Négy év után visszatért az X-Faktor-győztes USNK: „Egyszerűen kiégtünk... szó szerint meghalt bennünk valami” – interjú

Hat évvel ezelőtt robbanásszerű sikert aratott az X-Faktorban a Filep Kund és Laskay Nimród alkotta USNK. A népszerű erdélyi magyar rapduó sajátos, modern stílusával és saját, angol és magyar nyelvű dalaival hódította meg a színpadot, s végül meg is nyerték a tehetségkutató verseny nyolcadik évadát. A két fiatal rapper számára a győzelem után pörgős időszak következett, ám négy évvel ezelőtt, a FENDI című daluk megjelenése után egy kicsit visszavonultak a reflektorfényből, ami szerintük a legjobb és legrosszabb dolog is volt, ami történt velük.

Februárban megkerestük őket azzal kapcsolatban, hogy még mindig együtt képzelik-e el a zenei útjukat, és már akkor is elárulták, hogy hamarosan visszatérnek. Most pedig, négy év hallgatás után új dallal jelentkeztek, és – mint mondják – újra az a két srác lettek, akik önfeledten csinálják azt, amit tiszta szívvel szeretnek, pont úgy, mint a kezdetekben.

Lassan már hat éve, hogy az X-Faktorban megismert benneteket az egész ország. Hogyan emlékeztek vissza a tehetségkutatóban szerzett élményeitekre, tapasztalataitokra? Mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog, ami a műsor során történt veletek?

A legjobb dolog az volt, hogy ismertté váltunk, illetve rengeteg emberhez eljutott a zenénk és az üzenetünk. Akkoriban nagyon lázadó fiatalok voltunk, és a sikerünk által nagyon sok embernek bebizonyíthattuk, hogy igenis lett belőlünk valaki. Minden porcikánkkal hittünk ebben, így akkoriban nem volt B-terv. Jobban mondva, A-tól Z-ig csak ez az egy terv létezett. A legérdekesebb egyébként az, hogy ez a siker, de leginkább ennek a sikernek a robbanásszerű, hirtelen érkezése volt egyben a legrosszabb dolog is, ami az X-Faktor során történt velünk. Már az első válogató után, amiben szerepeltünk, bárhova mentünk, megismertek minket. Ez nyilván nagyon jól esett, és egyre jobban megerősítette bennünk azt, hogy jó úton járunk, hiszen leírhatatlan érzés az, amikor a világ szeme rajtad van, amikor mindenkié leszel. Ettől függetlenül mi csak rappelni szerettünk volna, és elérni azt, hogy egyre több ember hallgasson bennünket. Nem voltunk tisztában azzal, mi mindennel jár, ha az embernek ebben a szakmában karrierje lesz, így nem tudtunk előre felkészülni arra, ami ránk várt, egyből be lettünk dobva a mély vízbe. Őszintén szólva, azóta sem alkalmazkodtunk az itteni közeghez, és nem kötöttünk életre szóló barátságokat más előadókkal, jóformán nem is ismerjük egymást. ByeAlexszel sem tartjuk már legalább négy-öt éve a kapcsolatot. Magányos farkasok voltunk már az X-Faktor-házban is, és úgy gondoljuk, továbbra is azok maradunk.

Igazán figyelemre méltó volt, hogy hétről hétre teljesen új dallal érkeztetek, és a műsorban azóta is észrevehető az a trend, hogy míg korábban alig-alig versenyeztek saját dalokkal, a győzelmetek utáni évadokban már sokkal bátrabban tették ezt a versenyzők. Mit gondoltok, mekkora köze van ennek ahhoz, hogy 2018-ban ti így nyertétek meg a tehetségkutatót?

Köszönjük szépen! Úgy gondoljuk, nagyon nagy mértékben hozzájárultunk a saját évadunk, illetve a későbbiek sikeréhez is. Tulajdonképpen nekünk, mentorunknak, illetve Verebély Marcellnek, a szenior kreatív producernek köszönhető az, hogy az élő show-k ilyen formátumúak lettek. Emlékszünk még az első élő show előtti kreatív megbeszélésre, ahol még arról volt szó, hogy Eminem, Migos és egyéb előadók dalait fogjuk feldolgozni, de húsz perc után mindenki számára világossá vált, hogy valami óriásit kell durrantani, és ki kell használnunk azt a lendületet, amivel az addig megmutatott saját dalaink az élő show-ba repítettek bennünket. Ekkor javasolta ByeAlex, hogy segít nekünk magyar nyelvű dalokat írni, mivel akkoriban nekünk nagyon nehezen ment a magyar szövegírás. Így történt az, hogy győztünk, és ezáltal arra buzdítottunk minden jelentkezőt, hogy a saját dalaikkal próbáljanak szerencsét. Tulajdonképpen megnyitottuk a kapukat az új hullám televízióban való szerepléséhez.

A fiatal rapperek úgy értik, nem tudtak előre felkészülni arra, ami várt rájuk /Fotó: Bóka Adrienn

Az X-Faktor alatt sok kritika is ért benneteket azért, amiért – a korábbiakkal ellentétben – magyarul írtatok dalokat. Ti hogyan viszonyultatok ehhez, és most hogyan tudnátok leírni a magyar dalokkal való viszonyotokat?

Kezdetben mi is nagyon ellene voltunk a magyar daloknak, mert gagyinak találtuk őket. Akkoriban az új hullám még gyerekcipőben járt, és nem volt annyira kiforrva. Az addigi popzenék és slágerek többsége leginkább a külföldi slágerek koppintásai voltak. Úgy éreztük, az emberek egy kicsit el vannak zárva a külföldi trendektől, mivel minden magyarosítva volt. Mindenből, ami a határon túl tarolt, itthon létezett egy magyar verzió, és humoros módon az emberek csak ezt a magyar verziót ismerték. Úgy látjuk, ez a tendencia manapság is megvan, de mostanra sokkal több ember számára elérhető az internet, az okoskészülékek, és a fiatalok nagy része már keni-vágja ezeket, de korábban ez nem így volt. Lehet, hogy az embereknek fel sem tűnt, mint ahogyan nekünk – akik csak külföldi előadókon nőttünk fel –, hogy „ú, hallod, ez a szám egy az egyben olyan, mint xy előadó xy című trekkje”. Bár jobban belegondolva, az is lehet, hogy csupán jobbnak tartották a magyar verziókat. Mostanra azért megbékéltünk a magyar dalokkal, és őszintén, ennek legfőbb oka a közönség volt. Nincs annál leírhatatlanabb érzés, mint amikor emberek százai üvöltik kórusban a dalaid szövegét. Na jó, talán mégis van egy: amikor a közönségben egy-két csoport az angol szövegeket is kívülről fújja.

Mi az, ami nehézséget okozott nektek a magyar dalok gyártásakor?

Kezdetben a prozódiai hibák elkerülése okozott nehézséget, illetve a magyar szavak hossza, ugyanakkor nem tudtunk eltekinteni attól a ténytől sem, hogy minden olyan gagyin hangzott számunkra. Leírtuk, kimondtuk, aztán égett a pofánk. Abszolút visszafejlődésnek éltük meg a magyar zeneírást. Ahelyett, hogy arra törekedtünk volna, hogy a világhoz szóljunk, csak a magyarokhoz beszéltünk. Sokan kérdezték, miért nem írunk románul is zenét, de azzal is ugyanez volt a helyzet.

Legújabb dalukban az elmúlt időszakban megélt belső vívódásukat dolgozták fel /Fotó: Bóka Adrienn

Legutóbbi dalotok, a FENDI négy évvel ezelőtt jelent meg, azóta zenei téren – mondhatni – eltűntetek. Miért?

A FENDI volt az első olyan dal, amit teljes mértékben segítség nélkül írtunk meg, magyarul. Azóta is rengeteget dolgozunk azon, hogy elsajátítsuk és tökéletesítsük a magyar szövegírást. Az elmúlt időben sokat gyakoroltunk, rengeteget kísérleteztünk, és számos hazai előadó munkásságát is meghallgattuk. Természetesen az angol zenék gyártása sem szorult háttérbe, de tulajdonképpen most jutottunk el újra arra a szintre, hogy már nem érzünk semmiféle nyomást alkotás közben. Újra az a két srác vagyunk, akik önfeledten azt csinálják, amit tiszta szívvel szeretnek, pont úgy, mint a kezdetekben.

A legutolsó információnk az, hogy együtt laktok – a barátnőitekkel kiegészülve –, ráadásul tavaly szeptemberben új albérletbe is költöztetek. Ez még mindig így van?

Pontosan négy évet éltünk együtt, de ebből majdnem egy évet igazából külön, a Covid-időszak alatt. Az új albérletbe való költözés tulajdonképpen ennek az együttélésnek a végét jelentette, ugyanis külön-külön költöztünk át új albérletbe.

Milyen volt számotokra az együttélés?

Jó volt az együttélés. Mivel alapvetően különböző habitusú emberek vagyunk, nagyjából elkerültük egymást, vagyis inkább nem voltunk egymás útjában. Voltak hosszabb időszakok, amikor szó szerint nem találkozunk. Természetesen előfordultak kevésbé kellemes szituációk, amikor például egyikünk több időt töltött a fürdőszobában, nem tudva azt, hogy másikunknak hamarosan indulnia kell valahova, és lezuhanyozna előtte. A mosógépért is ment a versengés néha, illetve a főzőlapért meg a sütőért, de ezek szerencsére időszakos jelenségek voltak. Összességében harmóniában éltünk.

Filep Kund és Laskay Nimród egy ponton azt is fontolgatták, hogy vissza sem térnek /Fotó: Bóka Adrienn

Miről szól, illetve mit jelent számotokra az új, Nem gondoltam volna című dalotok?

A dal az elmúlt időszakot foglalja magába, a bennünk lévő belső vívódást. Szoktuk mondani, hogy kettőt fordult velünk a világ: először amikor megnyertük a tehetségkutatót, másodjára pedig amikor beütött a Covid. Pont mire észbe kaptunk és beleszoktunk volna az új életünkbe, hirtelen minden abbamaradt. A sok feldolgozatlan, múltbéli traumák pedig egyáltalán nem segítettek a helyzetünkön. Az igazság az, hogy egyszerűen kiégtünk. Egyrészt, nem tudtuk tartani az X-Faktorban diktált tempót az új dalok megjelenését illetően. Másrészt, teljesen elvesztünk zeneileg, és a megfelelési kényszer olyan bénító nyomást helyezett ránk, hogy szó szerint meghalt valami bennünk. Egy adott ponton azt is fontolgattuk, hogy már vissza sem térünk.

Hogyan zajlott a forgatás? Mit szerettetek volna megjeleníteni a klipben?

Rendkívül jó módon zajlott. Egy olyan csapattal dolgoztunk együtt, akik viszonylag frissek még ezen a területen, legalábbis ami a nagyszabású klipforgatásokat illeti, ellenben roppant tehetségesek és lelkiismeretesek. Kőrösi Roland és Pénzes Renátó a tánc világában tevékenykedtek életük mérvadó részében. Roli mai napig számos tévés produkcióban szerepel, mellette koreografál és táncot oktat. Az X-Faktor alatt ismerkedtünk meg, és azóta is jó kapcsolatot ápolunk vele, úgyhogy amint tudomást szereztünk a fotós/videós tevékenységeiről, azonnal felkerestük. Renátó tapasztalt esküvői és lifestyle fotós-videós, de a termékbemutató tartalmak gyártása is közel áll hozzá. Már az elejétől kezdve megvolt a srácokkal az összhang, és nagyon jó saját ötletekkel egészítették ki az általunk megálmodott koncepciót. Ez tulajdonképpen egy önarckép: az elveszett művész belső, lelki küzdelmét, a kreatív halálát és újjászületését szerettük volna szemléltetni a nézőkkel.

Ha kellene adnotok egy címet az életeteknek, mi lenne az?

A mélységekből a magaslatokig, és a visszafelé út.

BLIKK DOSSZIÉ

USNK