„Felégettünk minden hidat” - Egy konyhaasztalon és egy műhelyben indult az Alpecin-birodalom

Frissítve 12/04/2024 - 11:23 GMT+2

Az Alpecin mára minden kétséget kizáróan a legerősebb csapat lett az egynaposokon. Megnyerték a szezon első három kiemelt klasszikusát, ami korábban még soha, senkinek sem sikerült. Christoph és Philip Roodhooft egy belga faluból indulva indította útnak a kerékpárcsapatát. A felemelkedésükhöz kellett némi mázli, szerencsés egybeesések, de legfőképpen kitartó, kőkemény munka.

Minden idők leggyorsabb Roubaix-ján álomszerű szólóval vert három percet a többiekre a világbajnok

Szinte pénz és infrastruktúra nélkül vágtak bele a kerékpársportba, mára szinte legyőzhetetlenekké váltak az egynaposokon.

A 2009-es cyclocross-világbajnokság férfi versenye a belgákról szólt. Hárman is ott voltak az első négyben, ráadásul az a Niels Albert lett a világbajnok, aki egy évvel korábban az U23-as mezőnyben győzött.

Nem sokkal a célba érkezést követően Christoph Roodhooft volt az, aki elsőként borult a győztes Albert nyakába. Ekkor 2009. február elsejét írtuk, ami azt jelenti, hogy Albert alig négy hete viselte a BKCP-Powerplus trikóját. Nem meglepő tehát, hogy önkívületi állapotban voltak mindketten a győzelmet követően.

Kerékpár

Van der Poel húzott egy nagyot – az Alpecin pedig rálépett a totális dominancia útjára

19/04/2024 - 10:10

A vadonatúj csapat élén két fivér, Christoph és Philip Roodhooft állt, akik egy alig kétezer fős kis belga faluból, Morkhovenből indulva hozták létre a későbbi Alpecint, amely azóta nem csak cyclo-crossban, hanem az országúton is meghódította az egész világot.

Az ekkor 22 éves Albert az indulás után egy hónappal meg is szerezte a szivárványszínű trikót a csapatnak.

EXTRA SZÉNHIDRÁTOK, KEVESEBB PISISZÜNET – HÉT OK, AMIÉRT ŐRÜLT TEMPÓBAN MENTEK IDÉN A KLASSZIKUSOK

„Ez egy egészen elképesztő világbajnokság a BKCP számára” - mondta akkor Roodhooft. „Niels győzött a felnőttek között, Philipp Walsleben az U23-asoknál. Ráadásul vannak még további top 5-ös, top 10-es helyezéseink is. És a csapat még csak egy hónapja létezik. Sem én, sem a szponzorok nem álmodhattunk volna ennél jobb kezdésről."

Hogy mi jön ezután? Fogalmam sincs.

Mathieu Van der Poel

Fotó: Getty Images

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy Morkhovennek, ennek a kis belga falunak korábban nem volt semmilyen kerékpáros múltja. Innen származik. Jurgen Van den Broeck, aki 2010-ben harmadikként zárt a Touron. Korábban, a II. világháborút követően Jef Verhaert is indult a Touron, és arra még a Roodhooft fivérek is emlékeznek, hogy Verhaert kerékpárüzletet működtetett a faluban.

A sportág szeretete azonban elsősorban nem a falu történelméhez kötődik, hanem a családhoz. A papa, Raf Roodhooft lelkes amatőr kerékpáros volt, aki a ’60-as évek végén együtt szolgált a seregben Roger De Vlaeminckkel és ifjabb Georges Claesszel. Ők hárman és a kétszeres Roubaix-győztes idősebb Georges Claes egy évig együtt laktak.

A két katonatársból számottevő kerékpáros lett, a Roodhooft testvérek édesapja azonban elég korán abbahagyta. Talán hiányzott belőle az átütő tehetség, arra mindenesetre nem volt ideje, hogy az álmait üldözze, ételt kellett ugyanis tenni a családi asztalra.

Amikor 1974-ben Christoph, egy évvel később pedig Philip megszületett, Raf már főállású festőként dolgozott. A kerékpársport iránti rajongását azonban sikerült a fiaira hagyományoznia.

„Gyerekként volt egy videókazettánk A Flandria 75 éves története címmel” – mesélte Christoph. „Kívülről tudtuk az egészet. A zenéjét is kórusban bömböltük. Ez a sport egy olyan betegség, amely megfertőzte az egész családot.”

A srácok közül Christoph megpróbálkozott a profi karrierrel, Philip azonban nem.

„Többre vágytam, mint csupán a kerékpár. Most ezt már meg lehet oldani, de akkor nem volt rá lehetőség.”

Az életük egy ideig párhuzamosan haladt, a ’90-es évek elején azonban egy időre különvált. Ekkor, a tinédzserkoruk végén látszott először, hogy kettejük közül Christoph inkább a cselekvő, Philip pedig a gondolkodó.

Mathieu van der Poel.

Fotó: Getty Images

Philip nyelveket tanult, olaszt és franciát, és Fausto Coppiról írta a szakdolgozatát, ezenkívül pedig sportmenedzsmentet tanult. Már ott voltak a diplomák a kezében a célja azonban továbbra is az volt, hogy egyszer majd valami olyat alkosson, ami jelent valamit a sportban.

Először adminisztratív munkakörben dolgozott a kerékpáros szövetségnél, majd igazgató lett egy neves szállodában. 25 évesen aztán sikeresen összekapcsolta a sport- és a vendéglátós vonalat, ugyanis a belga csapat az ő hoteljében szállt meg a 2000-es foci Eb ideje alatt.

Közben Christoph a kerékpáros pályafutását egyengette crossban és az országúton is. Előbbiben fontos utánpótlás versenyeket nyert, a vb-n azonban betegség miatt nem tudott ott lenni. Az akkori világbajnokot egyébként Johan Museeuw-nak hívták.

„Bár sikeres voltam U23-asként, mégsem lettem egyből profi. Akkoriban ez nem volt olyan könnyű, hogyha az elején nem voltál jókor, jó helyen.”

El is kezdett festőként dolgozni, mint az édesapja. Aztán 27 évesen, egy kicsit ugyan későn, de megkapta a lehetőséget. Igaz a dolgok ekkor sem alakultak túl jól a számára.

„Abban az évben elöl voltam a Gent-Wevelgemen. Csupa nagy nevekkel. Viszont buktam, a hátam két helyen is eltört, hónapokra kidőltem. A nagy lehetőség megint elúszott.”

2004-ben Christoph kapott egy hívást a főszponzortól, hogy a csapat leigazolt egy tehetséges 17 éves cross versenyzőt. És hogy a srác a család morkhoveni otthonában venné át a cuccait néhány napon belül. A fiatal tehetséget Niels Albertnek hívták.

Mondhatjuk, hogy véletlen, mázli vagy szerencsés egybeesés, mindenesetre abban a Roodhooft testvérek is egyetértenek, hogy ha nincs Albert, ma aligha tartanának ott, ahol. Bár van köztük 14 év, Christoph és Albert az első pillanattól kezdve nagyon jóban voltak egymással.

Gianni Vermeersch, Mathieu van der Poel, Jasper Philipsen

Fotó: Getty Images

„Kora este értünk oda, és éjjel 11-kor hagytuk el a házat” – emlékszik vissza Albert az első találkozásukra, ahová a barátnőjével együtt érkezett. „Órákon át beszélgettünk a versenyzésről a terveimről, a jövőmről. Maximálisan egy hullámhosszon voltunk.”

Másnap jöhetett az első edzés, ahol végképp kiderült, hogy összepasszolnak. Albert látta, hogy Christoph mennyire megszállottja a sportágnak, mindent tud a felszerelésekről, remek szervező, baromi jól felvázolja az edzéstervet, és mindenki veszettül figyel rá, amikor tanácsokat ad.

Hosszú órákon át bütykölgették együtt a kerékpárokat, Roodhooft előbb Albert mentora lett, majd 2007-től az edzője is. Közben egyre többen érezték, hogy az idősebb fivér tud valamit, nem véletlenül kezdték őt utánpótlás felderítőként is alkalmazni.

A két testvérek mindig is tudtak a másikról, de ekkoriban végképp egymásra találtak. 2007-től Philip az Unibet és a Cyclo-Collstrop csapatainál kapott kisebb feladatokat, itt próbálta meg kamatoztatni sportmenedzseri tudását. De csak káoszt, adminisztratív zűrzavart és a profizmus teljes hiányát tapasztalta.

Ezután, 2008 tavaszán Bob Verbeeck, egy marketingügynökség tulajdonosa megkereste a fivéreket, hogy indulóban van egy cross csapat, jönne Sven Nys és Niels Albert, és Christoph lehetne a csapatfőnök… Nem akartak azonnal nemet mondani, de elgondolkodtak, most megint dolgozzanak valaki másnak? Megint valaki más vízióját igyekezzenek megvalósítani?

Abban a pillanatban Philip és én egymásra néztünk. Mi lenne, ha mi magunk vágnánk bele?

Alpecin - Jasper Philipsen

Fotó: Getty Images

Ezután sok hónapnyi kőkemény munka következett. Niels Albertet megszerezték, de az csak egy dolog. Néha még ma sem értik, hogy vették a bátorságot az egészhez.

„Felégettünk minden hidat” – mondta Philip. „Otthagytam a munkám, rengeteg pénzért írtunk alá szerződéseket, és Nielst kivéve az összes jó crossosnak szerződése volt. És még hiányzott 500 ezer euró.”

Késő őszig rezgett a léc. De, amiben jók most, abban már akkor is jók voltak: kerestek, és találtak is tehetségeket. Az akkor még ismeretlen montist, Peter Sagant az utolsó pillanatban mégsem szerezték meg, jött viszont Albert mellé a későbbi háromszoros világbajnok Sanne Cant, Philipp Walsleben és Radomir Simunek.

Októberben pedig végre összejött a szerződés a főszponzorral, a BKCP Bankkal is. 2008 utolsó napjaiban aztán a család morkhoveni otthonában aláírták az új kerékpárcsapat közjegyzői okiratát.

A költségvetés 925 ezer euró volt, az adminisztrációs feladatokat a konyhaasztalon látták el, a szervizelési munkát pedig egy korábbi fűtőolaj-kereskedő cég műhelyében végezték.

2009. február 1-ét pedig pirossal bekarikázták a naptárban. Kitűzték célul, hogy ott lesznek a világbajnokságon Hoogerheidében.

Ott voltak. A többi pedig már kerékpártörténelem.