„Van der Poelnak is két lába van” – az UFO mégis rommá verte a mezőnyt a Flandrián

Kálmán Laci

Frissítve 01/04/2024 - 18:52 GMT+2

Mathieu van der Poel volt a Flandria legnagyobb favoritja, és a holland sztár esélyeshez méltóan, világbajnoki trikóban mutatta meg, hogy klasszisokkal a mezőny fölött áll. Úgy nyerte meg a versenyt egy 45 kilométeres szóló végén, hogy szemernyi kétség sem férhetett ahhoz, hogy ő teljesen más szintet képvisel, mint a többiek.

A Flandriát neki találták ki, Van der Poel nagyon megverte a mezőnyt

Lehetetlen volt őt megverni.

Már a rajt előtt is minden szem Mathieu van der Poelra szegeződött, csakúgy, mint az egész verseny során. Legalábbis addig, amíg látótávolságon belül volt a riválisokhoz képest. Ezzel ő is tisztában volt, de laza volt és természetes, nyoma sem volt annak, hogy az esélyesség terhe nyomná a vállát.

Amikor a döntő támadást elindította a Koppenbergen 45-tel a vége előtt, a mezőny javar észe nem is tudott a nyeregben felérni az emelkedő tetejére. Mindeközben Van der Poel arcán az erőlködésnek még a legapróbb jeleit sem lehetett felfedezni.

Kerékpár

A Strade Bianche és a Liège már zsebben, jöhet a dupla?

22/04/2024 - 21:29

Nem volt egy súlycsoportban a többiekkel. Mihelyt kialakította a biztonságos távolságot az ellenfelekkel szemben, egyértelmű volt, hogy csak egy bukás állíthatja őt meg, erőből nem lehet őt megverni.

MATHIEU VAN DER POEL: „EZ VOLT A LEGNEHEZEBB FLANDRIÁM, TELJESEN KIVAGYOK

„Ő a világbajnok, és ma megmutatta, hogy ténylegesen ő a legnagyobb bajnok. Brutálisan erős volt. Szerintem ma mindenki megpróbált, amit csak tudott, de lehetetlen volt őt megverni” – fogalmazott Nils Politt, aki a harmadik helyen zárta a versenyt. „Ő volt a legerősebb. A mi csapatunkban is van egy srác, aki ugyanilyen. Ő Tadej.”

Tény, Van der Poel és Pogačar egy új kategóriát hoztak létre a maguk számára a mezőnyön belül, akik teljesen más minőséget képviselnek, mint a többiek. Hívhatjuk őket UFO-knak, Alieneknek, vagy egyszerűen csak megállíthatatlan szupertehetségeknek. A közönséges halandók számára marad a remény, hogy egyszer-egyszer még azért ezek a zsenik is elkaphatók.

„Úgy nőttem fel, hogy cyclo-crossoztam, és Van der Poel egy hatalmas példakép volt a számomra” – mondta Magnus Sheffield, aki hatodik helyével élete legjobb eredményét érte el a versenyen.

Mathieu Van der Poel

Fotó: Getty Images

„Folyton emlékeztetnem kell magam arra, hogy mindannyian emberek vagyunk, mind ugyanazt csináljuk, igaz, vannak - mondjuk úgy - földönkívüliek, mint amilyen Van der Poel, Van Aert, Vingegaard és Pogačar.”

Van der Poel egy elképesztő versenyző, de neki is két lába van, ő sem más, mint mi.

Miután célba ért, és kerékpárját a magasba emelve megünnepelte a harmadik Flandria-győzelmét, a sajtótájékoztatón már ugyanazt a hanyag fesztelenséget mutatta, mint a rajt előtt. Amikor megkérdezték tőle, mit szól hozzá, hogy egyes nézőktől pfujolást is kapott az utak mellől, ő könnyed egyszerűséggel válaszolt.

„Azzal voltam elfoglalva, hogy megnyerjem a versenyt, úgyhogy őszintén szólva ez nem igazán érte el az ingerküszöbömet.”

Van der Poel elismerte, hogy nem járta be az útvonalat, mint mondta, ismeri ő azt már eléggé. Igaza van, hisz cyclo-crossosként is legyűrte már néhányszor a Koppenberget, úgyhogy pontosan tudta, mit várhat tőle. Bízott magában, és tisztában volt vele, hogy az egész csapat mögötte áll.

„Az egész csapat értem tekert. 110 százalékot adtak bele, ami jelentősen megkönnyítette a dolgokat. Tudtuk, hogy a többiek már nagyon korán elkezdik a támadásokat. Elképesztő munkát végeztek, hogy kontroll alatt tartsák a versenyt, ami nekem teljesen rendben volt, tudtam ugyanis, hogy egy ponton majd egyértelműen el fog dőlni, ki a legerősebb.”

A nyugodt magabiztosság ellenére Van der Poel azért a verseny után megvillantotta, hogy ő is ember. Rajta is látszott, hogy alaposan kikészült az emberpróbáló erőfeszítés után. Sovány vigasz, de az ellenfelek legalább láthatták, hogy azért egy ilyen győzelemhez neki is mindent ki kell adnia magából.

Rohadtul kivagyok most, úgyhogy kell egy kis idő, hogy felfogjam, mit vittem véghez. Ez olyan valami, amiről nem is álmodtam: világbajnokként nyertem meg a Flandriát, ami rendkívül különleges a számomra.

Mathieu van der Poel

Fotó: AFP

„Ez a kedvenc versenyem, már az első alkalommal beleszerettem. Ráadásul szerintem ez fekszik nekem a legjobban azzal, hogy a kockaköves emelkedők ilyen sűrűn követik egymást. Ez nagyon bejön nekem.”

A lecke tehát az lehet mindenki számára ezután az elképesztő erődemonstráció után, hogy ha ő szeret egy versenyt, akkor azt nagy valószínűséggel meg is fogja nyerni. Bár a szóló győzelem nézői szempontból talán nem a legideálisabb, nem lehet nem csodálni Van der Poel azon kivételes képességét, amilyen ügyességgel kezeli a szűk és csúszós flandriai utakat.

Lehet ezt a versenyt elemezgetni taktikai szempontból, újra és újra vissza lehet nézni a kulcsmomentumokat, Van der Poel fölénye lefegyverző volt és megkérdőjelezhetetlen. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy a riválisai is mind ezt mondják.

Három győzelemnél tart most Flandriában. Meg lehet rakni a téteket, mennyinél fog megállni.