Nagyvilág

A túlélésért küzd Kaczynskiék illiberális pártja

Radek Pietruszka / PAP / EPA / MTI
Radek Pietruszka / PAP / EPA / MTI
A tavaly októberi lengyel parlamenti választás óta csökken a kormányzásból kibukott illiberális párt, a Jog és Igazságosság (PiS) támogatottsága, miközben folyamatosan erősödik a legfőbb rivális, a nyugatos Polgári Koalíció (KO). Tavaly a KO-nak még két nagy másik pártszövetséggel kellett összefognia a Jaroslaw Kaczynski irányította PiS legyőzéséhez, ám a mostani felmérések szerint egymaga is hasonló vagy akár még nagyobb erőt képviselhet, mint Kaczynskiék. Donald Tusk kormányfő az áprilisi helyi választásra optimistán készül, sorsdöntő szavazásról beszél.

Az áprilisi helyhatósági választások kulcsfontosságúak lesznek az ország számára – mondta nemrégiben Donald Tusk lengyel miniszterelnök, a kormánykoalíció vezető erejének, a centrista – azaz mérsékelten jobb- és baloldali irányzatokat is tömörítő, Európa-párti – Polgári Koalíciónak (KO) az irányítója.

Szerinte azért nagy a tét a tavaszi szavazáson, mert a Jog és Igazságosság (PiS) – a tavaly októberi általános választások után a hatalomból kiszorult jobboldali-nacionalista párt – belháborút szít a központi kormány és a helyi önkormányzatok között. Tusk úgy véli, ha megnyerik a helyi választásokat is – márpedig erre szerinte jó esélyük van –, akkor a terveik szerint befejezhetik ezt a háborúskodást.

Tuskék valóban erősödtek az utóbbi időben, és ennek az okait egyesek abban látják, hogy az októberi választási siker után a „győzteshez húznak” a lengyel választók. Mások inkább úgy vélik, hogy az új Tusk-kabinet teljesíti a választási ígéreteit, és ez növeli a támogatottságukat. Inkább az utóbbi álláspontot képviseli Zeöld Zsombor Lengyelország-szakértő is, aki azért hozzátette: a győzteshez húzás is érvényesülhet a KO emelkedő népszerűségében.

Zeöld lapunknak elmondta: Tusk heterogén koalíció élén, három különböző – önmagukban is több pártot tömörítő – pártszövetség együttműködésének vezetőjeként vette át a hatalmat decemberben. A résztvevőknek közös programjuk nem volt, gyakorlatilag nem is lehetett volna, akkora ideológiai különbségek vannak közöttük. Ezért csak egy közös ajánlatuk lehetett: a nyolcéves PiS-uralom után szó szerint „kitakarítást” ígértek, és ezt óriási vehemenciával hajtották végre. Azaz lecserélték, kiszorították a közmédia addigi vezetését, most pedig éppen félszáz, PiS által kinevezett nagykövetet hív vissza Tusk kormánya.

Pawel Supernak / PAP / EPA / MTI Donald Tusk sajtótájékoztatója Varsóban 2023. december 8-án.

Közben a PiS által kinevezett jegybankelnök és Tusk között is súlyos konfliktus bontakozott ki. A nemzeti bank elnöke, Adam Glapinski ugyan nem hajlandó lemondani, mert szerinte az a bűnössége beismerését jelentené, ugyanakkor „békét” kötne Tuskkal, aki azzal vádolja, hogy hatalmával visszaélve igyekezett a PiS tavaly októberi győzelmét elősegíteni. A szintén a PiS által kinevezett alkotmánybíróság Glapinskinak adott igazat, szerintük nem lehet bíróság elé állítani a jegybank vezérét, ahogyan azt az új kormányfő szeretné.

A lengyel társadalom megosztottságát az is jelzi: a jelenlegi kormányzattal szimpatizáló szavazók oldaláról olyan hangok is megjelennek, melyek szerint a Tusk-kormány lépéseinek jogszerűsége vagy akár alkotmányossága másodlagos kérdés a PiS 2015 és 2023 közötti illiberális rendszerének lebontásához képest.

Vagyis a lengyelek többségét – és ezt a közvélemény-kutatások is bizonyítják – nem rázta meg, hogy a közmédiában milyen radikális módszerekkel hajtották végre a személycseréket, illetve hogy figyelembe veszi-e Tusk kormánya a szinte kizárólag a PiS embereiből álló alkotmánybíróság véleményét.

A CNN szerint az illiberális átalakulást levezénylő PiS az alatt a nyolc év alatt, amíg hatalmon volt, átvette az uralmat a közmédia, a bíróságok egy része, az alkotmánybíróság, számos kulturális intézmény, illetve több vállalat fölött is. Az illiberális pártot e korszakban Jaroslaw Kaczynski irányította.

Zeöld szerint Kaczynski nagyon megosztó személyiség, akinek tevékenysége elválaszthatatlan a párttól és annak sikereitől. Ugyanakkor ő és az egész PiS-pártvezetés elöregedett, nehezen tudja azt a szakmapolitikai és ideológiai irányvonalat folytatni, ami a PiS-re a 2010-es években jellemző volt. A 2015-ös választási győzelmük után Kaczynskiék azt a politikát tökéletesítették, amit elődjük (és utódjuk), Donald Tusk folytatott 2007 és 2014 között, így például a gazdaság erősítését érdemi szakmai döntésekkel támogatták meg.

Azt, hogy Tusk pragmatikus gazdaságpolitikát folytat, most is igazolja: hajlandó a francia elnökkel, Emmanuel Macronnal és akár régi ellenfelével, Orbán Viktorral is szövetkezni. A régi-új lengyel miniszterelnök a napokban ugyanis az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes EU-importját ellenző magyar és francia álláspont mellé állt.

Michael Kappeler / DPA / AP / MTI Donald Tusk lengyel miniszterelnök, Emmanual Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár a berlini kancellári hivatalnál tartott ünnepségen 2024. március 15-én.

Ezzel szemben a pragmatizmus egyre kevésbé jellemzi a PiS-t.

A tavalyi választási kudarc után Zeöld szerint most már ritkán tudnak tevékeny politikai aktorként fellépni Kaczynskiék. A PiS egyetlen üzenete gyakorlatilag hónapok óta annyi, hogy Tusk és kormánya hazaárulók – brüsszeli, német, orosz vagy akármilyen más érdekeket képviselnek a lengyel nemzeti érdek helyett.

A PiS kevés pozitív üzenetet tudott a választók felé közvetíteni, hacsak azt nem, amikor Mariusz Kaminski és Maciej Wasik mellett állt ki. Tüntetést is szerveztek a letartóztatott exminiszterért, illetve parlamenti képviselőért, miután Tuskék megfosztották parlamenti mandátumuktól, és rövid időre őrizetbe is vették őket egy jogerős bírósági ítélet alapján. A két PiS-es politikus közben másodszor is kegyelmet kapott Andrzej Duda – a PiS által támogatott – államfőtől, de előzőleg még arra is futotta az erejükből, hogy egy rövid éhségsztrájkba is belekezdjenek.

A PiS egyébként relatív győztese lett a tavaly októberi általános választásnak, de a parlamentben abszolút többségbe az addigi ellenzék, azaz

  • a Tusk vezette KO,
  • a középutas-centrista Harmadik Út választási szövetség
  • és az Új Baloldal pártszövetsége került.

Összesen kilenc kisebb-nagyobb centrista, mérsékelt jobboldali és balos-zöld párt fogott össze három nagyobb pártszövetségben, hogy legyőzzék a PiS-t. Ez végül bekövetkezett, Duda először mégis a PiS-t kérte fel kormányalakításra, majd Mateusz Morawiecki kormányfő még akkor is előállt egy miniszteri listával tavaly év végén, amikor pontosan tudta, hogy a parlamentben nincs meg a kellő támogatottsága. Így húzta az időt a Jog és Igazságosság, és ezzel azt a benyomást keltette, mintha nem akarná átadni a hatalmat – magyarázta a 24.hu-nak Zeöld Zsombor.

Akármi volt is a PiS törekvése, ez még népszerűtlenebbé tette a pártot. A Politico sok évre visszamenő közvélemény-kutatásokat összegző aloldala szerint 2020 táján az illiberális párt az ötven százalékot súrolta (alulról) a népszerűségi felmérésekben, de az idei adatok szerint már csak 30 százalék környékén jár. Így, míg tavaly a KO és társai együtt tudták csak legyőzni a PiS-t, mostanra Tusk pártszövetsége egymagában is megközelíti vagy felülmúlja a Jog és Igazságosság népszerűségét. A Politico összesítése és a Wikipedia közvélemény-kutatásokat követő választási összeállítása is a KO-t hozza már ki a legerősebb lengyel pártnak.

Zeöld azért ismer olyan felméréseket is, amelyek a PiS-t még mindig minimálisan erősebbnek láttatják Tuskéknál. Ám valójában még ez a lengyel közvélemény-kutatás is azt mutatja, hogy a PiS és a KO közel azonos létszámú választóra számíthat: a két párt közötti különbség két százalékpontnál is kisebb – ami a hibahatáron belüli eltérés. A PiS eszerint 29,8, a KO pedig 28,1 százalékon áll.

Ez a PiS szempontjából húsz százalékponttal rosszabb eredmény a 2020-as csúcsokhoz képest, míg a KO esetében a 28 százalék rendkívül kedvező adat.

Szintén érdekes a Harmadik Út mindössze 7,9 százalékos eredménye. Zeöld szerint ez azért feltűnő, mert egy héttel korábban ugyanez a közvélemény-kutató cég még több mint másfélszer ennyi, 13,5 százalékos támogatottságot mért a tömörülésnek, amely a Lengyelország 2050 mozgalomból és néppárti erőkből áll. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a KO körüli pártok hívei nem annyira elkötelezettek, mint ahogyan sok PiS-szavazó ragaszkodik Kaczynskiékhoz.

Amúgy a Zeöld Zsombor által idézett kutatás is megállapítja, hogy a PiS ugyan még vezet, de a párt támogatottsága hanyatló tendenciát mutat. Ebben szerepet játszhat az elemző szerint az is, hogy ideológiai kérdésekben nagyon nehézkes a PiS, például az abortusz körüli vitákban dogmatikus álláspontot foglalt el az elöregedő pártvezetés. Az abortuszellenes nézeteiket ráadásul a PiS által kinevezett alkotmánybíróság döntései súlyosbították, gyakorlatilag kriminalizálták a terhesség-megszakítást.

Tavaly a PiS viszonylag sikeresen mozgósította a híveit, de a KO, a Harmadik Út és az Új Baloldal legalább 10–15 százaléknyi olyan szavazót vitt az urnákhoz, akik korábban nem voksoltak. Összességében a 75 százalék körüli választói aktivitás minden rekordot megdöntött 2023-ban.

Mindeközben a PiS-ben súlyos vezetési válság van. Vita folyik Kaczynski jövőjéről,

de például arról is, hogy Kaminski és Wasik mandátumait felvegyék-e helyettük a listán következő jelöltek. A PiS vezetősége ebben is ideológiailag meghatározott, azaz nemleges álláspontot képviselt, ám közben a párton belül Monika Pawlowska aktivizálta magát, és felvette az egyik megüresedett mandátumot.

Leszek Szymanski / EPA-PAP / MTI Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság elnöke a párt varsói központjában 2023. szeptember 22-én.

Zeöld is úgy véli – Tuskhoz hasonlóan –, hogy sorsdöntő lesz a tavaszi helyhatósági választás, de nem azért, amiért a miniszterelnök gondolja. Tusk a kormány hatalma szempontjából tekint az önkormányzatokra, Zeöld viszont a PiS szempontjából tartja kulcsfontosságúnak a voksolást. Szerinte a párt és Kaczynski is a túlélésért küzd.

A szakértő szerint ugyanakkor vigyázni kell azzal, hogy az országos politikai vitákat mennyire lehet helyi szintre „levinni”. Lengyelországban sokkal erősebbek a civil szervezetek, mint Magyarországon, így helyben, az önkormányzati és vajdasági (megyei) választásokon akár erős pozíciókat szerezhetnek a lokális politikai alakulatok. Éppen ezért az országos tendencia, miszerint a KO és szövetségesei a városokban, a PiS pedig a falvakban erősebb, nem biztos, hogy maradéktalanul érvényesül a lokális választásokon.

Az a tendencia viszont várhatóan fennmarad az elemző szerint, hogy az országos és helyi voksolásokon Lengyelország nyugati részén inkább a modernizációpárti Tuskék, keleti vidékein viszont Kaczynskiék számíthatnak több voksra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik