Örök segítőből lett elnök a sorozatban 20 háromhetest teljesítő ausztrál ex-bringás

A 20 évnyi profiskodás után tavaly visszavonult Adam Hansenről a legtöbbeknek az ugrik be elsőként, hogy ő volt az, aki sorozatban 20 Grand Tourt teljesített 2011 és 2018 között, esetleg az, hogy olyan sprinterlegendák hűséges segítője volt pályafutása során, mint Mark Cavendish vagy André Greipel a T-Mobile-ban (később HTC) és a mai Lotto-Dstny jogelődjeinél. De Hansen igazi polihisztor hírében is áll, aki mindig valami forradalmi ötleten törte a fejét – és sokat meg is valósított ezek közül.

Még versenyzőként piacra dobta sajátmárkás, ultrakönnyű karboncipőit, és ahogy mondani szokás, a dobozon kívül gondolkodott: a szokásosnál keskenyebb kormánnyal ment, a vegán étrendre esküdött és telente sífutóedzéseket végzett. A queenslandi James Cook Egyetemen programozást hallgatott, majd részt vett egy élsportolóknak szánt teljesítményelemző szoftver (LEOMO) fejlesztésében is. 2019-től már Ironman-versenyeken indult, a 2021-es hosszútávú triatlon-vb-n pedig az előkelő 15. helyet szerezte meg. 2023-ban aztán igent mondott egy talán minden addiginál nagyobb kihívásra: megpályázta a világ legnagyobb profi kerékpáros szakszervezetének, a közvetítéseinkben is sokat emlegetett CPA-nak (Cyclistes Professionnels Associés) az elnöki posztját.

„Megkértek, hogy pályázzam meg az elnökséget, és el is gondolkodtam rajta, de közben meg nagyon élveztem a triatlonokat, és azt, hogy végre van szabadidőm és visszavonultan élhetek” – ismeri el a most 42 éves Hansen, aki már 2004 óta él Csehország keleti csücskében, és gyakran túrázik akár bringával, akár síléceken a környező hegyekben.

Éppen ez, a politikától való vonakodás teszi igazán alkalmassá Hansent erre a sokszor hálátlan munkára, hiszen saját, visszahúzódóbb személyiségéből adódóan meghallja a halkabb versenyzők panaszait is, és nem elégszik meg a látszatintézkedésekkel, valódi változásokat akar elérni.

„Nem szeretem a politikai játszmákat” – jelenti ki. „Én rögtön belevágok a középébe. Például a minap volt egy videóhívásom az UCI elnökével, mert ilyenkor tudnak neki kérdéseket feltenni a versenyzők, és mondtam is nekik, hogy ’srácok, az elnök rendelkezésre áll, bátran tegyétek fel a kérdéseiteket, és legyetek kemények, addig faggassátok, amíg nem kaptok választ’. Erre ő mondta is, hogy ’keménykedésre nem lesz szükség’. De én így szeretek intézkedni.”

Hansen saját tapasztalatból tudja, a legtöbb profi versenyző a háta közepére kívánja a politikát, ezért igyekszik megkönnyíteni az életüket azzal, hogy egy WhatsApp-csoportban névtelenül tehetnek fel kérdéseket, amiket aztán ő közvetít az UCI-elnök felé.

„Nekem nem okoz gondot, hogy akár a versenyzők helyett is beleálljak, hogy ’nem, ők ezt akarják tudni, kérem, válaszoljon a kérdésre!’” – szögezi le.

És hogy melyek most a legforróbb témák a mezőnyben? Hansen elárulta, a legutóbbi megbeszélésen sok kérdés merült fel a csapatok finanszírozásával és a hosszú távú szerződésekkel kapcsolatban, de többen aggodalmukat fejezték ki az idei Tour útvonalába beiktatott gravel-szektorok miatt is.

„Megértjük, hogy tv-n keresztül jól néz ki, de egyetértek a versenyzőkkel abban, hogy nem szabadna a világ legnagyobb versenyén gravel-szektorokkal kísérletezni, amikor a mezőny 70%-a még sosem ült gravel-bringán” – mondja Hansen. „Az országúton tudod használni az első féket, de a gravelen kifejezetten veszélyes. Teljesen más kerékpárkezelést igényel.”

Hansen regnálásának eddigi legfontosabb eredménye, hogy sikerült tető alá hozni egy új megállapodást a CPA és a profi csapatokat képviselő szervezet (AIGCP) között, melynek értelmében 2024. január 1-jétől 5%-kal emelkedett a minimálbér a férfi WorldTourban (ez most pontosan 42 047 euro), és tovább nőtt az egészség- és életbiztosítások összege is. A bringások biztonságánál semmi sem lehet fontosabb Hansen számára, különösképp Gino Mäder tavalyi halálesete óta, a versenykörülmények javítása érdekében pedig hamarosan útjára indítják a SafeR nevű projektet.

„A bukások közel 50%-a versenyzői hibára vezethető vissza, tehát a versenyzők maguk is sok bukást okoznak, de a szervezőknek is nagy a felelőssége ezen a téren” – teszi hozzá Hansen.

A háromhetesekre minden eddiginél több hangjelzéssel, biztonsági hálóval és figyelmeztető táblával készülnek a szervezők, viszont a technológiai fejlődés – könnyebb vázak, magasabb guminyomás, aero-felszerelések – miatt egyre őrültebb a tempó a versenyeken, így a helyismeret hiánya komoly problémát jelenthet. Hansen kiemeli, hogy míg az F1-es pilóták szimulátorokon gyakorolhatják be a pályákat, addig a profi kerékpárosok számukra teljesen ismeretlen utakon száguldoznak.

„A versenyzők úgy mennek bele veszélyes kanyarokba irdatlan nagy sebességgel, hogy csak és kizárólag az előttük haladóra hagyatkoznak” – magyarázza Hansen. „Ha az a versenyző hajtja a pedált, tudják, hogy egyenes útszakasz jön. Ha nem hajtja a pedált, tudják, hogy nekik sem szabad. Abból szűrik le, hogy valami veszély jön, ha fékeznek előttük. Szóval minden mozzanatukat arra alapozzák, hogy mit csinál előttük a másik. Mert egyébként fogalmuk sincs, mi vár rájuk.”

Hansen szerint az okosabb útvonaltervezés lehetne a kulcs a biztonság növelése felé, erre pedig egy konkrét példát is hoz:

Az Arenberg előtt mindig óriási a harc a mezőnyön belül a pozíciókért, így előfordul, hogy 50-55km/h-val érkeznek meg a rettegett szektor bejáratához. Hansen egy megoldást is ajánl: két 90 fokos kanyarral lassítaná le a versenyzőket, hogy feleakkora sebességgel hajtsanak rá az arenbergi kockakövekre.

Hansen egész profi pályafutása arról szólt, hogy félretette saját ambícióit, hogy másokat segítse sikerhez, és ezt sosem érezte kényszernek. A mostani pozíciójában sincs ez másként, továbbvitte azt a szellemiséget, amit sportolóként láthattunk tőle.

„Én világéletemben segítő voltam” – mondja. „Vagy Cavendisht, vagy Greipelt segítettem. Nem mondanám, hogy könnyű volt a dolgom, mert rajtam is volt nyomás, de a testsúlyomhoz képest jól mentem hegyre, Andrénál és Cavnél mindig is jobban.”

Fiatal profiként lenyűgöző munkát végzett Mark Cavendishért a sprintekben akkoriban egyeduralkodó HTC-nél, ám idővel a csapat másik sprintere, André Greipel hű segítője lett. Rolf Aldag sportigazgató döntött így, egy rendhagyó „kritika” kíséretében.

Profizmusa tette Hansent remek csapatemberré, és mivel mindig a maximális hatékonyságra törekedett, innovatív módon állt a sporthoz. A vegán diétával nem csupán súlyát tudta tartani, hanem egészségesebb is tudott maradni, ami kulcsfontosságú volt a háromhetesek alatt. Az edzéseken külön figyelmet fordított a zsíranyagcseréjére, hogy izmaiban még több szénhidrátot raktározzon el a későbbi versenyekre. Saját tervezésű karboncipői állítása szerint „könnyebbek voltak egy Mars-szeletnél”, és a keskenyebb kormánnyal is megspórolt jónéhány wattot – igaz, néhány ötletét kezdetben kinevették.

„36 centi széles kormánnyal mentem, ami gyakorlatilag kislány méret, és emiatt sokat is vitatkoztunk a szerelőkkel” – idézi fel nevetve Hansen, akit a sportigazgatók egy időben „ikertornyoknak” neveztek az időfutamokon használt, szokatlanul magas könyöklői miatt. „És ha most megnézitek, már mindenki ilyet használ.”

Hansen úttörő megoldásai tehát a modern kerékpársportba is beszivárogtak, a mai profik is alkalmazzák a trükkjeit: van, aki a Hanseeno-cipőket viszi, és van, aki a növényi étrendről érdeklődik nála.

Egy valami viszont bosszantja Hansent: sokan megfeledkeznek a két Grand Tour-szakaszgyőzelméről (a 2013-as Girón és a 2014-es Vueltán nyert egyet-egyet), és csak a 20 egymás után lenyomott háromhetest emelik ki a pályafutásából. Persze tisztában van vele, hogy ez történelmi tett volt.

– véli Hansen, aki azt viszont egy cseppet sem bánja, hogy karrierje során rengeteget áldozott másokért, sőt.

A siker pedig most is közös, hiszen Hansen a CPA élén is másokért melózik.

via Cyclist