Egy meglepetésgyőzelemmel olimpiai kvótát szerzett a kenyai teniszező, de van egy csavar a sztoriban

Amikor a múlt héten az Accrában zajló Afrikai Játékokon a teniszverseny eljutott az elődöntőkig, a kenyai Angella Okutoyi egészen új szerepben találta magát. A világranglistán 532. teniszező egy profival, az egyiptomi Mayar Sheriffel találta szemben magát, utóbbi a világranglista 70. helyén állt akkor. Mivel a torna győztese számára a tét egy olimpiai kvóta volt, hatalmas lehetőségnek tűnt ez Okutoyi számára. Négy órával és 27 perccel később a 20 éves kenyai óriási meglepetésre 5:7, 7:5, 7:6-ra legyőzte Sherifet, végül pedig győzelemmel távozott Ghánából (a döntőben 6:4, 6:2-re legyőzte az egyiptomi Lamis Alhussein Abdel Azizt is).

Okutoyi pályafutása nem túl hosszú, de az alatt a rövid idő alatt, amit a teniszben töltött, nem először írt most történelmet. 2022-ben ő lett az első kenyai, aki meccset nyert egy junior Grand Slam-tornán (az Australian Openen), majd ezt követően a holland Rose Marie Nijkamp oldalán párosban bajnokok lettek Wimbledonban a lányok versenyében. De vajon van útja a fekete-afrikai teniszezőknek a tenisz elitjébe?

Annak ellenére, hogy a tenisz az egész bolygón jelen van, Afrika sokáig kivétel volt, szinte alig tudtak játékost küldeni a nagyobb nemzetközi versenyekre. A „szinte” itt Dél-Afrikát jelenti, mint kivételt, illetve két játékost: a tunéziai Ons Jabeurt, aki a kontinens egyik nagy úttörője lett azzal, hogy a világranglista 2. helyéig és három Grand Slam-döntőig jutott, illetve a már említett egyiptomi Sherifet, aki igyekszik Jabeur nyomdokaiba lépni. Az ő karriercsúcsa eddig a 31. hely, amit 2023 júniusában ért el.

A szubszaharai Afrika viszont nem sok profi teniszezővel vagy tornával büszkélkedhet: Burundiban először tavaly rendeztek női profi versenyt, a hazai játékosuk, Sada Nahimana pedig meg is nyerte azt az ITF-tornát. Decemberben Nairobi két verseny megrendezésével gyorsan kiegyenlített, Okutoyi pedig az egyiken meg is szerezte első ITF-címét. Eközben Ruandában sem tétlenkedtek: az ország ebben a hónapban először rendezett két ATP Challenger-versenyt is.

Théoneste Karenzi, a Ruandai Teniszszövetség elnöke szerint a cél az, hogy a profi teniszt közelebb hozzák az ország és a szomszédos országok feltörekvő játékosaihoz.

„Más kelet-afrikai nemzetekkel is tárgyalunk erről, hogy amikor egy játékos Ruandába érkezik, akkor több tornán is indulhasson egymás után, így könnyebbé és olcsóbbá válik a játékosok számára, hogy eljöjjenek a régióba. Ez a mi filozófiánk, és ez a jövő útja Afrikában” – mondta.

Bár az elmúlt években számos afrikai játékos jutott el a legmagasabb szintre a juniorok között, a felnőtt mezőnybe sokkal nehezebb bekerülni, különösen azért, mert a kontinensen nagyon kevés verseny, így értelemszerűen kevés lehetőség is van.

„A juniorok rendben vannak, sok tornát tudunk rendezni, mert ott nincs pénzdíj” – mondta Wanjiru Mbugua, a kenyai szövetség főtitkára, egyben az Afrikai Tenisz Szövetség alelnöke. „De amikor profi versenyekről van szó, több pénz kell a lebonyolításukhoz, ezért nagyon keveset rendezünk. Így minden játékosnak, aki pontokat szeretne gyűjteni, el kell utaznia az országból” – folytatta.

Bár Észak-Afrikában, például Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában is vannak profi versenyek, Mbugua megjegyzi, hogy még ezeket az eseményeket is nehéz megközelíteni. „Ne feledjük, hogy nekünk, az Afrika ezen oldalán élő srácoknak el kell utaznunk Európába, mielőtt Tunéziába jutnánk, vagy Dubajba, Katarba kell mennünk, hogy utána visszatérjünk Afrikába. Nincs más légi útvonal. Így ez lényegében ugyanaz, mintha Európába repülnénk” – fejtette ki Mbugua.

Emellett ott van az is, hogy vízumokkal is állandó kihívásokkal kell megküzdeniük, ami miatt számos afrikai játékos ragad a hazájában. „A jegyek, a vízumok Európában komoly kihívást jelentenek. Néhány fiatal játékosnak alig akad szponzora, nincsenek eszközeik, nincs pénzük, így borzasztóan bonyolult eljutniuk külföldre.”

Míg az ITF-versenyeken a játékosok szinte üres lelátók előtt játszanak, addig az új tornákon, amiket a közelmúltban indítottak útjukra, elég jól bevonzották a helyi közösséget. A ruandai Challengerre például az ország elnöke, Paul Kagame is kilátogatott, amivel még inkább a figyelem középpontjába került a tenisz az országban.

A torna szervezői ráadásul meghívták Yannick Noah-t, a franciák egykori Garros-bajnokát, mint nagykövetet. Arthur Ashe 1971-ben fedezte fel az akkor 11 éves Noah-t egy kameruni kiránduláson, aminek hatására a fiatal srác Franciaországba költözött, tizenkét évre rá pedig megnyerte a Roland Garrost. Azzal, hogy ő felbukkant a ruandai tornán, felhívta a figyelmet még egy fontos dologra is: a példaképek hiányára a kontinensen.

„Elmesélte a fiatal játékosainknak a történetét” – mondja Karenzi. „Egy olyan sztár, mint ő, aki profi teniszező és Grand Slam-győztes is volt, elmondja nekik, hogy igen, ez lehetséges, ez már önmagában borzasztóan fontos.”

Noah interjút is adott az ottléte alatt, amiben a teniszben elért sikert a hosszútávfutáshoz hasonlította.

„Egy afrikai teniszezőre azt szoktam mondani, hogy az útja egy maratonhoz hasonlítható” – mondta. „Az európai vagy az amerikai teniszező számára a maraton 26 mérföld, az afrikai srácok számára viszont a maraton 29 mérföld.”

Azok számára, akik tehetségesek, és azt remélik, előre juthatnak a világranglistán, ez a maraton még hosszabbnak tűnhet. A junioroknál elért sikerei után Okutoyi ahelyett, hogy sok társához hasonlóan fejest ugrott volna a felnőtt, profi mezőnybe, beiratkozott az Auburn Egyetemre, ahol teljes ösztöndíjjal az amerikai bajnokságban tud versenyezni.

Néhány tehetséges afrikai teniszező elmondhatja magáról, hogy kívülről is kap segítséget: Nahimana, aki a junior világranglistán a 12. helyig jutott, majd tavaly a WTA top 250-be is bekerült, meghívást kapott a franciaországi Mouratoglou Akadémiára, hogy ott edzhessen. Vele tart Eliakim Coulibaly is, aki elefántcsontparti teniszezőként a fiúk világranglistáján a 16. helyig jutott, és aki tavaly az ATP Touron is előre tudott lépni, ő a 378. volt a férfi világranglistán.

Okutoyi esetében azonban a Tennis Kenya egyszerűen nem rendelkezett azokkal a forrásokkal, amelyek segítségével a junior korosztály után azonnal finanszírozni tudta volna profi karrierjét. A főiskolai rendszer viszont ideális alapot biztosított számára az edzések szempontjából, és remélhetőleg nagyszerű alap lesz ahhoz is, hogy amikor befejezi az iskolát, profi teniszezőként folytathatja a pályafutását.

„Ez messze túlmutatott azon, amit mi tudtunk volna nyújtani" – mondja Mbugua. „Kiszámoltuk neki, hogy mi kell ahhoz, hogy profivá váljon, és rájöttünk, hogy ez körülbelül évi 200 000 dollárra jön ki. Még ha meg is találnánk ezt a pénzt, annyi más dologra lenne még szükségünk. Ez persze, segítene neki az utazásban, a szállásban, de kellene még edző, edzőpartner, gyógytornász, masszőr, felszerelés és minden egyéb” – folytatta.

Az Afrikai Játékokon aratott győzelme azonban mindent megváltoztatott. Az olimpiai kvóta, amit megszerzett, hordozott magában egy csapdát is: Okutoyinak az olimpia időpontjáig (június 10.) a világ 400 legjobb teniszezője között kellene lennie ahhoz, hogy elfoglalhassa a helyét a főtáblán. Úgyhogy fel van adva a lecke a kenyai szövetségnek, az a cél, hogy eljuttassák Okutoyit Párizsba, de ehhez rengeteg dologra lesz még szükségük.

Mbugua és a szövetség készen áll a kihívásra, bár nem tűnik egyszerűnek a feladat a versenyszervezés szempontjából - a lány tavaly július óta az egyetem miatt csak 10 tornán indult, de a mérlege ehhez képest elég jó, a legutóbbi 11 profi mérkőzéséből 10-et megnyert.

„Nem tudtam aludni sem” – mondta a sportvezető nevetve.

„Boldog vagyok, hogy kvalifikáltam... de még nem kvalifikáltam igazán, mert a ranglistám még nincs ott" - mondta az ITF-nek Okutoyi. „Mostantól megpróbálom megnézni, hogy tudok-e még több [ITF] tornán játszani, hogy egyre feljebb és feljebb tornázzam a ranglistámat, hogy ott lehessek az olimpián" - tette hozzá, majd azt is elárulta, a győzelme után maga Ons Jabeur gratulált neki a sikerhez.

Forrás: The Guardian , WTA Tennis