A “visszaút hatás” azt a jelenséget takarja, amikor egy utazás során a hazafelé vezető utat lényegesen rövidebbnek érezzük. Egy friss japán kutatás bbizonyította, hogy a jelenség létezik, és arra vonatkozóan is adhat némi magyarázatot, hogy miért érzünk így.
Ahogy Joseph Stromberg, a Vox munkatársa írja, a tanulmány azt sugallja, hogy a visszatérési hatásnak köze van a visszatekintéshez és a történetmeséléshez – ahhoz, ahogyan az emberek a nyelvet használják, hogy visszatekintsenek egy élményre és emlékezzenek rá. Az elképzelés szerint ahhoz, hogy megtapasztaljuk a „visszaút-hatást”, tudnunk kell, hogy visszaúton vagyunk.
Nem világos a visszaút-hatás oka – a pszichológusoknak több elmélete is van
Az egyik magyarázat szerint a visszatérés hatása magának az időre való odafigyeléssel függ össze. Ha nagyobb figyelmet fordítasz az idő múlására – mondjuk, késésben vagy, és folyamatosan az órádat vagy a telefonodat nézegeted -, az idő örökkévalóságnak tűnik. Amikor azonban más, érdekesebb dolgok kötik le a figyelmedet, az idő gyorsan telik.
Ez segít megmagyarázni azt a jelenséget is, hogy az idő látszólag lelassul, amikor az életünk veszélyben van. Úgy tűnik, ez a memóriánkban is megtörténik: Ha nagyobb figyelmet szentelünk egy adott időszaknak, hajlamosak vagyunk arra emlékezni, hogy ez az időszak hosszabb.
Ez egy érdekes gondolathoz vezet: Azzal, hogy “tudatosak” vagyunk, vagyis az itt és most-ra figyelünk, valóban lelassíthatjuk az agy időérzékelését, és hosszabbnak tűnhet az életünk.
Egy másik gyakori magyarázat az ismertséggel kapcsolatos. Az odaúton még nem ismerjük az útvonalat; visszafelé felismerjük a tereptárgyakat és más ismerős helyszíneket, amitől az út gyorsabbnak tűnik. Igaz, hogy az emberek nem tapasztalják a visszaút hatását olyan utakon, amelyeket gyakran tesznek meg, mint például a napi ingázás. Ez némi bizonyítékot szolgáltat az ismerősség gondolatára.
Bizonyított tény, hogy az idő lelassul, amikor szembesülünk az ismeretlennel, és elszalad, amikor rutinból élünk. Ezért tűnik úgy, hogy az idő gyorsabban telik, ahogy öregszünk, és kevesebb új tapasztalattal szembesülünk.
Más is állhat a háttérben
De lehet, hogy nem ez a teljes magyarázata a visszaút hatásnak. Egyes kutatások szerint az emberek akkor is tapasztalhatják a hatást, amikor ismeretlen területen járnak. Egy 2011-es tanulmányban pszichológusok megkértek egy csoport kerékpárost, hogy tekerjenek el egy vásárba. Ezután kettéosztották a csoportot; az egyik fele ugyanazon az útvonalon tekert haza, míg a másik csoport egy azonos távolságra lévő, ismeretlen útvonalon haladt. Mindkét csoport arról számolt be, hogy érezték a visszaút hatását.
A 2011-es tanulmány következtetése az volt, hogy az emberek gyakran túl optimisták az odaúton, ami miatt az út ezen szakasza hosszabbnak tűnik. Visszafelé túlságosan is a másik irányba módosítják az elvárásaikat. Azt várják, hogy az út rövidebb lesz, mint amilyen valójában, ami aztán hosszabbnak tűnik.
A tanulmány szerzője szerint ez az oka annak, hogy a mindennapi ingázás során nem tapasztaljuk a visszaút hatását: Olyan gyakran megtettük már az útvonalat, hogy pontos elvárásaink vannak arról, hogy mennyi ideig fog tartani.
A visszaút hatása végül is ezeknek a dolgoknak a kombinációja lehet, és valószínűleg olyan dinamika, amelyet a pszichológusoknak még fel kell fedezniük. A jelenlegi kutatás azonban világossá teszi, hogy az idő szubjektív tapasztalat, amely olyan módon nyúlik és húzódik, hogy az nem mindig felel meg az órának.