Egy illiberális rezsimben is gyorsan változhatnak a dolgok
A sokkoló török választás újabb leckét hozott a világ számára. Erdogan most élte meg az utóbbi jó két évtized legsúlyosabb vereségét, ami meglepő, hiszen tavaly megerősítette hatalmát az urnáknál.
Eredetileg vallással kevert nacionalizmust honosított meg, ezt vetette be a régi, világi politikai elit ellen, de a rezsim ma már illiberális.
Az eredmény azonban mutatja, hogyan tudják az ellenzéki pártok és a szavazók visszaszorítani a választási autokráciákat. A fordulat döntő tényezője az volt, hogy a tömegek megelégelték a fennálló helyzetet. Az inflációt és a fizetőeszköz rohamos értékvesztését. A kormánypárti táborból sokan el sem mentek voksolni, mások inkább nem az AKP-ra szavaztak.
Ahogy a Washington Post írja, a leglényegesebb az volt, hogy új figurák vették át az ellenzék vezető tömörülésének, a CHP-nak az irányítását. Orgur Ozel és Ekrem Imamoglu isztambuli polgármester széles körű koalíciót tudott kialakítani. A választás bizonyos fokig szabad volt, de nem különösebben tisztességes. Viszont feltárta, hogy még egy illiberális rezsimben is gyorsan megváltozhatnak a dolgok, noha nem egyenlők a versenyfeltételek.
Erdogan most valószínűleg megpróbál 2028-ig uralmon maradni. Az isztambuli polgármester sikere három tényezőn alapult: a karizmán, a kurdok támogatásán, valamint azon, hogy tisztségében meggyőző teljesítményt nyújtott. Imamoglu olyanokhoz kötötte a politikáját, mint a budapesti és a varsói városvezető, akik hasonló cipőben járnak. Azaz tudta, hogy a küzdelem a tekintélyuralom és a demokrácia között zajlik, de ennél nagyobb a tét – mutatott rá a szerző, Ishaan Taroor külpolitikai szerkesztő.
