Vincze Ottó: „Az az idény társadalmi szinten is mély nyomokat hagyott az emberekben”

Mészöly Kálmán, a piros-kékek akkori edzője megneszelte, hogy lecsaphatnak rám, édesapám pedig egy ismerősén keresztül elintézte, hogy az angyalföldi klub kölcsönben átigazolhasson. Nyilvánvalóan a Fradiba jöttem volna haza elsősorban, de Nyilasi Tibi őszintén megmondta, hogy az akkori csapatban nem tudott volna helyet szorítani nekem. De így kellett ennek lennie. A Vasas akkoriban a kiesés ellen harcolt, de úgy érzem, tudtam segíteni a csapatnak, jól ment a játék a középpályán, jöttek a gólok is. Az angyalföldi drukkerek befogadtak, az idény végi távozásomkor transzparensen üzentek: „Ottó, maradj velünk!”

Csakhogy akkor már összejött az álomszerződés. A Sionnál lejárt a kontraktusom, és a Fradi lecsapott rám. Ráadásul a Bajnokok Ligájában szereplő, hazai sztárokkal, klubikonokkal teletűzdelt Fradiban futballozhattam. A Grasshoppers elleni zürichi duplázásom a BL-ben országos ismertséget hozott számomra, az egész pályafutásomat meghatározó élmény volt. Jókor voltam jó helyen. Az az idény társadalmi szinten is mély nyomokat hagyott az emberekben, hiszen mi voltunk az elsők, akik feljutottunk az európai futball csúcssorozatának főtáblájára. Fociőrület volt akkoriban az Üllői úton, és talán az egész országban.

A szakmai dolgaimat és magánéletemet tekintve nem panaszkodhatom, boldog vagyok Anitával és a három fiammal. Ami a játékoskarrieremet illeti, az már egy kicsit nehezebb kérdés. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert válogatott voltam, a BL-ben szerepeltem, magamra ölthettem a Ferencváros mezét, sok pályatársam örült volna egy enyémhez hasonló pályafutásnak, és igazából nekem sincsen különösebb hiányérzetem. De be kell valljam, néha beugrik egy-egy kép, amit esetleg másképp csinálhattam volna, és akkor talán Európában magasabban jegyzett csapatokban is megfordulhattam volna, ám ezzel már együtt kell élnem. Az én generációm talán még nem volt mindenben annyira profi, mint a mostaniak, talán a lehetőségeink is korlátozottabbak voltak bizonyos téren, képességekben azonban szerintem nem voltunk rosszabbak. Sőt....

Vincze Ottó