A meg nem értett, magányos festő, aki levágta a fülét – Vincent van Goghról már sok mindent megírtak, ikonikus képei számtalan alkalommal jöttek már velünk szembe, hátrahagyott leveleit pedig a világirodalom nagy becsben tartja. Azonban kevesen tudják, hogy a holland festő különös viszonyt ápolt Istennel és a vallással.
Van Gogh életpályáját családi környezete befolyásolta: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott, apja pedig református lelkész volt. A rajzolást és a festést már 9 évesen elkezdte, majd 16 évesen a hágai Goupil & Cie Galériában kezdett el dolgozni, innen Brüsszelbe, Londonba és Párizsba is ellátogatott művészetet tanulni és alkotni. Tíz évvel később azonban úgy döntött, inkább apja nyomdokaiba lépne, és elkezdett teológiát tanulni, ám sajnos ezen a pályán nem volt sokáig maradása: 1878-ban a haladó szellemiségű lelkész összeütközésbe került a Holland Református Egyházzal, ez az élmény pedig nagy nyomot hagyott a művész lelkében és ebből kifolyólag munkásságán is.
Az evangelista festő
Az 1880-as években Vincent Borinage területén végzett szolgálatot, ahol szépen beékelődött a szénbányászok mindennapjaiba. Ebből a korszakából származik első nagy visszhangot kiváltott képe, a Krumplievők (De Aardappeleters). Szakított az addigi normákkal, és a kép szereplőit inkább fáradtnak, kimerültnek, füstszagúnak ábrázolta.
Csupán azt akarom közölni, hogy szorgalmasan dolgozom a Krumplievőkön. A fejekről újabb tanulmányokat készítettem, és változtattam a kéztartásokon is. Mindent megteszek, hogy életet vigyek bele
– fogalmazott a festő. Bár a “Krumplievők” elsősorban társadalmi és emberi problémákat tükröz, azonban vallási szempontból is értelmezhető. Van Gogh számára az emberi szenvedés gyakran vallási és morális kérdéseket vet fel, és a festményeiben gyakran próbálja megjeleníteni ezt az emberi sorsot. Bár a kép első ránézésre a szegénységet és az elhagyatottságot ábrázolja, az emberiesség és az irgalom jelen lehet azáltal, hogy az emberek egymással osztoznak a kevésbé szerencsésekkel. Ez a vallási tanításokban gyakran hangsúlyozott érték, amelyet van Gogh is fontosnak tartott.
hirdetés
1886-ban Párizsba költözött, ahol elsajátította az impresszionizmust, a világos színek használatát és a tónusok felbontását. Ezt követően dél-franciaországi utazásai során az ottani színek és fények kerítették hatalmukba a festőt, majd később a japán festészet is nagy hatást gyakorolt rá. Ezekben az években lassan elhatárolódott az impresszionizmus műfajától, amely határvonalak és a színek összemosásán alapul: innen jött van Gogh jellegzetes, durva ábrázolásmódja.
A festő műveiben gyakran megjelenik a természet isteni jelenlétének és erejének ábrázolása, ami vallási tapasztalatokra és érzésekre utalhat. A kereszténységben az olajfa gyakran az élet, az újjászületés és a hit jelképe, ezt ábrázolta Van Gogh is 1889-ben.
Valószínűleg kevesen gondoltak bele, de a leghíresebb műve, a Csillagos éjszaka is számos vallási elemet hordoz magával. A festmény középpontjában a csillagos éjszaka áll, mely az isteni alkotás misztériumát és az emberi lélek végtelen vágyát az isteni jelenlét iránt szimbolizálja. Az égboltban feltűnő csillagok az isteni gondviselés és az örök élet jelképei lehetnek. Mint például az Olajfa esetében, itt is a fák és hegyek az ember és a teremtés egységét sugallhatják.
Csaknem 20 év után Van Gogh ismét Budapestre látogatott
Nem kell Amszterdamba vagy Párizsba utazni, hogy jobban megismerhessük a festőt és műveinek hátterét: A Van Gogh – The Immersive Experience című élménykiállítás szeptember 1-ig megtekinthető a BOK Csarnokban. A tárlat amellett, hogy inkább interaktív élményekkel hozza közelebb a látogatóhoz van Gogh világát, a festő meghatározó életszakaszait is bemutatja, nagy hangsúlyt fektetve az elmegyógyintézetben töltött éveire.
