Kínai rendőrök Budapesten, csípős-savanyú szolgálatban

Nem az volt a kérdés, amire válaszoltak. Nem arra kérdeztek rá, hogy milyen időszakokban szolgálnak a kínai rendőrök Magyarországon, még csak nem is az volt az érdeklődés tárgya, hogy növekedett-e a hazánkba látogató kínai turisták száma. A kérdések arra vonatkoztak, hogy az idegen országból érkező, ideiglenesen hazánkban állomásozó rendőrök milyen céllal érkeznek, milyen feladataik és jogosultságaik lesznek. Milyen adatokhoz férhetnek hozzá, használhatnak-e kényszerítő eszközöket, netán fegyvert, lesz-e külön irodájuk (rendőrőrsük) és hasonlók.

Nem véletlen a kínai rendőrök magyarországi megjelenésével kapcsolatos aggodalom: az Orbán-kormánnyal a szükségesnél is barátibb viszonyt ápoló Kínai Népköztársaság rendőrei ugyanis számos országban arra használják jelenlétüket, hogy az ott emigrációban élő kínai embereket megfigyeljék és adatokat szolgáltassanak róluk az „anyaország” számára. Erre vonatkozott a kérdés, amelyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal elegánsan elengedett a füle mellett és úgy tett, mintha fel sem fogta volna, hogy miről van szó. 

Az Orbán Viktor vezette Fidesz és a Kínai Kommunista Párt által uralt Kínai Népköztársaság kapcsolatában az elmúlt években alapvető változások mentek végbe. Volt idő, amikor – még a Fidesz liberális korszakában – a párt vezetői Free Tibet táblákkal, tibeti zászlókat lengetve vettek részt a Kína által elnyomott Tibet melletti szimpátiatüntetésen. Ám ez régen volt, Orbán azóta a Kínai Népköztársaság diktátoraival barátkozik és magasról tesz arra, amit régebben fontosnak tartott. Hogy tudniillik, „bár az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik”. Orbán és párttársai ma ugyanennek az egykor elnyomónak és antidemokratikusnak tartott kommunista pártnak megbízható szövetségesei, a letelepedési kötvények, és a soha meg nem térülő beruházások révén pedig – velünk, többi magyarokkal együtt – adósai.

Nem ma kezdődött a Fidesz és a kínai kommunisták barátsága. Alig egy évvel a NER hatalomra kerülése után, 2011 júniusában már érezhető volt a változás. Akkor jelent meg egy ELTE-hez köthető weboldalon az a felhívás, amelyben jó magaviseletű diákokat kerestek a Wen Jiabao akkori kínai miniszterelnök tiszteletére rendezendő gálaműsor közönségének. A míves és informatív szöveg szerint nemcsak egyetemistákat vártak, hiszen a megjelenők „egyetemistának kinéző, viselkedni tudó és hajlandó barátokat is hívhattak”.

Az, hogy miért csak jó magaviseletűeket vártak az ELTE rendezvényére a Konfucius terembe, nagyjából érthető volt: rosszul vette volna ki magát, ha a demokrácia őshazájából – lásd még Tienanmen tér, a Tibettel való harmonikus, a kölcsönös előnyökön és egymás tiszteletén alapuló kapcsolat stb. – érkező magas rangú vendég helytelen magatartásokkal találkozott volna, és emiatt rossz benyomásokkal tért volna haza.

A meghívóból egyébként az az érdekesség is kiderült, hogy „mind az ELTE BTK, mind a Távol-keleti Intézet, mind a Konfucius Intézet, mind a Kínai Tanszék számára rendkívül fontos, hogy a látogatás jól sikerüljön, többek között hallgatóinknak adható ösztöndíj-lehetőségek ezen múlhatnak”. Vagyis, nem a tőlünk, magyaroktól megszokott és joggal elvárt vendégszeretetről volt szó, nem a hozzánk látogató idegennek alapból kijáró szíves fogadtatásról. Ellenkezőleg: rideg üzleti számítás húzódott meg a gálaműsor hátterében, anyagi és más jellegű előnyök helyeződtek kilátásba. Hab a tortán, hogy a jelentkezőknek a nevüket, a mobilszámukat, valamint szakirányukat és e-mail címüket is meg kellett adniuk.

Ez utóbbi adatszolgáltatás akár előfutára is lehetett a mostani történéseknek, pedig, akkor még senki sem sejtette, hogy néhány évvel később, 2024-ben, kínai rendőrök intézkednek majd Budapest utcáin.