Több mint egy éve minden nap rekordot dönt az óceánok felszíni hőmérséklete – hívta fel az aggasztó helyzetre a figyelmet szerdán a New York Times.

Ezzel 2024-ben is folytatódik a tavaly márciusban kezdődő tendencia, miközben már gyengülőben van az El Niño/Déli oszcilláció (ENSO) éghajlati jelenség melegebb körülményekhez vezető El Niño fázisa. Múlt hónapban az óceánok felszíni átlaghőmérséklete 21,07 Celsius-fokot ért el az Európai Unió Európai Kopernikusz programja szerint, amivel megdöntötte a korábbi havi rekordot.

Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató márciusban arról posztolt az X-en (korábban Twitter), hogy a különösen magas tengerfelszíni hőmérsékletek (sea surface temperatures, SST) összhangban vannak azokkal az szélsőségekkel, amire egy olyan világban számítunk, ahol tovább nő a szén-dioxid-kibocsátás.

„Az adatokkal szemben nem lehet kétség” – mondta a lapnak Gavin Schmidt, az amerikai űrügynökség (NASA) éghajlatkutatással foglalkozó Goddard Űrtudományi Intézetének vezetője, így szerinte csak „azok attribúciója a kérdés”, vagyis annak meghatározása, hogy a rekordhőmérsékletek az emberi tevékenység által okozott felmelegedés mellett pontosan milyen fizikai folyamatokhoz köthetők.

A Meteorológiai Világszervezet március végén jelentette be, hogy 2023-as év volt a valaha mért legmelegebb, amikor a globális felszíni hőmérséklet 1,45 Celsius-fokkal alakult az ipari forradalmat megelőző időszak átlaga felett. Éghajlatkutatók szerint, amint azt már többször áttekintettük, a szárazföldek és óceánok tavalyi rekordhőmérséklete az antropogén klímaváltozáson túl az El Niño-ra, valamint a légkörbe kerülő aeroszolok mennyiségének csökkenésére lehet visszavezethető.

Schmidt ugyanakkor nemrég egy a Nature folyóiratnak írt véleménycikkében azt állította, hogy a jelenlegi klímamodellek nem tudják megmagyarázni, miért volt annyira forró a tavalyi év. Most viszont más a helyzet, és az idén februári, valamint márciusi rekordok „valójában sokkal inkább megfelelnek annak, amire számítanánk” – mondta a New York Timesnak.