„Remélem, képes leszek lépést tartani a Bocelli név örökségével” - exkluzív interjú Matteo Bocellivel

2024 nyarán először lép fel Magyarországon Andrea Bocelli fia, Matteo Bocelli. A 26 éves Matteo első hazai koncertjének az Örvényesvölgy Fesztivál ad otthont június 29-én, ám mindezek előtt alkalmunk nyílt a fesztivál megálmodójával, Badacsonyi Tamással meglátogatni őt a családi otthonában, Lajatico-ban. Lajatico egy kis, 1265 fős falu a mesés Toszkána közepén, itt született és él a mai napig a világhírű olasz tenor, Andrea Bocelli, és koncertezik a falu melletti lenyűgöző szabadtéri amfiteátrumban, Teatro del Silenzio-ban több tízezer ember előtt minden évben egyszer. Zenei jelentőssége megkérdőjelezhetetlen, fia, Matteo pedig a nyomdokaiba lépett. Vagy mondjuk inkább úgy, elindult a saját zenei útján, mert a vele való beszélgetésem alatt bizony kiderült, bár nagyon fontos számára édesapja öröksége, ő a saját hangját szeretné megtalálni.

forrás: Örvényesvölgy Fesztivál - Erhardt László

Ettől függetlenül szívesen lép fel Andrea-val, találkozásunk különös izgalmát az adta, hogy alig 2 nappal korábban adták elő együtt az Oscar-díjátadó színpadán a Time to Say Goodbye-t. Hihetetlen pillanat volt, számomra pedig egy felejthetetlen élmény, hogy épp egy ilyen fontos előadás után ülhettem le vele beszélgetni. Igaz jetlagtől kicsit fáradtan, de Matteo nagy-nagy szeretettel fogadott minket a Bocelli család birtokán. A látogatásunk alatt nem voltak zárt ajtók előttünk, olyan nyitottsággal kezeltek minket, ami világsztároktól ritkán tapasztalható, pedig Matteonak csak az Instagramon 1,5 millió követője van. A nap egy pontján még Andrea is feltűnt, aki épp szokásos szabadtári lovaglására indult, és még egy rögtönzött lovasbemutatót is tartott. Matteo pedig betekintést engedett abba, milyen élményre is számíthatnak azok, akik júniusban eljönnek a koncertjére. Az erről készült tartalmakat keresd az InStyle social platforjain, most pedig olvasd el a Matteoval készült interjúnkat.

Fel tudod idézni, hogy mi az első meghatározó emléked a zenével kapcsolatban?

Én a zenébe születtem. Már mikor édesanyám hasában voltam, körülvett minden nap. Benne nevelkedtem, hisz édesapám otthon mindig énekelt. De az első meghatározó élményem, amikor hatévesen elkezdtem zongorázni. Ez egy határozottan tiszta emlék már számomra. Tudod, elég szégyellős fiú voltam, sokat játszottam és énekeltem, de kizárólag egyedül, vagy anyukámnak, amikor senki más nem volt otthon. Apa miatt nálunk gyakran megfordultak vendégek, a ház pezsgett az élettől és a zenétől, de én nem mertem sokáig mások előtt játszani. Aztán később egyre több önbizalmam lett, fejlődtem, és egyre jobban és jobban élveztem azt, amit a zene adhat.

A nevet, Bocelli mindenhol ismerik a világon, de mit jelent számodra?

Mindez édesapámnak köszönhető, én csak néhány éve indultam el ezen az úton, és remélem, képes leszek lépést tartani a mindenki által ismert névvel, mindazzal, ami a Bocelli név öröksége. Nem tagadom, hogy ez sok, sokszor nehéz, de ilyenkor mindig igyekszem arra gondolni, ami az egésznek a lényege. Hogy élvezem a zenét, jó érzéssel tölt el, és azt hiszem, ez a legfontosabb dolog. Mentálisan kellett megerősödnöm, elhinnem, hogy nem kell félnem, és így megláthattam, milyen csodálatos életet élhetek általa és milyen energiákat ad a visszajelzés a közönségtől, különösen azóta, amióta egyedül turnézom.

forrás: Örvényesvölgy Fesztivál - Erhardt László

Nagyon izgalmas úton indultál el a szólólemezed megjelenésével, a nemzetközi zenei turnéddal, miközben az is egyértelművé vált mostanra, hogy nem szó szerint léptél édesapád nyomdokába. Mióta készülsz erre, vagy kédezhetném azt is, miért vártál ennyit?

A zene utam, legalábbis a nyilvános része 2018-ban kezdődött, amikor elkezdettem együtt énekelni édesapámmal. Azt kérdezed, miért ilyen későn? Mert apa nagyon védett engem, mindig is ezt tette. Tudja, miről szól ez a világ, annyit küzdött, dolgozott azért, hogy a hangja eljusson az emberekhez, hogy elnyerje a bizalmat, és ezért féltett engem, hiszen ez egyáltalán nem könnyű. Közben pedig mindenki azt kérdezgette, hogy mire várok, ez a sorsom, ez van nekem megírva. De igen, ez az oka annak, hogy én magam sokat halogattam. Most boldog vagyok, nagyon élvezem, amit csinálok, és igen, ez az én utam, amit be kell járnom, és más is, mint édesapámé. Mindig is körülvett a klasszikus zene, az opera, magam is rajongom érte, de közben én már egy másik generáció szülötte vagyok. Szeretem Ed Sheeran-t és Eminemet, a Queen-t, és még sorolhatnám, minden zenei műfajban vannak kedvenceim. Van egy jelentős része a közönségemnek, aki mondhatni elvárja tőlem a klasszikusabb repertoárt, ami jelen is fellépéseimen, de a szólóalbumom, a Matteo egy popalbum, ezért vegyítem a kettőt, próbálom megtalálni a megfelelő egyensúlyt a kettő között, és egyelőre úgy látom, ennek nagyon jó a fogadtatása, és pillanatnyilag úgy érzem, jó úton haladok.

Évek óta követem élőben az Oscar-t, és azt kell mondanom, hogy a legszebb pillanatok egyike az elmúlt évek díjátadóiból az, amikor együtt énekeltétek a Time to Say Goodbye-t. Igazán megható volt az a pár perc számomra, szóval nagyon érdekel, hogy számodra mit jelentett mindez?

Egészen egyedülálló pillanat volt. Az hogy ennyi elképesztő tehetség vesz körül, nem mindennapi dolog. Eléggé ideges is voltam az előadás miatt, őszintén mondom, hatalmas volt a nyomás rajtam. Az a rengeteg művész egyetlen teremben, akikre én is felnézek, a tudat, hogy mennyien követik az élő közvetítést, és persze édesapám legsikeresebb dala, a Time to Say Goodbye. Amióta csak az eszemet tudom hallom és hallgatnom ezt a dalt, de még soha nem énekeltem, soha nem éreztem, hogy szükség lenne rá. Ez édesapám dala, pedig gondolhatod, hogy hányszor mondták nekem: »Matteo, énekeld el nekünk a Time to Say Goodbye-t!«. De én mindig nemet mondtam. És most mégis megtörtént, Hans Zimmerrel közösen készítettük el egy új verzióját, különleges emlék ez nekem.

Az is lehet, hogy egyszer jelöltként ülsz majd a gálán, hiszen a Háromezer év vágyakozás óta nem idegen számodra a színészkedés sem. Mi a terv, láthatunk hamarosan a széles vásznon is újra?

Nagyon remélem. Igazi élmény volt a George Millerrel való közös munka Ausztráliában, hisz korábban sosem csináltam ilyesmit. Szerintem a zene és a mozi kéz a kézben jár, és igaz, én beleszülettem az előbbibe, de a színészetet korábban sosem próbáltam, és ez a munka egészen más, mint amit ismerek. Szóval nagyon élveztem, igaz csak egy kis szerep volt, mégis igazán izgalmas, ezért igen, ha a jövőben lesz lehetőségem, biztosan igent mondok.

Tamás mesélte nekem, hogy ez a hely és a Bocehelli család voltak a fő inspiráció az Örvényesvölgy fesztivál elindításához. Mit gondolt, amikor Zalacsányból jött a felkérés?

Számomra különleges pillanat, amikor először léphetek fel egy olyan országban, ahol korábban nem jártam, hogy esélyt kaphatok arra, hogy megmutassam, mit tudok. Kihívás is, de a legjobb fajtából. Hatalmas megtiszteltetés és kiváltságosnak érzem magam, főleg, hogy egy olyan környezetben léphetek majd fel, mint Zalacsány. Lajatico a Bocellik szülővárosa, a Teatro del Silenzio pedig lassan 20 éve álmodta meg a család. A helyszín magáért beszél, sehol egy épület, csak a természet, ilyen miliőben a zene igazán különleges élmény nyújt. Szóval alig várom, hogy az emberek hallhassák és láthassák, amivel készülök ezen a nyáron a fesztiválon. Hogy megismerjék az én zeneiségem, és remélem, pozitív reakciókat fogok kapni.

Mi a legfontosabb tanács, amit édesapádtól kaptál?

Nem egyszerű egyet mondani, mert ő egy olyan apa, aki nagyon szert a gyerekeivel beszélgetni. Nekem is sok minden elmondott erről a szakmáról, sok mindent tanácsolt. A legfontosabb számomra azok a beszélgetések voltak, amikor arra bíztatott, hogy ha eldöntök valamit, adjak bele mindent. És így is teszek. Például, amikor elindultam én is ezen a pályán, sokat beszélgettünk arról, hogy keményen kell majd dolgoznom. Mert ez is egy munka, és mint bármilyen más munka esetében, sosincs olyan, hogy elég, mindig lehetsz jobb és jobb. Közben pedig lesznek olyan pillanatok, amikor nem mindig teheted azt, amit szeretsz, de meg kell tanulnod szeretni ilyenkor is azt, amit csinálsz. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ez egy nagyon értékes dolog és egy újabb ok arra, hogy még jobban szeressem a munkát, amit végzem.

forrás: Örvényesvölgy Fesztivál - Erhardt László

Volt valaha is B-terved?

Mindig próbálok a lehető legrealistább lenni, de határozottan azt gondolom, hogy amikor valaki valamit ennyire akar, addig ne gondolkozzon B-tervem. Most csak erre koncentrálok ez az A-terv, a B-terv csak akkor jöhetne szóba, ha úgy érezném, nincs esélyem. De ebben a pillanatban igazán élvezem, amit csinálok, és rengeteg pozitív energia vesz körül, ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak.