A párkapcsolatainkra rendkívüli módon odafigyelünk: köteteket töltenek meg azok a jelek, melyek láttán menekülnünk kell az illetőtől. A barátságaikra miért nem koncentrálunk ennyire?

Barátkozni már óvodás és iskolás korunkban elkezdünk, keressük a minket kiegészítő vagy épp hozzánk hasonló személyiségeket. Játszunk, beszélgetünk velük, rájuk bízzuk a titkainkat: a barátságaink már azelőtt komoly és mély emberi kapcsolatokká válhatnak, mielőtt elmennénk az első randevúnkra. Szerepük később sem változik: miközben a szerelmi életünkben bukdácsolhatunk, majd idővel elveszítjük rokonainkat, szüleinket, közeli barátaink jelentik a biztos pontot, a kapaszkodót.

A kutatások kimutatták, hogy egy erős és támogató barátság jelentős pozitív hatással lehet az egészségünkre, a hangulatunkra és az általános jólétünkre.

Egy mérgező barátság pont ellentétes hatással bír. Nagyon nem mindegy hát, milyen embereket engedünk közel magunkhoz.

Az alábbiakban nyolc jelet mutatunk, amelyek arra utalnak, hogy jobb lenne átgondolnunk a kapcsolatunkat és akár szakértő segítségével kívülről ránézni az adott barátságra.

1. Folyamatosan rosszat mond másokról

Pletykálkodni mindenki szeret, és bizony néha nagyon is jólesik közösen kibeszélni egy kolléga, a férj vagy épp egy sztár negatív tulajdonságait.

Ezzel nincs is semmi baj, amíg nem erről szól az egész barátság.

Vannak azonban olyan emberek, akik csak akkor érzik magukat magabiztosnak, ha valakit közben a víz alá nyomhatnak szavaikkal, tetteikkel. Ők azok, akiknek mindig van egy fullánkos megjegyzésük mindenkire.

Érezhetjük megtiszteltetésnek, hogy ezeket pont velünk osztja meg, de nagy eséllyel ugyanezt csinálja a hátunk mögött, csak épp akkor minket beszél ki.

Persze van egy határ az aktuális sérelmeink elmesélése, a bizalom ilyetén építése (semmi sem hoz annyira össze két barátot, mint egy vagy több közös ellenség) és az állandó gonoszkodás között.

De utóbbi esetben sosem érezhetjük biztonságban saját titkainkat, gyengeségeinket, ráadásul bekerülhetünk egy negatív spirálba is, ha átvesszük fullánkos barátunk mentalitását.

2. Színlelésre kényszerít

A támogató és egészséges barátság alapja az, hogy mindkét fél szabadon lehet önmaga: jókedvű, rosszkedvű, vagy épp frusztrált. Megélhetjük a pozitív és negatív érzéseinket, hangulatainkat, hiszen tudjuk, hogy a másik ezt elbírja.

Jókora vörös zászlót jelent, ha úgy érezzük, nem vagyunk képesek önmagunk lenni a barátunk jelenlétében.

Felveszünk egy álarcot, túlzottan is alkalmazkodunk hozzá.

Erre főleg azok hajlamosak, akik gyerekként azt tanulták, hogy minden emberi kapcsolatukban alá kell rendelődniük, hiszen csak így tudnak békességben élni. Érdemes terápiás segítséget kérni, a világ ugyanis sokkal színesebb, gazdagabb és elfogadóbb annál, mint hogy mindig takargatnunk kéne önnön valónkat.

3. Megsérti a határainkat

Nagyon fontos próbája egy baráti kapcsolatnak a határhúzás.

Vannak emberek, akik mintha nem hallanák meg, ha nemet mondunk. Még ha egyre egyértelműbben jelezzük is, mit (nem) szeretnénk, ők tovább ecsetelik a saját szempontjaikat és már erőszakosan próbálnak rávenni valamire.

Nyilván ha épp rosszul érezzük magunkat, túl hosszan lábadozunk egy szakítás után, egészségtelen módon viselkedünk, akkor a határozott baráti közbeavatkozás komoly segítséget jelent. De van egy határ.

Ha azt érezzük, a másik nem tartja tiszteletben, amit mi szeretnénk, ha a közös nevező valahogy mindig az, amit ő ránk erőltet, akkor érdemes átgondolnunk a kapcsolat dinamikáját.

4. Tojáshéjon járunk körülötte

A túlérzékenységnek is van határa. Ha a barátunk annyira határozottan húzza meg saját határait, olyan sok az elvárása velünk szemben, hogy már megszólalni sem merünk, az egyenlőtlen kapcsolatra utal.

Egy egészséges barátságban bátran kifejezhetjük a gondolatainkat, hiszen ismerjük a másik érzékeny pontjait, s azt is tudjuk, mire hogyan reagál, mikor tudjuk egy viccel elütni sértődékenységét.

Ez viszont csak egy bizonyos szintig normális. Ha barátunk mindenre ugrik, mindenen megsértődik, az nagy terhet ró ránk, hiszen egy sor információt és érzést magunkban kell tartanunk. Ez nagyon messze áll attól az érzelmi biztonságtól, amit egy jó barátság nyújt mind a két félnek.

5. Kimerülünk a közelében

Az ügyes manipulátorok úgy szívják le az energiáinkat, hogy észre sem vesszük. Csak az tűnik fel, hogy minden találkozó után fáradtnak, morcosnak, kiégettnek érezzük magunkat. Erre nagyon fontos odafigyelnünk: elemezzük ki, vajon minden barátunkkal ilyen az ismeretségünk?

Kik azok, akik ahelyett, hogy feltöltenének, inkább lehúznak? Kikkel barátkozunk csupán azért, mert “hasznosak” számunkra?

Néha a testünk előbb adja meg a választ, mint a lelkünk, ezért olyan fontos figyelni a jelekre. Ha egy kapcsolat inkább fáraszt, ideje átgondolni, szükségünk van-e rá egyáltalán.

6. Mások bizalmas titkait meséli el

Kezdetben megtisztelve érezhetjük magunkat attól, hogy a barátunk csak nekünk önti ki a szívét, és mivel úgy érzi, bármit elmondhat, tényleg mindent meg is oszt velünk. Azt is, amiről nem kellene tudnunk.

A nagyon bizalmas barátságokba ez még beleférhet, de óhatatlanul felmerül, vajon a mi titkaink mennyire vannak biztonságban?

Kiskorunkban még az volt a barátság alapszabálya, hogy mindent el kell mondanunk a másiknak, aki titkol valamit, az vét a szövetség ellen. Csakhogy azóta felnőttünk. Már nem csak akkor élhetjük meg az intimitást a másikkal, ha mindenről beszámolunk és beszámoltatjuk.

7. A barátságunk egyoldalú

Hihetjük igaz barátunknak azt, aki mindig szívességet kér, de aztán rá nem számíthatunk? Érdekes kérdés.

Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben az egyik fél többet ad, mint a másik: betegség, gyász vagy épp gyerekszülés esetén.

Ám a jó barátságokban ez az egyenlőtlenség a helyzet megoldódásával kisimul, és adott esetben fordított módon is hajlandó megbillenni.

Adunk és kapunk, de a mérleg a végére egyenlő.

Kifejezetten ártalmassá válhat az olyan barátság, ahol mi csak adunk és adunk, a másik már szinte el is várja ezt, cserébe viszont alig kapunk valamit.

8. Finom módon lekicsinyel

A legjobb barátok között is előfordulnak félreértések, ez természetes.

Arra viszont már kapjuk fel a fejünket, ha a másik folyamatosan odaszúr nekünk valamilyen negatív megjegyzést.

Akármilyen szépen csomagolja be tettetett jó szándékba, minden megjegyzésével árt nekünk. Olyanokat mond, mint: “Gratulálok az új állásodhoz, nem gondoltam volna, hogy megkapod!” vagy “Remélem, élvezted a nyaralást, jó lehet ennyi időre kivonni magad a kötelezettségeid alól.”

Ha nem vagyunk biztosak benne, nyugodtan kérdezzünk rá a barátunknál, miként értette, amit mondott. Ha minden tagadása ellenére rendszeresen úgy érezzük, hogy körmönfontan ugyan, de bánt minket, próbáljuk megbeszélni vele, őszintén hogyan érzünk. Ha ennek hatására sem történik semmi, lehet, hogy az adott barátság mérgező számunkra.