Szerdán megnyitott a bécsi Albertina Múzeum harmadik helyszíne, az Albertina Klosterneuburg

Itt az intézmény második világháború utáni művészeti gyűjteményéből nézhetünk meg alkotásokat. Az Albertina Klosterneuburg sajtóbemutatója után lapunknak interjút adott a múzeum vezetője, Klaus Albrecht Schröder művészettörténész.

Már egy ideje szüksége volt az Albertina Múzeumnak egy új helyszínre, mivel több mint hatvanötezer műtárgyból áll az 1945 utáni és kortárs gyűjteménye. Hogy a közönség még többet láthasson a művekből, a mai nap megnyílik az alsó-ausztriai Klosterneuburg városában az Albertina Klosterneuburg, melynek tágas, napsütötte, belső terében háromezer négyzetméteren több mint százhatvan műalkotás látható, többek közt Andy Warhol, Alex Katz, Robert Indiana és Mel Ramos művei.

Az épület 1999-ben készült el Heinz Tesar osztrák építész tervei szerint, és eredetileg az Essl Múzeumnak adott helyet, vagyis a Baumax alapítója, Karlheinz Essl műgyűjtő kollekciójának. 2013-tól azonban nehéz helyzetbe került Essl cége, így a vállalkozó körülbelül hétezer művét eladásra kínálta, de az nem kellett az államnak. Végül az egykori osztrák gyáros és politikus, Hans Peter Haselsteiner 117 millió euróért kiegyenlítette a hitelezőket: cserébe megkapta a kollekció hatvan százalékát, negyven százalék pedig Essl birtokában maradt. 2016-ban be kellett zárni a múzeumot, de a következő évben az Albertina bérbe vette az épületet, és abban raktárt, leltárt, restaurátor- és keretezőműhelyeket, illetve kortárs művészeti könyvtárat alakított ki.

– Mivel a kortárs gyűjteményünk több mint hatvanötezer műtárgyból áll, ezért úgy véltük, érdemes volna megtölteni az új épület falait. Nekünk csak renoválni kellett a helyet, és megrendezni a kiállításokat. Gondoltuk, nagyszerű volna, ha Bécsen kívül is lenne egy épületünk, így az Albertina, az Albertina Modern mellett már az Albertina Klosterneuburg is működik – mondta lapunknak Constanze Malissa kurátor.

A múzeumban jelenleg három kiállítást nézhetünk meg, melyek a második világháború utáni művészettől egészen napjainkig vezetnek. Az első csoport pop art műveket sorakoztat fel, melyek ironikusan utalnak a fogyasztói társadalomra. Láthatjuk többek között Andy Warhol egész falat betöltő, Mercedes Benz versenyautókat ábrázoló nyomatát, Mel Ramos elefántfókán pózoló meztelen nőalakját, illetve Alex Katz napernyők alatt pihenő társaságát. A második csoport absztrakt műveket mutat be, mint Anselm Kiefer és Morris Louis képeit, illetve osztrák mesetereket, mint Arnulf Rainert és Friedensreich Hundertwassert. A sérült világ (The Wounded World) című szekció a zavaros jelenünkre, a háborúkra, a járványokra és betegségekre koncentrál, és főleg szobrokat mutat be, mint Marc Quinn földön közösülő két csontvázát.

– A tárlaton számos fő művet lehet látni, és kevésbé ismerteket is, ezért a kiállításunk remélhetőleg izgalmas lesz mindenkinek. Azoknak is, akik a múzeumainkat gyakran látogatják, és az új vendégeknek is. Ennek a helynek egyenértékűnek kell lennie az Albertinával és az Albertina Modernnel – mondta Constanze Malissa. Aki pedig még inkább szeretne elmerülni a gazdag gyűjteményben, annak érdemes beszereznie a nemrég megjelent Albertina – A jelen művészete (Albertina – Kunst der Gegenwart) című kötetet, melyben a három múzeum több mint ötszáz műtárgyáról olvashatunk.

A múlt nagy mesterei többé-kevésbé halottak

Miért döntöttek úgy, hogy megnyitják az Albertina Klosterneuburg épületét?

Elsősorban a megnövekedett kortárs művészeti gyűjteményünk miatt. Meglepett, hogy a kortárs művészet a huszonegyedik században olyan gyorsan bővült, amit a hetvenes-nyolcvanas években nem lehetett előre látni. Korábban azt hittük, hogy a múzeumok a múlt művészetével foglalkoznak, tehát klasszikus modern művészettel, mint Picassóval, Matisse-szal vagy az ötvenes, kora hatvanas évek alkotóival. A huszonegyedik század azonban sok mindent megváltoztatott, radikálisan megnőtt az érdeklődés a kortárs művészet iránt.

Mi a helyzet a klasszikus művészettel?

A múlt nagy mesterei többé-kevésbé halottak, senki nem érdeklődik irántuk, Leonardo, Michelangelo, Rubens, Rembrandt kivételével. Mindenki a mi időnkre, a jelenre fókuszál. A múzeumunk a huszonéves vagy kora harmincas művészektől is vásárol. Az egész Albertinának 1,1 millió műtárgya van, ebből hatvanötezer származik az 1945 utáni időszakból. Ehhez nem volt elegendő helyünk, ezért kellett megnyitnunk 2020-ban Bécsben az Albertina Modern épületét, négy év múlva pedig minden korábbinál több művet mutathatunk meg, mivel megnyílt Albertina Klosterneuburg.

Miért fontos fordulópont ez a múzeum életében?

Mert a fő múzeumok a fővárosban találhatók, ami miatt Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Stájerország és Tirol szenved. Szokták tőlem kérdezni, hogy ha ezeknek a múzeumoknak ilyen nagy gyűjteménye van, akkor abból nem lehetne valamit bemutatni máshol? Ezért fontos megmutatnunk, hogy mi itt vagyunk az osztrákokért. Az összesért, nemcsak a bécsi lakosokért. Illetve nagy különbség van abban, ha egy műtárgyat a fővárosban mutatsz be, hiszen ott az emberek megszokták a furcsa dolgokat, toleránsak és nyitottak. Ha viszont ugyanazt a munkát Alsó-Ausztriában mutatjuk be, akkor ott is toleranciára taníthatjuk az embereket.