Nut istennőt az ókorban látható Tejútrendszer csillagászati megfigyelései alapján ábrázolták az egyiptomiak
Az ókori egyiptomiak ismerték a Tejútrendszer alapvető törvényszerűségeit és struktúráját – állítja Or Graur, a Portsmouth Egyetem asztrofizikusa a Journal of Astronomical History and Heritage folyóiratban április elején megjelent tanulmányában.
Az asztrofizikus szerint az ég istennőjét megjelenítő ókori ábrázolások voltaképpen a galaxis elnagyolt térképei. A földet és eget egymástól elválasztó Nut testhelyzete, valamint a testét díszítő csillagok által kirajzolt koordináták egyezést mutatnak az ókori égbolt asztronómiai rekonstrukciójával, ami asztronómiailag is helytálló magyarázatot ad a Nut könyvében rögzített istennői alapfeladatokra, amelyek szerint az ő dolga minden reggel megszülni, esténként pedig lenyelni a Napot – írja az IFL Science.
Az asztrofizikus szerint az is elméletének helyességét bizonyítja, hogy az óegyiptomi hitvilágban a madárvonulások Nut teste által kirajzolt északról délre, illetve délről északra tartó útvonalat és -irányt követik. Az ismert ábrázolások összehasonlító elemzésének eredménye szerint a Nut téli hónapokat szimbolizáló karjainak, és a nyári hónapokat megtestesítő törzsének egymáshoz viszonyított helyzete megegyezik a Tejút Földről észlelhető forgási irányával.
Egy a kutatásban szereplő egyiptomi koporsószöveg szerint Nut istennő „a túlvilágba vezető létra”, ami Graur szerint azonos a csillagászati megfigyeléseikből ma is helytálló kozmológiai rendszert építő civilizációk hitvilágából ismert elképzelésekkel. A Jukaték-maja kultúrában a holtak szintén a Tejútat követve juthatnak csak el a másvilágra – mondott egy példát az IFL Science kérdésre válaszolva az asztrofizikus.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: