Kárpáti Judit

A tiszta olaj könyve

Publicisztika

A holokauszt hazai áldozatainak emléknapjára; az áldozatok, családom számos tagja, köztük soha nem ismert nagyapám, Schächter László emlékére

Egy amerikai nyomdagép.

Azzal kezdeni az ipart az nagy dolog, Büdszentmihályon, 1909-ben?

Schächter Mózes tudná rá a választ.

Amikor kutatni kezdtem, a nyomába eredtem, hogyan haltak meg a családom tagjai, igen hamar egy sokkal szebb részét találtam a halálnak. Az életet.

Országokon, városokon és évszázadokon átívelő valós és képzeletbeli utazások során kis részletekből, nyomokból és emlékekből épült fel egy világ, amelyben másképp látom már magamat és a körülöttem élőket. Megszólítottak valaha élt emberek, rám bízva, hogy meséljem el történetüket, idézzem fel nevüket, munkásságukat, tartsam életben az emlékezetet.

Schächter Mózest is így találtam.

Bár nem őt kerestem, s létezéséről sem tudtam, hiszen nagyapám, Schächter László szülőhelyére indultam.

Tiszavasvári nem a világ közepe.

Egy az észak-alföldi települések közül, mely a nyolcvanas évek közepén nyert városi rangot. Ha valamiről híres, akkor az a Kabay János alapította Alkaloida Vegyészeti Gyár, mely a morfin előállításának szabadalmát jegyzi, és Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyike, aki itt született. A helyi polgárokat egy bölcsőde, öt óvoda, négy általános iskola – az egyik zeneiskola – és két középiskola szolgálja. Város a Tisza bal partján, tizenháromezer lakossal. A nevét az ötvenes években kapta, egészen addig Büdszentmihályként szerepelt a térképen, még korábban Szentmihály és Büd, két szomszédos falu volt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk