Schadl–Völner-ügy: a tanú szerint neki nem az volt a dolga, hogy számolja a nagyobb borítékokat is

Ahogy látom, az visszajáró az előzőből, de nincs előző – mondta a hallgatóság némi derültségére P. Máté tanú kedden, a Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) bukott elnöke és Völner Pál igazságügyi exállamtitkár korrupciós perében a Fővárosi Törvényszéken.

Ma a bíróság a Schadl György végrehajtói irodájában dolgozott tanúval rendkívül részletesen, tételről tételre nézte 0át a szintén a Schadl-irodában dolgozott, majd az ügyészséggel vádalkut kötő F. Vivien számítógépén vezetett „házipénztár” nevű Excel-táblázatokat.

Ezek azok a táblázatok, amelyekben szerepeltek azok a ki- és befizetések is, amelyekre a vád részben építette a vádiratot, így azt a vádat is, hogy Schadl György éveken át havi 3-5 millió forint kenőpénzt fizetett Völner Pálnak. Ügyészségi gyanú szerint az akkori államtitkár intézte el, hogy Schadl György jelöltjeit nevezzék ki végrehajtónak. A korábbi tárgyalási napon P. Máté már elmondta, hogy rajta kívül F. Vivien és S. György is hozzáfért a naptárakhoz, illetve F. Vivien gépén lévő házi leltárhoz, ráadásul a számítógép belépőkódját M. Viktor negyedrendű vádlott – Schadl György sofőrje és jobbkeze – is ismerte.

A házipénztár adatainak a jelentős részének semmi köze a tényleges korrupciós vádakhoz, a bíróság érezhetően azt kívánja feltárni, hogy ki, mikor pontosan milyen módon vezette ezt az Excel-táblázatot. Az ügy bizonyítása szempontjából lett fontos, hogy bizonyos apró tételeket ki írt bele a táblázatba. Ilyen a 2018 szeptember 21-i keltezésű bejegyzés , ahol a megjegyzés szerint „mínusz 5500 ajándék”. P. Máté hosszan gondolkozott, majd kibökte, hogy szerinte ez az ő névnapi irodai felköszöntésének a tétele lehetett, amúgy ezt nyilván nem ő jegyezte be. De a bíróság ugyanilyen idegőrlő lassúsággal veszi végig a Schadl-féle végrehajtói irodában 2018 és 2020 között vezetett házipénztár összes, jellemzően néhány tízezer vagy ezer forintos tételeit, amelyek javarészt levelezésre, gépjárművek szervizelésére szólt.

Egy ponton Tóth Erzsébet bírónő utal rá, a bíróság azt próbálja feltérképezni, hogy mely bejegyzéseknél bizonyítható, hogy az P. Mátétól származik illetve próbálják szétválasztani, hogy mely bejegyzések származnak F. Vivientől, M. Viktortól, esetleg Schadl Györgytől. Olyan tételek is előfordultak, hogy amelyben nem kivettek, hanem visszatettek pénzt. Így az Excel-táblázatban több olyan 120 ezer forintos tétel is van, „Mátétól”, amely visszakerült a páncélszekrénybe. – Ilyenre tudok gondolni, hogy amikor gumit vett vásárolni céges autóra, talán nem vette meg a gumit és visszakerült.

A 2020-as házipénztárban már szerepelnek több száz ezer és több millió forintos tételek is monogramokkal, ám a tanú arra nem emlékezett, hogy „V. L." és a többi monogramok kit takarnak.

Amikor a széfből pénzt vett ki, milyen mennyiségű pénzt látott a páncélszekrényben? – firtatta ezután Tóth Erzsébet bírónő. P. Máté elmondta, a széfben volt egy ilyen zöld pénzdoboz. Abban volt kisebb boríték, abban volt egy köteg húszezres. – Abból vettem ki a táblázatba bekerült pénzeket. Egy vagy két alkalom volt, hogy nagyobb borítékból vettem ki. Hogy hány köteg húszezres volt, azt nem tudom, talán négy-ötmillió forint lehetett ott. Ami a rendszeres kivét volt, az ebben a zöld pénzdobozban lévő pénzből történt. Ugyanakkor volt időnként egy nagyobb boríték is – mesélte a tanú. P. Máté olyankor egy köteg húszezrest látott, úgy becsülte, kétmillió forint lehetett. – Bármikor látott-e nagyobb mennyiségű pénzt? – kérdezte a bírónő, mivel a házipénztár bejegyzéseiben volt szó több milliós kifizetésről is. – Én nem láttam nagyobb pénzösszeget a széfben. Amikor a borítékból vettem ki, akkor nem volt bent a Vivien, akkor telefonon felhívtam, akkor elmondta, hogy vegyem ki a széfből – hangzott a válasz. A tanú nem tudta megmondani, hogy pontosan hányszor látta a zöld kassza mellett a nagyobb borítékot is. – Nem az volt a dolgom, hogy azt nézzem – hárított.