)
Marta Tubacka, Zoe Lacour, Hannah Saunders és társai néhány nappal ezelőtt sok mindenre készülődhettek (egyetemi vizsga, shoppingolás, hétvégi grillparti, miegymás…), de azzal biztosan nem kalkuláltak, hogy csütörtöktől vasárnapig Debrecenben lesz jelenésük.
Nem is akárhol – az olimpiai kvalifikációs tornán.
Jó, Mark Hawkins szövetségi kapitány nyilván nem abban a reményben trombitálta össze íziben a zömében húsz éven aluli játékosokból álló csapatot, hogy Magyarország, Svédország és Japán válogatottja közül kettőt megelőzve megváltsa a Párizsba szóló repülőjegyét, élünk a gyanúperrel, a brit lányoknak már a selejtezőn való megméretés felért az olimpiai részvétellel. Mondjuk, Debrecen felé félúton éppenséggel Mark Hawkins mesélhetett arról a sportágat amatőrökként, de szívből űző hölgyeknek, hogy milyen érzés az ötkarikás játékokon pályára lépni: 2012-ben Londonban megadatott neki ez az élmény. Hogy akkor Nagy-Britannia nem az eredményeivel, hanem a házigazda jogán vívta ki a részvétel jogát, ez esetben mellékes.
Az már kevésbé, hogy az utazási és vízumgondok miatt az utolsó pillanatban visszalépő Kamerun helyére beugró Nagy-Britannia legyőzése elvárható volt Golovon Vlagyimir együttesétől, amely – jó értelemben véve – még egy edzőmeccsnek is felfoghatta első fellépését a Főnix Arénában.
)
Ha nem is telt meg a Főnix Aréna, a szurkolók remek hangulatot teremtettek (Fotó: Knap Zoltán)
A szakmai stáb a felkészülés elején kisebb sérüléssel bajlódó Böde-Bíró Blankát és az orrtörése után a csapathoz a hét elején csatlakozó Albek Annát nem is nevezte erre a mérkőzésre, Győri-Lukács Viktória viszont annak rendje és módja szerint lehetőséget kapott, és gyorsan élt is vele: egy perc alatt két góllal indított (2–0). Ezután majdhogynem történelmi pillanatnak lehettünk szemtanúi: Lea Davies megszerezte a britek első gólját!
Az persze egyhamar bebizonyosodott, hogy nem ez lesz a magyar női kézilabda-válogatott legkeményebb találkozója, a hatodik percre fordulva már 5–1-es „hazai” előnyt mutatott a Főnix Aréna eredményjelzője. Az elektronikus tábla arról már nem árulkodott, hogy Georgina Gowland emberhátrányban is betalált – ez most belefért. Kiváltképp úgy, hogy Győri-Lukács „postafordultával” bevágta a negyedik gólját (6–2).
)
Vámos Petrát sem tudták megállítani a britek (Fotó: Knap Zoltán)
A félig megtelt csarnokban jó hangulatban és sportszerű keretek között (ez csak azért érdemes hangsúlyozni, mert egy ilyen meccs előtt elsősorban abban reménykedik a kötelező győzelemre „ítélt” csapat edzője, hogy nem sérül meg senki…) csordogáló mérkőzésen Kuczora Csenge lőtte a mieink tizedik gólját, amit egy nagyobb ováció, majd egy kisebb hullámvölgy követett: a szerfelett lelkes ellenfél 10–2-ről felkapaszkodott 10–5-re. A három brit gólra négy magyar volt a válasz, Mark Hawkins 14–5-nél kérte ki az első idejét. Sokat ez sem segített, 20 perc elteltével már 10 volt közte (15–5).
Tizennégygólos különbségnél (19–5), a 25. percben jegyezte valaki, hogy ennek nincs sok értelme… Ez azonban mit sem érdekelte a briteket, akik a hatodik góljukat is úgy ünnepelték, mintha győzelmet ért volna, de felállva tapsolták a 20–6-nál kétségkívül szép védést bemutató Clio Stephanidest is. Mindeközben amennyire csak lehetett, komolyan vette a találkozót a magyar válogatott, minek következtében a szünetben Faluvégi Dorottya utolsó másodpercben értékesített ziccerével 24–6-ra vezetett.
Hogy aztán melyik csapat örült jobban annak, hogy még egy félidő hátravan, azt nehéz lenne megmondani…
)
Pásztor Noémi sem maradt adós a gólokkal (Fotó: Knap Zoltán)
Janurik Kinga aligha bánta, ugyanis a második harminc percre beállhatott Szemerey Zsófi helyére, és ha már beállt, azon melegében egy védéssel kezdett. A közönségen semmi nem múlt, szüntelen zúgott a „Hajrá, magyarok!”, és a címzettek vették is az üzenetet, egyik gólt dobták a másik után – a 35. percben Klujber Katrin negyedik góljával alakult ki először a húszgólos differencia.
Golovin Vlagyimir együttese 27–7 után sem húzta be a kéziféket, volt olyan időszak, amikor egymás után négy gólt dobott a saját térfeléről vagy a félpályáról a kapus lehozatalával hét a hat ellen próbálkozó riválisnak…
A magyar lányok tettek arról, hogy ne váljon komolytalanná a meccs – legalábbis az ő részükről. Úgy álltak hozzá, ahogy egy olimpiára igyekvő csapatnak kell, egy másodpercre sem lazítottak, flegmaságnak a nyomát sem fedeztük fel a játékukban. Ennek is betudható, hogy még ötven perc sem telt el a mérkőzésből, amikor már „plusz harmincnál” jártak (39–9). A szünet után szóhoz jutó Füzi-Tóvizi Petra például gyorsan eljutott öt gólig, de Szöllösi-Schatzl Nadine sem akart elmaradni mögötte, és ha idevesszük még azt is, hogy Pásztor Noémi, Faluvégi Dorottya, Márton Gréta vagy éppen Klujber Katrin is szép számmal termelte a gólokat, nem csoda, hogy percről percre nőtt a különbség (55. perc, 44–11).
A hajrában már csak az volt a kérdés, eljut-e ötven gólig Magyarország. Nos, végül nem jutott el, de ennél nagyobb bajunk sose legyen: 49 góllal is lehet meccset nyerni…
A vége 49–11 lett, maradjunk annyiban, kezdésnek jó volt.
Folytatás pénteken 18 órától a két továbbjutó hely egyikére talán a legnagyobb eséllyel pályázó Svédország ellen – nemhogy a 38, az egygólos győzelemmel is boldogan kiegyeznénk…
NŐI KÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐ
DEBRECEN, FŐNIX ARÉNA
MAGYARORSZÁG–NAGY-BRITANNIA 49–11 (24–6)
EZT OLVASTA MÁR?
)
Pofozógépnek jönnek a britek az olimpiai selejtezőre
)
Biztosan tud mindent Nikola Karabatic pályafutásáról? Vagy mégsem? – kvíz a 40 esztendős világklasszisról
)
Változás a Győr–Ferencváros rangadó időpontjában
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)