Mark Williams elsöpörte Ronnie O'Sullivant, és tornát nyert

O'Sullivan részéről cseppet sem volt meglepő, hogy bejutott a fináléba: az idei szezonban már nyert öt versenyt, és mindegyik hasonló elittorna volt, mint a Tour Championship; azokon is a mezőny legjobbjai csaptak össze egy vagy két asztalon. Már-már természetesnek vehettük, hogy a világelső bejut a fináléba, és azt is, hogy ha már ott van, meg is nyeri. Hiszen az idei szezonban nem bukott döntőt, ráadásul Williams ellen eszméletlenül jó a mérlege: 33-9-re vezetett ellene a vasárnapi összecsapásuk előtt.

Igaz, legutóbb épp a walesi győzött, a tavalyi Mastersen. Azt megelőzően azonban hatszor a Rakéta bizonyult jobbnak, akinek ráadásul volt korábban egy tíz éven és 16 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozata a walesi ellen. Aki ugye szintén a csodálatos '92-es évfolyam tagja, és az utóbbi 25 év egyik legfontosabb játékosa, ám ők ketten érdekes módon legutóbb 2000-ben találkoztak pontszerző döntőben (igaz, abban az évben négyszer is).

Williams döntőbe jutása kevésbé volt várható. Egyrészt azért, mert az idei szezonja a British Open októberi megnyerése óta legfeljebb gyenge közepesnek volt mondható. Másrészt azért, mert Tom Fordot csak 10-9-re küzdötte le a heti első mérkőzésén, és utána Judd Trumpon, valamint Mark Allenen is túl kellett jutnia. Ám ő meglepően simán, 10-4-re, illetve 10-5-re győzte le ezt a két nagyágyút, akik mostanában egyértelműen esélyesebbnek számítanak ellene.

Akárhogy is, mindent egybevetve, O'Sullivan volt a döntő favoritja. 3-1-re Williams vezetett az első miniszakasz után, csakhogy a negyedórás pihenő után a világelső egy fantasztikus, mindössze 37 perces "rohamot" tett az asztalra. Zsinórban négy frame-et nyert, ebből hármat százas breakkel. És ennek következtében 5-3-as vezetéssel ment el a nagyszünetre.

Csakhogy este mintha egy másik O'Sullivan jött volna vissza a második szakaszra. Képtelen volt nagy breaket lökni, vagy akár közepeset is. Williams viszont higgadtan lökdöste a golyókat, nem mellesleg remekül safetyzett. Két százas, egy 99-es és egy 78-as break segítségével, valamint két szoros frame megnyerésével hozott sorozatban hat frame-et, amivel 9-5-re fordított.

A 15. frame-ben a világelső kiváló lehetőségekhez jutott, de úgy látszott, nincs már türelme egy esetleges fordításhoz. 10-5 lett a vége, az utolsó hét frame mind Williamshez került. O'Sullivan ebből a szempontból ugyanúgy kapott ki, mint a tavalyi világbajnokság negyeddöntőjében Luca Breceltől.

Két kérdés merül fel ezek után. Az egyik, hogy ezzel a sikerrel Williams előlép-e az idei világbajnokság valódi esélyesei közé. Erre a kérdésre egyértelműen az a válasz, hogy igen. Noha a Tour Championship (korábbi mindössze öt) kiírása után sosem fordult elő, hogy a tornagyőztes megnyerte volna a vb-t, vagy akár a döntőig jutott volna. Alighanem túlságosan nehéz feladat mindkét versenyen kiemelkedően teljesíteni, időben ilyen közel egymáshoz.

Ám ez a sorozat éppen meg is szakadhat, elvégre még egy Williams szintű játékos önbizalmán is rengeteget kell hogy dobjon O'Sullivan legyőzése, pláne egy nagy verseny döntőjében. No meg az, hogy a walesi úgy nyerte meg ezt a tornát, hogy a szezon három legjobb játékosát győzte le, ráadásul mindegyiket nagy különbséggel.

És persze a másik fontos kérdés, hogy milyen hatással lesz ez a vereség O'Sullivan világbajnoki szereplésére. A héten említette, hogy nem érzi jól magát a fejében, és hogy naponta háromszor, akár négyszer is beszél dr. Steve Peters sportpszichológussal, akinek annyi mindent köszönhet maga a Rakéta, és persze számtalan rajongója is. Könnyen lehet, hogy ez a talán jókor jött pofon, és további intenzív lélekbúvárkodás meghozza majd a várva várt nyolcadik címet O'Sullivannek.

Akárhogy is, a tavaly megjelent harmadik önéletrajz után lassan készülődik a negyedik anyaga...