Terrortámadások Oroszországban
Vlagyimir Putyint, aki 1998-ban lett a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője, 1999. augusztus 9-én nevezte ki miniszterelnöknek Borisz Jelcin, a második ciklusa végét töltő orosz elnök. Kevesebb mint egy hónappal Putyin kinevezése után, szeptember 4-én autóba rejtett pokolgép robbant az Észak-Kaukázusban található, muszlim többségű Dagesztán Bujnakszk nevű városában egy ötemeletes ház mellett. A házban orosz határőrök laktak a családjaikkal, 64-en életüket vesztették a merényletben.
Az incidens háttere az az év augusztus elején, Putyin kinevezése előtt két nappal meginduló második csecsen háború, amely az első hetekben a szomszédos Dagesztán tartományra is átterjedt. Csecsen terroristákat tettek felelőssé a Moszkvában szeptember 9-én, majd 13-án történt házrobbantásokért, illetve a Rosztovi területen lévő Volgodonszkban elkövetett házrobbantásért is, melyek összesen több mint 300 ember halálát okozták. A hivatalos verzióval azonban valami sántít – de erről majd később.
A következő súlyos terrortámadás a moszkvai Dubrovka Színházban történt 2002 októberében, ahol csecsen terroristák több száz embert ejtettek túszul egy előadás alatt – erről is részletesebben szólunk majd. 2003. december 5-én egy észak-kaukázusi vonatrobbantásban 46 ember vesztette életét. 2004. február 6-án a moszkvai metróban történt öngyilkos merénylet, 41 ember halálát okozva. Ugyanez év augusztus 24-én két utasszállító gépen robbantottak női öngyilkos terroristák, 90 ember vesztette életét.
Néhány nappal később, 2004. szeptember 1-je és 3-a között zajlott a legtragikusabb esemény, a beszláni túszdráma, amikor egy évnyitó közben egy iskolát foglaltak el csecsen terroristák. Végül a túszok kiszabadítására szervezett akcióban több mint 300 ember, nagyrészt gyermekek vesztették életüket.
A második csecsen háború hivatalosan 2009. április 16-án ért véget, de ezt követően is voltak sok emberéletet követelő terrortámadások Oroszországban.
- 2009. november 27-én egy Moszkva és Szentpétervár között közlekedő vonaton robbantottak terroristák, legalább 26 ember meghalt.
- 2010. március 29-én ismét a moszkvai metróban történtek robbantások, 40 ember halálát okozva.
- 2011. január 24-én több mint 30 ember vesztette életét a moszkvai Dododemovo reptéren történt öngyilkos merényletben.
- 2013. december 29-én és 30-án, két hónappal a szocsi téli olimpia előtt a volgográdi vasútállomáson, illetve egy trolibuszon volt robbantás, 34 ember meghalt.
- 2017. április 3-án a szentpétervári metróban történt öngyilkos merénylet 16 ember halálát okozta.
A szentpétervári metrórobbantás után egészen a Krasznogorszkban történtekig nem volt komolyabb iszlamista merénylet Oroszországban
Az 1999-es lakóházrobbantások
Az 1999-es lakóházrobbantások a legrejtélyesebb terrortámadások az összes merénylet közül, amelyek Vlagyimir Putyin elnöksége vagy miniszterelnöksége alatt történtek. Amikor Putyint 1999. augusztus 9-én kormányfővé nevezte ki Borisz Jelcin, az FSZB egykori főnöke alig volt ismert Oroszországban. Az olykor nyilvános megjelenésein is ittas állapotban mutatkozó, betegeskedő Jelcin az egykori szovjet KGB-tisztet szánta utódjának, akitől azt remélte, hogy rendet tud teremteni az 1990-es évek zűrzavaros Oroszországában.
A sok belső probléma közül Oroszország első számú biztonsági problémáját ekkor az észak-kaukázusi Csecsenföld jelentette, amely 1994 és 1996 között szeparatista háborút vívott Oroszországgal. Moszkva számára az első csecsen háború kudarccal végződött, az orosz fennhatóság de facto megszűnt a területen.
A második csecsen háború azzal kezdődött, hogy 1999. augusztus 7-én, tehát két nappal Putyin miniszterelnöki kinevezése előtt csecsen fegyveresek törtek be a szomszédos orosz tartományba, a szintén muszlim többségű Dagesztánba. Az első terrormerénylet a dagesztáni Bujnakszk városában történt szeptember 4-én, itt 64 ember vesztette életét, mikor egy lakóház mellett felrobbant egy pokolgép.
Bár a halálos áldozatok orosz határőrök és családjai voltak, az orosz lakosság nagy része nem sokat tapasztalt a csecsenföldi–dagesztáni konfliktusból. Egészen szeptember 9-ig, amikor a moszkvai Gurjanova utcában egy kilencemeletes lakóház egy része vált a földdel egyenlővé. A robbantásban 106 ember vesztette életét. Moszkva még ki sem heverte a sokkot, amikor szeptember 13-án, a Kasirszkoje úton újabb robbanás történt. A nyolcemeletes házból lényegében semmi nem maradt, 119 embert temettek maguk alá a romok. Három nappal később, a Rosztovi területen található Volgodonszk városában egy kilencemeletes lakóház mellett robbant egy teherautóba rejtett bomba, összesen 17 ember halálát okozva.
A három lakóházrobbantásban összesen 306 ember vesztette életét.
Szeptember 23-án Vlagyimir Putyin kijelentette, csecsen terroristák követték el a lakóházrobbantásokat, és koncentrált légitámadásokat rendelt el Csecsenföld ellen.
A miniszterelnök erős szavakat használva kijelentette, mindenhol üldözni fogják a terroristákat; ha kell, a vécén kapják el őket.
Putyin az események főszereplője lett: katonai helikopterből szállt ki terepszínű nadrágban, igyekezett magát úgy beállítani, mint aki egy személyben irányítja a terroristák elleni harcot. A televízióban mutatott képsorok és a Csecsenföld elleni brutális légitámadások meghozták az eredményt: Putyin népszerűsége az augusztusi 31 százalékról novemberre 75 százalékra ugrott. Az orosz lakosság az öreg és beteges Jelcin helyett a fiatal és energikus Putyinba vetette a bizalmát, aki hősként száll szembe a Moszkvában lakóházakat robbantgató terroristákkal.
Ám több gyanús körülmény is felmerült a lakóházrobbantásokkal kapcsolatban. A Duma elnöke, Gennagyij Szeleznyov például három nappal a volgodonszki robbantás előtt jelentette a képviselőknek, hogy robbantás történt Volgodonszkban. Aztán szeptember 22-én este Rjazany városában egy lakos felhívta a rendőrséget, hogy három gyanús alakot látott, akik zsákokat cipeltek be egy lakóház alagsorába. A rendőrség átkutatta a házat, és három, robbanóanyaggal teli zsákot talált egy időzítővel, melyet másnap hajnalra állítottak be.
Másnap letartóztattak három embert az esettel kapcsolatban, akikről azonban kiderült, hogy az FSZB tisztjei. Ezt követően szeptember 24-én Nyikolaj Patrusev, az FSZB akkori vezetője (jelenleg az orosz Biztonsági Tanács titkára) váratlanul kijelentette, hogy az egész eset csak egy FSZB-gyakorlat volt, a zsákokban pedig nem robbanóanyag volt, hanem cukor.
Később is több gyanús dolog történt a lakóházrobbantások kapcsán. Szergej Kovaljov parlamenti képviselő független vizsgálatot indított, amelybe bevonta Mihail Trepaskin FSZB-ezredest is. Csakhogy 2003-ban Trepaskint hadbíróság elé állították, és négy év börtönre ítélték államtitkok kiszivárogtatásának vádjával. Ugyanebben az évben egy az ügyben kutakodó újságíró, Jurij Sekocsihin váratlanul életét vesztette egy rejtélyes betegségben, amelyről később kiderült, hogy radioaktív mérgezés volt.
Számos jel utal tehát arra, hogy az 1999-es lakóházrobbantások hivatalos verziójával valami nem stimmel.
Jelcin 1999. december 31-én lemondott az elnöki székről, és átadta a hatalmat Putyinnak, aki aztán márciusban már az elnökválasztás első fordulójában 53 százalékos győzelmet aratott. Vajon a lakóházrobbantások az FSZB megrendezett akciói voltak, azzal a céllal, hogy félelmet gerjesszenek az orosz lakosságban, hogy aztán a rettegő választópolgárok hatalomra emeljék a megmentőként érkező Putyint? A teljes igazság valószínűleg soha nem fog kiderülni.
Túszejtés a Dubrovka Színházban
2002. október 23-án csecsen terrorista hatolt be a Kremltől négy kilométerre lévő Dubrovka Színházba, ahol éppen a Nord-Ost című orosz musicalt játszották. A fegyveresek, köztük csecsen harcosok özvegyei, úgynevezett „fekete özvegyek” túszul ejtették a színház teljes közönségét, és robbanóanyagokat helyeztek el az épület több pontján. A terroristák követelése az volt, hogy az orosz csapatok vonuljanak ki Csecsenföldről, és vessenek véget a második csecsen háborúnak. Azzal fenyegettek, hogy felrobbantják a színházat, ha nem teljesítik követeléseiket, illetve akkor is, ha a biztonsági erők túszmentő akcióba kezdenek.
Ekkor kezdetét vette a csaknem három napig tartó túszdráma. A terroristák néhány tucat túszt szabadon engedettek, illetve beengedtek néhány politikust és ismert személyiséget, hogy tárgyaljanak a túszok szabadon bocsájtásáról, például a 2006-ban meggyilkolt oknyomozó újságírót, Anna Politkovszkaját. Az erőfeszítések azonban nem jártak eredménnyel, így az orosz hatóságok a közbeavatkozásról döntöttek.
Október 26-án hajnalban léptek akcióba a különleges egységek. A művelet úgy kezdődött, hogy a színház szellőzőrendszerén át altatógázzal árasztották el a helyiséget, hogy az elkábított terroristák ne tudják felrobbantani a robbanószerkezeteket. Miután a gáz hatni kezdett, megrohamozták a színházat, és lelőtték az összes túszejtőt.
Az akció azonban nem úgy sikerült, ahogy előre tervezték, mivel nem mérték fel a gáz hatását. A Dubrovka Színházban összesen 115 túsz vesztette életét, de csak kettejükkel végzett golyó, a többiek gázmérgezésben haltak meg. A kirendelt mentősöket nem készítették fel, hogy gázmérgezést szenvedő embereket kell ellátniuk, lőtt sebek ellátására készültek.
Ahogy a lakóházrobbantásokat, úgy a Dubrovka színházi túszejtést sem vizsgálták ki megfelelően a hatóságok, például mind a mai napig nem tudni, mi volt a legtöbb túsz halálát okozó gáz összetétele. Putyin később tagadta, hogy a túszok gázmérgezésbe haltak volna bele.
A beszláni túszdráma
Az észak-kaukázusi Észak-Oszétiában található kisváros, Beszlán iskolájában 2004. szeptember 1-jén évnyitót tartottak, amikor több tucat csecsen és ingus fegyveres tört be az épületbe. Az évnyitón a gyerekek mellett szüleik is ott voltak, ezért a szokásosnál jóval többen, több mint 1100-an tartózkodtak az iskolában. A terroristák azt követelték, hogy Moszkva ismerje el Csecsenföld függetlenségét, és szüntessenek be minden katonai tevékenységet a területen.
A fegyveresek a túszokat – többségében gyerekeket – az iskola tornatermébe terelték, ahol három napig embertelen körülmények között tartották őket fogva. A túlélők beszámolói szerint a terroristák sem enni, sem inni nem adtak a túszoknak, akik végül már saját vizeletüket itták, és az évnyitó ünnepségre hozott virágcsokrokat ettek. A terroristák tanultak a Dubrovka Színházban történtekből, ezért gázálarcot hoztak magukkal, és kitörték az összes ablakot. Az épületben mindenhol robbanószerkezeteket helyeztek el.
A két évvel korábban történtekhez hasonlóan Beszlánban is tárgyalások kezdődtek a túszejtőkkel, a helyi hatóságok még a csecsen gerillavezért és volt csecsen elnököt, Aszlan Maszhadovot is megkeresték, hogy közvetítsen a hatóságok és a terroristák között.
A beszláni túszdráma azonban végül nagyon hasonlóan zárult, mint a moszkvai. Szeptember 3-án robbanás rázta meg az iskola épületét, majd a különleges erők megrohamozták az épületet. Az iskola tetőszerkezete kigyulladt, majd a tornateremre zuhant – a legtöbb túsz ekkor vesztette életét. A többiek főleg a tűzharcban estek el, a terroristák ugyanis élő pajzsként használták őket.
A tragikusan végződő túszmentő akció 334 áldozatot szedett, köztük 186 gyerek volt. A hivatalos vizsgálat természetesen mindent rendben talált, de számos jel arra utal, hogy a legtöbb ártatlan embernek az orosz erők félresikerült akciója miatt kellett meghalnia.
A 2004 márciusában frissen másodszorra is elnökké választott Putyin népszerűsége mélypontra, 66 százalékra esett a túszdrámát követően. A tragédia ennek ellenére meg sem rendítette Putyin hatalmát, csak még inkább bebetonozta, ugyanis a Beszlánban történtekre hivatkozva döntött úgy, hogy véget vetnek a regionális kormányzók közvetlen választásának, őket ezentúl a Kreml fogja kinevezni.
Putyin végeredményben mindegyik terrortámadásból megerősödve került ki,
és mindegyiket arra használta fel, hogy represszívebbé és centralizáltabbá tegye rendszerét. Valószínűleg a krasznogorszki terrortámadás után sem számíthatunk másra.
Források: AP News, rferl.org, Politico, Reuters és Catherine Belton Putyin emberei című könyve (Libri, 2022)
Címlapkép: A Crocus City Hall két nappal a támadás után. Forrás: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
