Míg korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium 3-4 százalékos idei növekedésről beszélt, addig péntek reggeli közleményében már ugyanazt a 2,5 százalékos várakozást erősítette meg, amelyet csütörtökön Varga Mihály pénzügyminiszter is bejelentett. Mi okozza a növekedési várakozások tompulását, ennek hátterében az állami beruházok elhalasztása áll?
A kormány gazdaságpolitikája és a gazdasági várakozások is egységesek és a célok is azonosak. Idén újraindítjuk a növekedést, jövőre pedig a kormány tovább emeli a bővülését. Bizakodók vagyunk, amennyiben a háború véget ér – és reméljük erre minél előbb sor kerül – akkor újra az unió legjobban növekedő gazdasága lehet a magyar. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy idén 2,5, jövőre 4,1 százalékkal emelkedhet a GDP. Ennek elérését szolgálja az NGM által kidolgozott versenyképességi stratégia is.
Hangsúlyozom, a növekedési várakozás nem a beruházások elhalasztása miatt csökkent, ezt határozottan cáfolnom kell. Azért várunk idén alacsonyabb növekedést, mert a külpiacok – közte legfontosabb kereskedelmi partnerünk Németország – gyengélkedik, továbbá a vártnál lassabban áll helyre az európai konjunktúra is.
Milyen tényezők határozzák meg az idei növekedést?
Az idei növekedési kilátások kapcsán megemlítendő, hogy a reálbérek tavaly szeptemberi pozitív fordulatával már a tavalyi negyedik negyedévben elkezdődött a fogyasztás óvatos kilábalása, amit mind a fogyasztási, mind a kiskereskedelmi adatok tükröznek. Az idei évre várható dinamikus reálbér növekedés – ami várhatóan érdemben meghaladja a 6 százalékot – hatására folytatódhat a fogyasztás helyreállása, amelynek meredeksége ugyanakkor függ a háztartások óvatossági motívumának enyhülésétől. Idén a GDP növekedés egyik fontos eleme a fogyasztás növekedése, ami szükséges a beruházások élénküléséhez, valamint az egyensúlyok helyreállításához is.
Az idei évtől fokozatos helyreállás valósulhat meg a beruházások területén is. A beruházások már a tavalyi év negyedik negyedévében bővültek az előző negyedévhez képest, ami az idei év során folytatódhat. A beruházások növekedéséhez eleinte döntő mértékben a rekord volumenű működő tőke beáramlás által megvalósuló fejlesztések járulnak hozzá. Az állami kedvezményes kamatozású hiteltermékek, a bankokkal való megállapodások az önkéntes kamatplafonról és a kockázati felárak átmeneti felfüggesztéséről tompították a belföldre termelő vállalkozások beruházásainak visszaesését, a csökkenő kamatkörnyezet pedig egyre kedvezőbb finanszírozási feltételeket teremthet a beruházásokhoz, a második félévtől már javíthatják a hitelfelvételi kedvet.
Ráadásul a vállalatok beruházásait számos uniós forrásokhoz kapcsolódó kifizetés is támogatni fogja, amelyek folyamatosan jelennek meg az év során. A csökkenő kamatkörnyezet, a lakáshitelekre bevezetett kamatplafon, a dinamikusan emelkedő reálbérek, a és a javuló fogyasztói hangulat mindemellett elvezethet a lakásépítések volumenének bővüléséhez is, hozzájárulva a beruházási dinamikához. A beruházások növekedése némileg meghaladhatja a GDP növekedését, ezzel hozzájárulva, hogy a beruházási ráta stabilizálódjon, majd újra a megcélzott 30 százalékos szint felé közeledjen.
A külkereskedelmi egyenleg az elmúlt időszakban a javulás jeleit mutatta, azonban az teljesítménye koránt sem állt helyre. Az export gyengélkedése és az növekedése idén végső soron negatívan hathat a növekedésre?
A tavalyi év során jelentős mértékben tompította a gazdasági visszaesést a külkereskedelmi egyenleg számottevő javulása. Ezt főként az okozta, hogy a belső kereslet visszaesésének hatására az import csökkenése meghaladta az export csökkenését.
A tavalyi év végére, az idei év elejére azonban nyilvánvalóvá vált a főbb exportpiacaink gyengélkedése, ami a kivitelünk egyre mélyülő visszaesését okozta, és ezt csak részben tompította a szolgáltatás export, ezen belül a turizmus jelentős növekedése.
A rövid távú nemzetközi kilátások és előrejelzések alapján nem számíthatunk az exportkereslet gyors élénkülésére, miközben a belső kereslet fokozatos javulása az import növekedésében is megjelenhet. Mindezek hatására az év második felében záródik az export és import dinamikája közötti rés, így a nettó külkereskedelmi egyenleg alakulása már kevésbé lesz növekedéstámogató, de semmiképp nem fordul egyensúlyrontó tényezővé. Továbbá az exportpiacainkon a második félévtől már javulás következhet be, ami egyrészt az EKB várható kamatcsökkentésinek, másrészt a reálbérek exportpiacainkon is jelentkező pozitív fordulatának köszönhető, így az export középtávon várható bővülését a jelenleg folyamatban levő exportkapacitás bővítések üzembe helyezése is támogathatja, amivel növelhetjük exportpiaci részesedésünket is.
Az elmúlt időszakban újra felfedezhetők voltak a magas nyomású gazdaságpolitikát bíráló nyilatkozatok. Köztudott, hogy a nemzetgazdasági miniszter ennek elkötelezett híve. Hogy reagál a minisztérium a közelmúlt bírálataira?
Rendszeresen visszatérő és félreértelmezett, kifejezetten csak a rövid távra koncentráló kritikai elem a jelenlegi hazai gazdaságpolitika kapcsán, hogy a kormány törekvése a fogyasztás helyreállítására rontaná a külső egyensúlyt, az ismételt gyorsulásához vezetne, amihez a korábbi tervekhez képest magasabb költségvetési hiánypálya is társulhat. Továbbá, hogy nem lenne helyes a kormányzati gazdaságpolitikának letérnie a beruházás és exportvezérelt növekedési pályáról. Noha a fogyasztás bővülése növelheti az importot, árnyalni szükséges az egyensúly felborulásával kapcsolatos aggodalmakat, miközben továbbra is hangsúlyozott az elköteleződés a beruházás és exportvezérelt növekedés mellett. A fogyasztás visszaesése számos negatív makrogazdasági folyamatot okozott, vagyis a fogyasztás növekedési fordulata kulcsfontosságú a belföldre termelő cégek termelési és beruházási aktivitásának élénkítéséhez, az életszínvonal és a háztartási optimizmus helyreállításához, de a költségvetés fogyasztási típusú adóbevételeinek korrekciójához is, ami megteremti az alapjait, hogy visszatérjünk a hosszú távon fenntartható, kiegyensúlyozott, beruházás és export által húzott gazdasági növekedéshez, más úton ez nehezen elképzelhető.
Többek szerint elsősorban az a magas nyomású gazdaságpolitika következménye, hogy felborítja a költségvetési egyensúlyt.
Addig ismételjük amíg szükséges: a és az egyensúly kéz a kézben jár! Ennek feltételeit termeti meg az idei 4,5 százalékra visszaszorított költségvetési hiány is, illetve ehhez illeszkedik a GDP várt növekedése is. Ezen felül az egyensúly „elengedésével” kapcsolatos kritikák legélőbb cáfolata, hogy épp a napokban került – ismételten – megerősítésre az idei 4,5 százalékos költségvetési hiány tartásával kapcsolatos álláspont és az ehhez szükséges lépések.
Kérdéses továbbá, hogy milyen szempontból lehet rossz út az a gazdaságpolitika, amit a kormány jelenleg a magas nyomású gazdaságpolitika fogalma alatt ért, miután jelen esetben a magas nyomású gazdaság legfőbb célja a kínálati oldal erősítése, annak vállalati mérethatékonyságának, termelékenységének, versenyképességének növelése, ami elvezethet a minőség javulásához mind a termékek kínálata, mind azok előállítása, valamint a magasabb minőségű munkahelyek megteremtése révén. Ennek megvalósulásához keresletre is szükség van. Az ehhez szükséges és célzott magasabb hozzáadott értékű munkahelyek támogatják a szükséges bérdinamika megvalósulását, a magasabb jövedelem pedig megteremti a magasabb minőség iránti igényt és keresletet is, azaz a folyamatok visszacsatolódnak, egymásra épülnek és egyben elősegítik a potenciális növekedési szint emelkedését is a hatékonyságnövekedésen keresztül, ami minden szempontból kívánatos és elérendő cél a hazai gazdaság számára.
