A válasz: igen

Legalábbis az Eric M. VanEpps és Richard D. Truncellito pszichológiaprofesszorok által a Current Opinion in Psychology című szaklapban nemrég közzétett kutatás eredményei alapján. A tanulmány szerint a kognitív újraértékelés és a történetmesélés technikái segíthetnek abban, hogy hatékonyabban birkózzunk meg a negatív élményekkel.

A rossz semlegesítése: kognitív újraértékelés

A múltbeli boldogtalanság „semlegesítésének” egyik módja az élmény pozitívabb átfogalmazása. Ez a kognitív újraértékelésnek nevezett folyamat gyakran magában foglalja, hogy a felzaklató eseménynek új értelmet adunk, vagy hangsúlytalanabbá tesszük annak stresszes tulajdonságait.

De hogyan is működik ez?

Képzeljük el, hogy átéltünk egy olyan életeseményt, amely fájdalmas vagy kínos volt, esetleg felzaklatott. Tegyük fel, hogy egy csúnya szakításon mentél keresztül, és ennek következtében nem tudod megállni, hogy ne negatív gondolatokon pörögj, például hogy elvesztetted a lelki társad vagy soha nem fogod kiheverni a különválást.

A kognitív újraértékelés segít megváltoztatni a szakítással kapcsolatos érzéseidet azáltal, hogy megváltoztatod a feltételezéseidet és értelmezéseidet.

Segíthet például abban, hogy a szakítást tanulási tapasztalatként vagy valami pozitív lehetőségként fogalmazd újra. Ilyen lehetőség lehet például az önismeret fejlesztése, a növekedés és egy olyan romantikus kapcsolat a jövőben, amiben felülírhatod a korábbi mintákat.

A szakemberek szerint tehát az egyik módja annak, hogy megváltoztassuk, hogyan érezzük magunkat egy múltbeli stresszes esemény miatt az, hogy kognitív újraértékelést alkalmazunk, és megváltoztatjuk, hogyan gondolkodunk az eseményről – csökkentve annak negatív érzelmi hatását.

És hogy tudunk-e még ennél is többet tenni?

A semlegesítésen túl: a múlthoz való hozzáállásunk megváltása történetmeséléssel

A történetmesélés segít a kedvezőtlen élmények újracsomagolásában – ezáltal pedig a múlt „megváltoztatásában”, ami ráadásul befolyásolhatja a jövőbeli döntéseinket is.

Képzeljük el, hogy egy hatalmas utazást tervezünk. És képzeljük el azt is, hogy látnoki képességekkel vagyunk megáldva, és teljes részletességgel látjuk azt a néhány negatív dolgot, ami az út során történni fog. Mindezek tudatában mekkora a valószínűsége annak, hogy mégis elmegyünk? Valószínűleg nem olyan nagy, mint korábban.

Mégis, amit egy ilyen elemzés figyelmen kívül hagy, az az utazás történetmesélő értéke. Vagyis figyelmen kívül hagyja a kaland elmesélésének potenciális hasznát, beleértve a kellemetlen, fájdalmas és kínos események felidézését is.

De mi van akkor, ha nemcsak néhány dolog, hanem egy csomó minden másképp alakul, mint ahogy terveztük? Megint csak nem probléma. Elvégre mit ér a jó történet feszültség és konfliktusok nélkül? A megpróbáltatások és nehézségek még jobb sztorikhoz vezethetnek.

A történetmesélés meglepően sokoldalú technika, mert nem minden jó történet ugyanazt a funkciót szolgálja: vannak, amik tájékoztatnak, míg mások meggyőznek vagy figyelmeztetnek. Némelyik szórakoztat, míg van, amelyik a kötődést segíti elő, vagy motivál és inspirál.

Tehát a legtöbb esetben van értéke annak, ha megosztjuk a történetet a tapasztalatainkról, mind a pozitív, mind pedig a negatív élményeinkről – ráadásul átfogalmazva az élményt mi is új értelmet adhatunk neki.

Az utazás ugyanis minden félresikerült fordulatával együtt csodálatos tanulási élményt jelenthet, lehetőséget arra, hogy próbák elé állítsuk magunkat, új élményeket vagy akár képességeket is szerezzünk.

És ha elmeséljük a félelmeinkkel való szembenézés élményét, az a büszkeség érzését adhatja – felülírva az ismeretlentől való szorongást. A környezet számára a kellemetlen eseményekről szóló történetek nemcsak informatívak és tanulságosak lehetnek, de idővel sokszor még szórakoztatók is. Mindez segít átkeretezni az esetleges rossz élményeket, és pozitív érzéseket kapcsolni hozzájuk. 

A pszichológusok azonban figyelmeztetnek, hogy ezek a technikák nem minden helyzetben alkalmazhatók. Traumák esetében például a negatív érzelmeknek védő funkciójuk is lehet – fontos tehát tudni, hogy mikor érdemes átkeretezni a negatív érzelmeket, és mikor kell hallgatni azok figyelmeztetéseire.

Források: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / DrAfter123

Mózes Zsófi