„Nem nekik kell beilleszkedniük a társadalomba, hanem nekünk kell alkalmazkodnunk ahhoz a helyzethez, hogy itt élnek velünk” – mondta a Szabad Európának Marta Syrko fotóművész, akinek a képeit most a magyar közönség is láthatja.
Március 26. és április 4. között a Három Hét Galériában látható Marta Syrko ukrán fotóművész Katonaszobrok című fotókiállítása. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2024 hivatalos programjának része. Mint a kiállítás beharangozójában olvashatjuk, „a Katonaszobrok Marta legjelentősebb humanitárius projektje, amelyen azóta dolgozik, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított hazája ellen. Olyan ukrán katonákat ábrázol, akik az orosz háborúban sérültek meg. Marta művészetének középpontjában az emberi alak szépségének és kecsességének megragadása áll, amely az ókori görög szobrokat idézi. A sebesült testek esendőségének érzékeny ábrázolásával Marta arra ösztönöz minket, hogy ne a tökéletlenséget lássuk meg, hanem a szépséget és a csodát.”
Marta Syrko a Szabad Európának elmondta: két éve, tehát már az orosz agresszió idején Párizsban járt a Louvre egyik kiállításán, és ott ébredt rá, a sérült, kar, láb vagy orr nélküli régi szobrokat látva, hogy ezek a csonkolások egyfajta egyedülállóságot is jelentenek. A háborúban súlyosan megsérült ukrán katonákban ugyanilyen egyedülállóságot talált. Ezért miután hazatért, elhatározta, hogy megörökíti a végtagjukat vesztett sebesülteket.
„Bár az is igaz, hogy amikor megjelentek az utcán, a mindennapi életünkben az első súlyos háborús sérültek, azt vettem észre magamon: egy kicsit félek tőlük. Mire azt gondoltam: nem lehet ilyen negatív a hozzáállásom, meg kell ismernem ezeket az embereket közelebből. Tehát a motivációm egoisztikus is volt, be kell vallanom” – fogalmazott.
Első körben az Instagram-követőit kérte meg, hogy próbálják összeismertetni ilyen emberekkel. Mint mondta, az első modellje nagyon hamar megértette, hogy nem egyféle túlhajtott kíváncsiság miatt szeretné, hogy az objektív előtt feltárja sérült testrészeit, hanem művészi szempontok vezérlik. „Az egészben a legnehezebb az volt, hogy a bombázások miatt állandóan áramszünet volt, a fotózás pedig télen történt, így a fűtés nélküli stúdióban nagyjából tíz percig tudtunk fotózni a hideg miatt” – mondta.
A fotózás azért is volt tanulságos Marta számára, mert ő vitte el a stúdióba a modelljét egy rehabilitációs központból. „Életemben először szembesültem azzal közvetlen közelről, hogy milyen nehéz közlekedni, ha valakinek nincs két egészséges lába.” Eddig tizennyolc katonáról közölt képeket, bár ennél többet lefotózott, de volt olyan, aki utólag meggondolta magát, és Marta tiszteletben tartotta a kérésüket. „Nagyon érdekes volt, hogy sokan azok közül, akik vállalták a fotózást, milyen nehezen vették le a protézisüket, amikor erre kértem őket. Volt is, aki megmondta: protézis nélkül csupaszabbul érzi magát, mintha meztelenre kellene vetkőznie” – mondta.
Tudta, hogy maximális empátiával kell a katonák felé fordulnia. Segített neki ebben, hogy úgy nőtt fel, hogy a környezetében volt nem látó ember. „Éppen emiatt az egyik legnehezebb egy megvakult katonát volt fotózni. Bahmutnál, éppen Valentin-napon veszítette el a látását.”
Ehhez kapcsolódóan: A harcban megvakult ukrán katonáknak újra meg kell küzdeniük az eligazodással a világban
Arra a kérdésre, hogy milyen hatást szeretne elérni a fotókkal, Marta úgy válaszolt: ha a háborúnak vége is lesz egyszer, a sebesült katonák velük maradnak. „Ez egy új realitás, amivel együtt kell élnünk. Meg akarom mutatni a képeimmel, hogy ebben is van szépség. Érdekes, hogy amióta a katonákat fotózom, a többi sérült emberre is sokkal jobban odafigyelek a hétköznapjaimban. Remélem, más is így lesz ezzel.”
Ugyanakkor „nem nekik kell beilleszkedniük a társadalomba, hanem nekünk kell alkalmazkodnunk ahhoz, hogy itt élnek velünk. Már csak azért is, mert – bár én is láttam bombázást, de – tudom, hogy a hátországban élve össze sem hasonlítható biztonságban vagyunk azokhoz a katonákhoz képest, akik a fronton harcolnak.” Tapasztalatai szerint az ukrán társadalom nemcsak hősként tekint a sebesültekre, hanem elfogadta azt is, hogy a jelenlétük egyfajta normalitássá vált. Sebesült katonák még reklámokban is szerepelnek, és van olyan, akinek tévéműsora indult.
Sérült ukrán katonákat ábrázoló fotókból nyílt kiállítás
