Kereskedő család soraiból vált építész zsenivé Ybl Miklós

Ybl Miklós egyik legszebb alkotása a szabadkígyósi Wenckheim-kastély 19. századi metszeten
Fotó: Ybl Miklós
Vágólapra másolva!
Szent István-bazilika, Magyar Állami Operaház, Várkert Bazár. Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az említett épületeket, hiszen régóta jellegzetes elemei a főváros képének. Az azonban már talán nem annyira közismert, hogy mind egyetlen építész zsenialitását tükrözik. Ybl Miklós, a magyar építészet óriása nem csak Budapestnek álmodott szebbnél szebb épületeket.
Vágólapra másolva!

Eltanácsolták az Országos Építési Igazgatóságtól

 

Az Ybl család gyökerei egészen Ausztriáig vezetnek, néhányan viszont már a 18. században Magyarországon tartózkodtak. A székesfehérvári illetőségű família főként kereskedelemből kereste a kenyerét. A nagy tehetséggel megáldott Miklós 1814-ben született, tanulmányait rangos intézményben, a bécsi Polytechnikumban kezdte meg. Kiváló iskolai eredményei ellenére az Országos Építészeti Igazgatóságtól nemleges választ kapott felvételi kérelmére. Alternatívaként szegődött el az akkor már népszerű építésznek számító Pollack Mihály mellé céhes inasnak. 

A Fővámpalota (Ybl Miklós, 1874.) a rakpart felől nézve
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.

A 19. század elején Magyarországon bizonyos szakmákban még a céhes irányelvek uralkodtak. A Pollack-műhelyben jól teljesítő Ybl Bécsben, Heinrich Koch építésznél folytatta karrierjét rajzolóként 1836-ban. A szárnyát bontogató építészinas közben Székesfehérvárnak városházát tervezett, valamint egy halottaskocsi rajzát is elküldte szülővárosába. Közel négy évnyi szolgálat után fejezte be bécsi tevékenységét Koch mesternél. Innen nyugat felé vette az irányt és rövid ideig tanulmányokat folytatott a királyi Képzőművészeti Akadémián Münchenben. 

 

A befutott és divatos építésznek a Károlyi grófi család volt a legfőbb mentora

 

1841-ben megkezdte vándorlását, amely a céhszabályzat szerint kötelező elem volt az építészmesterré válás rögös útján. Bejárta Itália jelentős részét, majd ugyanebben az évben korábbi mentora fiával, Pollack Ágostonnal megnyitották közös Építészeti Intézetüket. Mindeközben sikeres vizsgákat tett, a magyarországi építőmester céh azonban elutasította tagsági kérelmét. A következő években, kapcsolatainak is hála, egyre több építészeti megbízást kapott. 

Legfőbb megrendelője ekkoriban a Károlyi család volt, akiknek templomot és tánctermet is tervezett. 

Az 1850-es évek elejére valószínűleg megszűnt Pollack Ágostonnal közös vállalkozása, a Károlyiakkal azonban egyre gyümölcsözőbb viszony fűzte össze. 

Ybl Miklós kőnyomatos portréja az aláírásával 1866-ból
Fotó: Marastoni József/Wikimedia Commons

Támogatták külföldi utazását és feleségét is nekik köszönhetően ismerte meg. A következő években papírra vetette a fóti Szeplőtelen fogantatás templom és a pesti Unger-ház terveit is. 1863-ban régi vágya teljesült és felvették az építőmesteri céhbe. Pár évvel később váratlan atrocitás érte: dühös asztalosok egy nagyobb csoportja megrongálta üllői úti ingatlanát arra hivatkozva, hogy bécsi iparosokat bízott meg munkával a magyarok helyett. Ybl legnevezetesebb alkotásai, mint, az Operaház, Várkert Bazár vagy a Fővámház az 1870-es években épültek, de vidéki megbízásokat is kapott, például az ókígyósi Wenckheim-kastély megtervezése is az ő munkáját dicséri. 

 

Hihetetlen munkabírással rendelkezett a „nemzet építésze”

 

1882-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylet ünnepséggel tisztelgett Ybl ötven éves munkássága előtt. Az évtizedek alatt Ybl Miklós feje felett is eljárt az idő, azonban ezt makacsul nem volt hajlandó tudomásul venni. Hihetetlen munkabírása egész életében jellemezte: saját kezűleg tervezett, rajzolt és a munkák legtöbb folyamatát felülvizsgálta. Egyes beszámolók szerint az építőanyagok minőségét botjával ellenőrizte, amelyeket rendre széthasított a beérkezett silány minőségű köveken. 

Ybl talán leghíresebb alkotása az 1884-re elkészült Opera
Fotó: Fortepan/Deutsche Fotothek / Brück und Sohn 

Ybl Miklós nem szeretett nyilvánosság előtt beszélni, amikor csak tehette, elkerülte a szereplést. Az általa tervezett épületek azonban annál beszédesebbek. A róla elnevezett közterületek, szobrok ma is őrizik emlékét. A nevét viselő iskolák pedig szellemiségét igyekeznek tovább örökíteni a jövő építészei számára.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.