ovációval fogadták Ausztráliában, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1997-ben a magyar színművészet örökös tagjai közé választották.

Életművének elismeréseképpen utolsó éveiben Kossuth-díjjal és Pro Cultura Urbis díjjal jutalmazták. Egészen 2002. április 10-én bekövetkezett haláláig szórakoztatta a közönséget, március 3-i előadását a Hungaroton rögzítette. 

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!