Ezért káros a mobilozás a kisgyerekekre

“Összesen 72 szülő-gyermek páros vett részt kutatásunkban. A gyermekek szülei egy kérdőívben számoltak be a család eszközhasználati szokásairól és közös időtöltéseiről, de a gyermekükkel való interakciójukat, viselkedésüket egy laboratóriumi vizsgálat során is megfigyeltük” - idézi az ELTE közleménye Dr. Liszkai-Peres Krisztinát, a labor kutatóját, a tanulmány első szerzőjét.

A kutatás

A kutatók 47 mobilhasználó óvodást vontak be a vizsgálatba: azokat vették mobilhasználónak, akik legalább 6 hónapja mobiloznak és hetente minimum 2 órát töltenek aktív eszközhasználattal, például játékkal. A mobilt nem használó csoportba 25 gyermek került, akik a szüleik elmondása alapján életükben maximum 5 alkalommal használtak aktívan mobilt vagy tabletet (a passzívan eltöltött képernyőidő, pl. videónézés nem volt kizáró ok).

“A kutatáshoz kialakítottunk egy 31 tételből álló szülői kérdőívet, amivel felmértük a szülők és a gyermekek digitális médiahasználati szokásait, a gyermek problémás mobilhasználatát, illetve a családi, közös digitális és nem-digitális (valóélet-beli) szabadidős tevékenységeit. A laboratóriumban kétféle helyzetben mértük a szülő-gyermek interakció minőségét: egy 5 perces szabad játék során, ami alatt a gyerek-szülő párok szabadon játszhattak a kikészített játékok bármelyikével, majd egy szintén 5 perces strukturált játék során” - magyarázta az adatfelvétel részleteit Dr. Konok Veronika, az Etológia Tanszék tudományos munkatársa, az Alfa Generáció Labor vezetője.

A strukturált játék során a szülő-gyerek párnak a talán sokak által ismert klasszikus rajztáblával (etch-a-sketch) kellett rajzolniuk, aminek egyik gombjának tekerésével függőlegesen, míg a másikkal vízszintesen lehet rajzolni, a két gomb egyidejű elforgatása pedig átlós vonalat eredményez. A feladat az volt, hogy a szülő és gyermeke együttműködve rajzoljanak egy fenyőfát vagy egy házat úgy, hogy egyikőjük az egyik gombot tekeri, míg a másik a másikat. A kutatók ezután elemezték az interakciókról készült videókat a szülő-gyermek kapcsolat minőségének mutatóit keresve. Öt szempontot találtak, amellyel az interakciók általánosságban jellemezhetőek voltak: az interaktivitást (pl. a gyermek interakciót kezdeményez, amire a szülő reagál), a szülői kontrollt (a szülő fizikailag vagy szóban irányítja a gyermeket), a partnerre irányuló figyelmet (pl. egymásra néznek), az együttműködést (közösen dolgoznak a feladaton) és a közös szórakozást (pl. a szülő és gyermek együtt nevet).

Szegényes szülő-gyerek kapcsolat

“Azt az eredményt kaptuk, hogy a közös játék során a mobilozó gyerekek és szüleik interakciói szegényesebbek voltak, mint a nem mobilozó gyermek és szüleik játékai. Kevesebb volt közöttük az interaktivitás, az egymásra irányuló figyelem és a szülői kontroll is” - összegzi az eredményeket Dr. Liszkai-Peres Krisztina. A kérdőíves vizsgálat eredményei szerint viszont a közös, valóélet-beli (nem digitális) tevékenységek segítik, hogy a gyermek “kütyüzése” ne váljon problémássá:

vagy hogy rendszeres családi konfliktusokhoz vezet a gyerek mobilozása. A közös digitális tevékenységek azonban nem bizonyultak ilyen hatékonynak, valószínűleg azért, mert nem biztosítják az olyan minőségi társas helyzeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a biztonságos kötődés kialakulásához és a gyermek különböző készségeinek (pl. önszabályozásának) fejlődéséhez.

“Az összefüggések mögött több tényező is állhat. Egyrészt, a gyerek digitális eszközhasználata elveszi az időt a társas tevékenységektől, emiatt kevésbé fejlődnek a gyerek társas készségei, ami a szülő-gyerek interakció során is megnyilvánulhat. Ráadásul, kiderült az is, hogy

ami ahhoz vezethet, hogy a családtagoknak összességében kevesebb ideje marad a valóélet-beli, minőségi együttlétre, így romolhat a közös aktivitások színvonala. Azonban fordított összefüggés is fennállhat: a szegényesebb szülő-gyerek kapcsolat ahhoz vezethet, hogy mindkét fél több figyelmet fordít a digitális eszközökre” - hívja fel a figyelmünket Dr. Konok Veronika.

Mit tehetünk?

“Fontos azonban megjegyezni, hogy a mobilhasználat önmagában még nem ördögtől való. Sokkal fontosabb, hogy ha használ is ilyen eszközt a gyerek, akkor is jusson elegendő idő egyéb, nem-digitális tevékenységekre, például mozgásra, alvásra, és - ahogy a kutatás eredményei is mutatják - a közös, képernyőmentes családi időtöltésekre. Utóbbiak ugyanis védő faktornak tekinthetők a problémás digitális eszközhasználat kialakulása szempontjából” - mondta Dr. Liszkai-Peres Krisztina.

Ezáltal nemcsak gyermekeik személyes kapcsolatainak kialakulását és társas készségeik fejlődését segíthetik elő, hanem a problémás eszközhasználat megelőzését is. A szülőknek példamutató szerepük van a tudatos médiahasználatban. A megfelelő stratégiákat követve biztosíthatják az egészséges és támogató környezetet gyermekeik számára.