A portálnak nyilatkozó források szerint az ukrán hatóságok megtalálták és azonosították a Trijpiliszkát eltaláló rakéták törmelékeit. Eszerint az információk szerint Oroszország a H-69-es cirkálórakétát használta a támadás során.
Nem ez az első alkalom, hogy H-69-eseket használtak Ukrajna elleni csapásmérésre, legalábbis az első említés 2024 februárjában jelent meg először a használatukról, bár már 2023-ban is voltak elszigetelt esetek.
A cirkálórakétát Szu-34 és Szu-35-ös harci repülőgépekről indítják az orosz csapatok, de a tervek szerint a Szu-57-est is felszerelnék vele.
A mostani eset azonban abban különbözik a többitől, hogy a cirkálórakéta indítási távolságát körülbelül 400 kilométerre becsülték, amely jóval meghaladja a korábban ismert hatótávolságot. Ez az új szám elegendő ahhoz, hogy a frontvonaltól 50-70 kilométeres távolságban repülő gépek jelentős számú célpontot találjanak el Ukrajna területén, kivételt ez alól egyedül Kárpátalja jelentene.
Ráadásul a portál szerzői veszélyesebbnek tartják, még a hiperszonikus Kinzsal robotrepülőgépnél is. Egyrészt alacsony repülési képessége (20 méteres magasság) és kisebb mérete szinte „láthatatlanná” teszi az ukrán légvédelem számára.
Ehhez még hozzáadódik az is, hogy lényegében az ukránoknak nincs „előzetes felkészülési idejük”. Összehasonlításképpen, míg a H-47 Kinzsal robotrepülőgépeket Tu-95-ös stratégiai bombázókról, vagy MiG-31K vadászgépekről indítják, (és a radarok már a felszállás pillanatában érzékelik ezeket a harci repülőgépeket), addig a H-69-est hordozó merevszárnyúak sokkal gyakrabban, szinte egész nap a levegőben tartózkodnak.
A portál azt is hozzátette, az ukránok egyetlen lehetséges előnye mindössze annyi, hogy Oroszországnak nincs jelentős raktárkészlete (minden maradvány 2023 év végi gyártási számokat tartalmazott), így a sorozatgyártás felfuttatásától függ a bevethető cirkálórakéták mennyisége.
Címlapkép forrása: Getty Images
