Kínát az Egyesült Államok és az európai országok egyre inkább inkább riválisnak tekintik, mint partnernek, miközben ingatlanpiaci válsággal küzd. Délnyugati határán pedig egy rivális nagyhatalom arra készül, hogy elcsábítsa a nyugati cégeket: India eltökélt célja, hogy megelőzze Kínát, Újdelhi főleg a feldolgozóiparra épít.
A gyártókapacitásának bővítése kulcsfontosságú a fellendítése szempontjából, mivel az indiai szolgáltatási szektor nem teremt elegendő munkahelyet. Ehhez érdemes hozzátenni: a feldolgozóipar a nagyszámú, kevésbé képzett munkaerőre támaszkodik, ami jelentősen hozzájárult a kínai csodához, Újdelhi pedig igyekszik lemásolni Pekinget.
A kormány adókedvezményekkel és más ösztönzőkkel csábítja az országba a cégeket, így egyre több elektronikai termék készül helyben. Kínában számos, több ezreket vagy akár tízezreket foglalkoztató nagy üzem található, és ezekből Indiában is egyre több épül. A főváros közelében lévő Noidában gombamód szaporodnak az üzemek, emlékeztetve a dél-kínai Sencsen gyártónegyedeinek gyors terjeszkedésére a korábbi évtizedekben.
India az egyetlen olyan ország, amelynek lakossága elég nagy ahhoz, hogy ellensúlyozza a fejlett gazdaságokban és Kínában nyugdíjba vonuló gyári munkások számát. A Bloomberg Economics becslése szerint Kínából és a fejlett gazdaságokból 2020 és 2040 között mintegy 48,6 millió középfokú végzettségű munkavállaló – főleg gyári munkás – vonul nyugdíjba.
Ellenben Indiában a vizsgált időszakban 38,7 millió ember lép a munkaerőpiacra.
A világ új gyári munkásainak többségét 2020 és 2040 között Indiában kell majd keresnünk. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy Újdelhi függ Pekingtől: az Indiában gyártott okostelefonokat és készülékeket Kínában készített alkatrészekből szerelik össze. A kormány emiatt számos alkatrész vámját mérsékelte, hogy fellendítse a termelést és versenyképessé tegye az exportot.
A kormányzati támogatás ellenére a feldolgozóipar tavaly még mindig csak az indiai mintegy 15,8 százalékát tette ki a kínai 26,4 százalékkal szemben. Az elemzők szerint kevés esély van arra, hogy az ország 2040-ig elérje a kormány a 25 százalékos célját. Ugyanakkor a folyamatosan növekvő népessége nagyban segíti a a világ legnépesebb országát, miközben Kína csökkenéssel néz szembe.
India profitál a geopolitikai feszültségekből
Az ázsiai ország – Vietnám, Thaiföld és Malajzia mellett – az amerikai–kínai kereskedelmi háború egyik haszonélvezője: a növekvő geopolitikai feszültségek miatt a nyugati cégek egyre több termékük gyártását helyezik át részben Indiába, amit a Modi-kormány adókedvezményekkel támogat. Ennek eredményeként az ország egyre több elektronikai terméket exportál.
Újdelhi még az orosz–ukrán háborúból is profitál: India nem ítélte el Moszkvát a háború miatt, hanem békére és párbeszédre szólított fel, valamint Kína mellett nagy mennyiségben importálja az olcsó orosz energiahordozókat. Ugyanakkor a nyugati vállalatok számos nehézséggel szembesülnek az országban.
Vannak problémák
A nyugati vállalatok indiai nyomulásának kockázatai közé tartoznak a magas importvámok. India a szabályok és előírások gyors változásairól ismert, magyarán nehezen kiszámítható az adminisztrációs és a jogszabályi környezet. A lassú bürokrácia mellett a rossz minőségű utak és a hiányos infrastruktúra is hátráltató tényező.
Minden optimizmus ellenére India 3,5 ezermilliárd dolláros gazdasága még mindig eltörpül a 17,8 ezermilliárd dolláros Kína mellett, és az elemzők szerint évtizedekig tarthat, amíg utoléri. Viszont az egyre gyorsuló gazdaságot, a hatalmas népességet, a kormányzati támogatásokat és a bővülő középosztályt egyetlen szereplő sem hagyhatja figyelmen kívül, így a cégek igyekeznek megjelenni az országban, illetve bővíteni a tevékenységüket.
Ezt nagyban segíti, hogy a kormány jövőre 132 milliárd dollárt szán az infrastruktúra fejlesztésére, ami több mint háromszorosa az öt évvel ezelőtti összegnek. Újdelhi eltökélt abban is, hogy 220-ra növelje a repülőterek számát a jelenlegi 148-ról.
A témában készült podcastünket itt hallgathatja meg:
Két világhatalom már sok? Érkezőben a harmadik is – és nem NyugatonÉvek alatt átformálta a politikát és az életünket a növekvő gazdaságú Kína megérkezése a világhatalmi státuszba. Ha ismeretlennek és veszélyesnek látszik az új képlet, mire hozzászoknánk, még bonyolultabbá válhat a helyzet: könnyen lehet, hogy az új generációknak már három világhatalomhoz kell hozzáedződniük. |
