Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Az európai adósságválságtól a Covid-járványon át az Ukrajna elleni orosz invázióig tartó 15 évnyi gazdasági felfordulás után úgy tűnik, hogy az európai gazdaság idén alulteljesít majd. De lehet, hogy a látszat csal?
Németországot, Európa legnagyobb gazdaságát különösen súlyosan érintette az energiaárak megugrása és a kínai gazdaság folyamatos lassulása. Ráadásul Németország saját gazdasági nehézségeit is súlyosbította azzal, hogy felhígította, illetve feladta Gerhard Schröder korábbi kancellár piacorientált reformjainak nagy részét, amelyek korábban a GDP erőteljes növekedését segítették elő. Bár a vezető német intézetek előrejelzése szerint az ország idén éppen el fogja kerülni a recessziót, gazdasági kilátásai továbbra is bizonytalanok.
Franciaország valamivel jobban áll. Tavaly a GDP 5,5%-át kitevő költségvetési hiánya és a globálisan emelkedő reálkamatok miatt azonban a francia kormányra nyomás nehezedik, hogy szigorítson. Olaszországban a termelékenységcsökkenés és a tartós adósságproblémák évei után a gazdaság ismét növekszik, és úgy tűnik, hogy pozitív pályára állt. Görögország pedig, ahol az EU-n belül a legnagyobb a feketegazdaság mérete, továbbra is problémákkal küzd, elsősorban a nagymértékű adóelkerülés miatt.
Mindazonáltal számos ok lehet a reménykedésre. Először is, a közép- és kelet-európai gazdaságok növekedési üteme már egy ideje felülmúlja Nyugat-Európáét.
Az Eurostat adatai szerint Lengyelország az egy főre jutó reál-GDP tekintetében megelőzte Görögországot és Portugáliát, és olyan országok, mint Románia, a következő öt évben hasonló mérföldkövet fognak elérni. Magyarország ugyan megküzdött az árfolyam-ingadozásokkal és a tavalyi 0,8%-os visszaeséssel, ami Orbán Viktor miniszterelnök jegybanki függetlenség korlátozására tett kísérleteit tükrözi, az ország idén és jövőre várhatóan visszatér a biztos növekedéshez.
Elmondható, hogy a nyugat-európai államokhoz hasonlóan a közép- és kelet-európai országok társadalmai is gyorsan öregszenek. A gyorsan növekvő Kelet-Európa azonban továbbra is felfelé húzza Európa növekedési rátáját. Miközben az amerikai elemzők gyakran természetesnek veszik ezen országok fejlődését,
nem szabad alábecsülni az EU azon képességét, amellyel segíti az új tagállamokat a megörökölt intézményi problémák és a korrupció leküzdésében.
Másodsorban, Dél-Európa is gyorsabban növekszik, mint Észak-Európa. Spanyolország, Portugália, sőt Görögország is 2020 óta messze meghaladja a német növekedést. Ezt részben a globális pénzügyi válságot követő évek alacsony növekedése utáni felzárkózásnak lehet tekinteni. Miután azonban ezek a gazdaságok erős turizmussal rendelkeznek, és kevésbé függnek a feldolgozóipartól, ez a trend folytatódhat.
Harmadsorban kiemelhető, hogy nem lenne bölcs dolog a német gazdaság hosszú távú fellendülése ellen fogadni. Amikor az 1970-es évek végén mesterszakos hallgató voltam, az egyik csoporttársam egy olyan tanulmányt készített, amely bemutatta, hogy Kelet-Németország miként teljesített jobban a szovjet blokk többi gazdaságához képest.
Még nem találtak ki egy olyan rendszert, amelyben a német gazdaság nem lenne hatékony
– viccelődött. Bár Németország közelmúltbeli balra fordulása végül is megcáfolhatja ezt az érvelést, valószínűbb, hogy az országnak sikerül korrigálnia, és visszatér a magas színvonalú infrastruktúra kiépítéséhez.
Negyedik reménykeltő tényezőként sorolható fel, hogy a közelgő európai választások révén hatékony vezetés kerül hatalomra, amire oly nagy szükség van. Emmanuel Macron francia elnök, akit egykor Angela Merkel volt német kancellár utódjának tekintettek az Európa legtekintélyesebb vezetője címre vonatkozóan, nehezen tud megbirkózni országa számos gazdasági kihívásával, és bírálták Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szembeni naivitása miatt is. Merkel tényleges utódja a kancellári poszton, Olaf Scholz pedig olyan alacsony népszerűségi mutatókkal bír, amihez képest Joe Biden amerikai elnök népszerűnek tűnik. A 2025-ös német választások közeledtével reális esély van arra, hogy Scholzot leváltják.
Az Egyesült Királyság helyzetének stabilizálása ellenére Rishi Sunak miniszterelnököt az a széleskörben elterjedt vélekedés hátráltatja, miszerint valójában egy béna kacsának számít. A közvélemény-kutatások szerint Sunak konzervatív pártjának támogatottsága jelenleg messze elmarad az újjáéledt Munkáspártéval szemben, amely sikeresen pozícionálta magát gazdaságilag centrista erőként. Ezzel szemben Giorgia Meloni olasz miniszterelnök váratlanul Európa egyik leghatékonyabb és legnépszerűbb vezetőjévé lépett elő.
Végezetül az európai gazdasággal kapcsolatban reményre okot adó tényezőként az emelhető ki, hogy Oroszország ukrajnai győzelmének fenyegető veszélye katalizálhatja Európa fiskális integrációját – ami nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tűnt. Mindeközben, ahogy arról nemrégiben írtam, a novemberi amerikai elnökválasztás – függetlenül annak eredményétől – valószínűleg nem fogja csillapítani az Amerikában jelenleg látható politikai zűrzavart.
Mindezek azt mutatják, hogy Európa még mindig képes lehet arra, hogy változtasson helyzetén.
Az európai részvénypiacok könnyen megismételhetik a tavalyi váratlanul erős teljesítményt, figyelembe véve, hogy az árfolyam/nyereség ráta alapján kialakított értékelések jelentősen alacsonyabbak, mint az USA-ban. Az amerikai részvénypiac évek óta jobban teljesít, mint az európai, idén ez másképp alakulhat. Bár az európai gazdaságok hosszú ideje alulteljesítenek, egyetlen trend sem tart örökké. Bármennyire is borúsnak látszik most Európa helyzete, a gazdasági kilátások idén egy kicsit jobbnak tűnnek.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Kenneth Rogoff
A Harvard Egyetem közgazdászprofesszora. 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza és kutatási igazgatója volt. Kutatási területei közé tartoznak többek között az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyampolitika kérdései. 1978-ban megszerezte a nemzetközi sakknagymesteri címet.
Címlapkép forrása: Getty Images
