Amikor új emberekkel ismerkednek meg, az egyedülállókat gyakran megkérdezik, hogy házasok-e. Ha a válasz nem, akkor gyakran helyezik őket társadalmi nyomás alá. Egyes szinglik még gyűrűt is viselnek az ujjukon, hogy elkerüljék ezt a kérdést, és főleg a választ követő megjegyzéseket. A kutatások szerint azonban nem mindenki érzi kényelmetlennek beismerni, hogy a magányos repülést választotta.
Választott szingliség
Menelaos Apostolou ezt a kérdést járta körbe „Miért maradnak egyedülállók az emberek” című írásában. Az evolúciós keretek szemszögéből nézve a kérdést, azonosította a szingliség preferenciáját. Megtalálta azokat a tulajdonságokat is, amelyek akadályozhatják a leendő pár megnyerését. Kutatása 76 különböző okot azonosított, amiért az emberek egyedülállóak maradnak, és 16 faktorba sorolta őket. Ezeket azután három nagy területre osztotta. Az okok, amelyek miatt az emberek úgy döntenek, hogy függetlenek maradnak, nyilvánvalóan kortól, nemtől és személyiségtől függően változnak.
A választás szabadsága
Az Apostolou által javasolt elméleti keret két átfogó okot jósolt meg, amelyek arra késztetik az embereket, hogy egyedülállók maradjanak. Az egyik az alkalmasság növelése, a másik pedig a megfelelő pár kiválasztásának nehézségei. Az első ok, amelyet „választás szabadságának” neveznek, elismeri, hogy az egyedülállóknak nagyobb szabadságuk van a célok elérésében és az alkalmi kapcsolatokban. Apostolou a célok elérését olyan stratégiaként ismeri el, amely növelheti az erőnlétet azáltal, hogy javítja a párzási sikert a jövőben.
Megjegyzi, hogy az alkalmasság növelése a szingliség révén a „választás szabadsága” stratégián keresztül valószínűleg a férfiak javát szolgálja jobban, mint a nőkét.
Lehetővé teszi ugyanis a férfiak számára, hogy ugrásszerűen beindítsák a karrierjüket, és javítsák a társadalmi státuszukat. Ez pedig jó helyzetbe hozza őket ahhoz, hogy vagyonos társakat vonzzanak magukhoz a későbbiekben. Azt is megjegyzi, hogy a biológiai különbségek itt is szerepet játszanak, mivel a férfiakat nem fenyegeti a teherbeesés kockázata véletlen találkozások során. Jóslásával összhangban Apostolou azt találta, hogy a férfiak lényegesen magasabbra értékelik a „választás szabadságát”, mint a nők.
A korral járó bölcsesség
Mint sok más dolognál az életben, az életkor akkor is számít, amikor arról van szó, hogy valaki hajlandó-e belelépni egy kapcsolatba. Apostolou úgy találta, hogy azok a fiatalok, akik még továbbtanulnak, nagyobb valószínűséggel a karrierre összpontosítanak, mint egy kapcsolatra. A „választás szabadsága” területéhez tartozó egyéb tényezők esetében eredményei azt mutatták, hogy az idősebbek jobban ismerik azokat a tényezőket, amelyek miatt szívesebben maradnak egyedülállók. Ez annak is köszönhető, hogy több kapcsolati tapasztalattal rendelkeznek. Az életkor hatásai azt tükrözhetik, hogy jobban megértjük, miért kényszerül valaki az egyedülállóságra.
Relációs korlátok
Apostolou megjegyezte, hogy a „korlátozások” és „kapcsolati nehézségek” területén egyesek azért maradnak szinglik, mert nehezen találnak partnert. Ilyenek például azok az egyének, akik szívesebben maradnak egyedülállók, ha valamilyen fogyatékossággal élnek, vagy súlyos betegségben szenvednek. Egy másik tényező, amely akadályozta az embereket abban, hogy intim kapcsolatokat alakítsanak ki, az volt, hogy egy korábbi kapcsolatból gyermekük született.
Nyilvánvalóan felismerjük, hogy ezek a megállapítások a személyes felfogást tükrözik, mert sokan alábecsülik vonzerejüket fizikailag, szociálisan és érzelmileg, azzal szemben, hogy személyesen mit tekintenek akadálynak.
Bár Apostolou más okokat is talált a „korlátozások” és a „kapcsolati nehézségek” tartományon belül, úgy találta, hogy mindkét terület szignifikánsan korrelál az életkorral. Az idősebbek ugyanis magasabb pontszámokat kaptak. Felhívja a figyelmet arra, hogy ez is a több élettapasztalat eredménye lehet. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek jobban tudatosítsák magukban a kapcsolatfelvétel nehézségeit.