Az angol kifejezés, a remake szó szerint azt jelenti: újra csinálni (valamit). A filmek esetében tehát egy korábban készült film (esetleg tévés produkció) felújított (jobb esetben újragondolt) változatáról van szó, és természetesen nem mindegy, hogy az eredeti film irodalmi adaptáció-e, ugyanis egy-egy regényből, drámából vagy zenés színműből több filmváltozat is születhet, ezért például hiába készült Lewis Wallace 1880-as, Ben-Hur című regényéből 5 filmfeldolgozás (amelyek közül talán a leghíresebb és 11 Oscar-díjával, valamint bevételei alapján a legsikeresebb is az 1959-es, Charlton Hestonnal a főszerepben), nem lehet (egyértelműen) azt állítani, hogy az 1907-es változaté az elsőbbség, és az azután következő Ben-Hur filmek mind az alig 15 perces, Sidney Olcott rendezte első adaptáció remake-jei lennének.
Ugyanakkor sokszor észrevehető az az alkotói szándék is, hogy a rendező nem a regényt, hanem az abból készült első filmet adaptálta, ilyen volt például, Howard W. Koch 1958-as Violent Road című B-mozija, amely Henri-Georges Clouzot A félelem bére című nagyszerű filmjét másolta, amely viszont Georges Arnaud 1950-es, azonos című regényének feldolgozása.
De például Alfred Hitchcock esetében az is előfordult, hogy a saját filmje remake-jét készítette el: Az ember, aki túl sokat tudott című filmjét 1934-ben és 1956-ban is elkészítette – és azért példálózunk Hitchcock-kal, mert az ő legendás horrorfilmje, a Psycho kapta az egyik legsilányabb, fantáziatlan újrafilmesítést. És ebben az esetben Gus Van Sant a brit rendező remekművét másolta, kockáról kockára, nem pedig a Hitchcock számára is ötletet adó Robert Bloch 1959-es regényét dolgozta fel.
Minden bizonnyal vannak olyan esetek, amikor a remake jobban sikerül az eredetinél (a Collider össze is állított egy ilyen listát, amelynek számos megállapítása vitatható, legyen szó a Legenda vagyok vagy a West Side Story eseteiről), de ebben az összeállításban mi most nem esztétikai alapon mérjük össze az eredetit a feldolgozással, hanem bemutatjuk azt a 10 filmet, amely bevétel tekintetében túlszárnyalta az elődjét.
A MovieWeb listája szerint (2023-as adatok alapján) ez a 10 remake termelte a legnagyobb bevételt a mozipénztáraknál:
A listán szereplő filmek egy része (pl. Charlie és a csokigyár, Világok harca, Az) nem feltétlenül esik a remake kategóriájába, sokkal inkább "frissebb" irodalmi adaptációról van szó, de jól látszik, hogy a legnagyobb bevételt elért remake-ek esetében tarolnak a klasszikus Disney-mesék élőszereplős remake-jei, amelyek közül az első helyezett Az oroszlánkirály megtalálható ráadásul minden idők legtöbb bevételét hozó filmlistáján is (a 9. helyen).
A Disney legújabb üzletpolitikája (klasszikus rajzfilmjeik élőszereplős változatainak készítése, nem kevés woke ideológiával nyakon öntve) megmagyarázza, miért készül annyi remake. A várható bevétel miatt. Az újraforgatott történetek elsődleges célja a legtöbb esetben nem más, mint hogy minimális kreatív erőbefektetéssel maximális profitra tegyenek szert a stúdiók.
Ha csak a lista első 3 helyezettjének bevételeit összehasonlítjuk az eredeti filmek által elért bevétellel azt látjuk, hogy az új Az oroszlánkirály jócskán megduplázta az 1994-es eredeti bevételeit (1,6 milliárd dollár, szemben 763,5 millióval), az élőszereplős A szépség és a szörnyeteg majdnem megötszörözte a kiindulópontnak vett 1991-es rajzfilm eredményeit (1,2 milliárd dollár szemben 249 millióval) és az élőszereplős Aladdin is majdnem triplázott az 1992-es rajzfilmhez képest (1 milliárd dollár szemben 346,5 millióval). A remake tehát többnyire jó üzlet, és csak a legritkább esetben több annál.