Ki tudna többet a budapesti kávéházakról, közte a 130. évét ünneplő New Yorkról, mint Saly Noémi, irodalom- és Budapest-történész, aki legendás történeteket oszt meg a tudas.hu olvasóival a híres vendéglátóhelyről, amely előtt nap mint nap olyan turisták sora kígyózik, akik vajmi keveset tudhatnak a csodás termek hírét megalapozott egykori magyar hírességekről.

Saly Noémi
A szerző felvétele

Az idén 130. születésnapját ünneplő New York kávéház 2011-ben nyerte el a Világ Legszebb kávéháza címet, s azóta is így emlegetik. Vajon indokoltan?

Az a mérhetetlen invenció, sőt építészeti humor, amit beleépítettek, mindenképp hat máig is. Látszik rajta, ami az egész épületen is, hogy egy nagyon gazdag amerikai biztosítótársaság (a New York Life Insurance Company) kérkedni akart a vagyonával.

Ezért aztán a beruházók teljesen szabad kezet adtak a neves építésznek, a Budavári Palota átépítését is végző Hauszmann Alajosnak, aki maga mellé vette két „inasát”, Korb Flórist és Giergl Kálmánt, a Zeneakadémia pompás épületének későbbi tervezőpárosát és az volt a mondás, hogy pénz nem számít: beleadtak apait, anyait. Az elvárás az volt, hogy ennek nagyot kell szólnia!

Katonazenekaros hodálytól az irodalmi kávéházig

A New York Kávéház története eléggé zaklatott, de amit ma látunk, mennyire azonos azzal, ami 1894-ben a megnyitáskor fogadta a vendégeket?    

Amikor az olasz beruházó a rendszerváltozás után felújította és átépítette az épületet szállodának, a kávéházat a magyar szakemberek segítségével a megmaradt tervrajzok és fényképek alapján olyannak álmodták meg, amilyen eredetileg volt. Még a világítótesteknél is sikerült a hajdani csillárok legyártatása. Csak a mobil berendezés, az asztalok és a székek újak, az épített tartozékok és díszek kívül-belül, olyanok, mint régen.

A New York kávéház földszintje
Forrás: Wikipedia
– Andreas Poeschek

A humort említette a belső kialakításnál. Mire gondol?

A belső tér roppant szellemesen van kitalálva. Három szintje van a kávéháznak, a bejáratnál tizennégy lépcsőfokon le lehet menni a hajdan Mélyvíznek nevezett térbe, fel lehet menni a karzatra, vagy ott lehet maradni a földszinten.

A falfestmények stílusai között volt reneszánsz és barokk, a márványfalakat tükrök, bronzlámpák, bronz- és majolikadíszek díszítették, térelhatároló elemként a balusztrádos árkádokon és íveken túl csavart oszlopos árkádíveket alkalmaztak.

Az alsó szinten eredetileg mintegy tíz billiárdasztal kapott helyet és felülről lehetett bámulni a játékot. 1920-ban aztán az új bérlő, Tarján Vilmos a Mélyvízből elegáns éttermet alakít ki, ahol mindenki, aki számít, megfordul.

A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi a kávéház akkori vendégkönyvét, amelynek a külföldi névsora is impozáns. Thomas Manntól Josephine Bakerig és Maurice Ravelig számos híresség járt a New Yorkban.

Steuer Sándor
Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

A megnyitáskor milyen volt a hangulat?

A kávéházat először Steuer Sándor vette bérbe. Vérbeli kávés volt, a testvére, Gyula az Abbázia kávéházat irányította, ő pedig a korábban az irodalmárok törzshelyeként ismert Fiume kávéházat cserélte fel a New Yorkra. Steuer igazi bohém volt, a New York esetében is arról álmodozott, hogy az írók székhelyévé teszi, de ez ott nem sikerült. Kezdetben egy nagy hodály volt, ahol katonazenekar adta a hangulatot és a környékbeli polgárasszonyok olvasgatták a külföldi divatlapokat. Ahogy Krúdy írta: „a cikóriaillatú New York kávéházban délutánonként úgysem kapni üres asztalt” – jelezvén egyben, hogy a kávé nem volt a legjobb minőségű.

Steuer 1900-ig vitte a boltot, majd jöttek a Harsányi fivérek. Egyikük, Ferenc, szintén kávés volt, de a másik testvér, Adolf, tanárként fiatal korában vidéki úri családoknál volt házitanító. Eredeti nevüket, (Hirsch) 1903-ban magyarosították, és akkor az egész kávéházban egy ilyen hullám indult el az alkalmazottaknál is.

A vendégek kedvéért erről hír is megjelent a lapokban, hogy onnantól kezdve hogyan kell hívni a pincéreket.

De hogyan lett a New York az írók székhelye?

Erről van egy aranyos legenda, ami akár igaz is lehet.

Egy nyári délután Hirsch Adolf búsan támasztja az ajtófélfát, olvad az aszfalt, sehol egy vendég. Egyszer csak látja ám közeledni egyik hajdani kedves kis neveltjét, a Herzl terménykereskedő fiát Bajáról. Nagyon megörül neki, behívja, sőt azt kéri tőle, ha úgyis minden nap itt megy el, jöjjön be mindig egy kávéra. Ezt a Herzl gyerek meg is ígéri. Amúgy ekkor már Heltai Jenőnek hívják, és a Vígszínház második embere. Ő fordítja az összes francia vígjátékot, a Kiss József vezette A Hét irodalmi folyóirat ünnepelt szerzője.

És amikor a szófogadó Heltai bemegy Dolfi bácsihoz, viszi magával az egész színházat és A Hét folyóirat teljes szerkesztőgárdáját.

Amikor később megkérdezték Harsányit, miért tűri ezt a fizetésképtelen, hitelképtelen társaságot a New Yorkban, azt válaszolta: ahova ezek járnak, oda járnak a szép nők, és ahol a szép nők vannak, odajönnek a gazdag férfiak.

És ebben igaza volt. Ő találta ki a „kis irodalmit”: egy tányéron felvágott, sajt, keménytojás, és számolatlanul járt hozzá az ingyen zsemle. Ez 20 fillérbe került, de csak az íróknak. Ingyen járt nekik a kutyanyelv is, egy kb. 15 centi széles, hosszú kéziratpapiros slejfni, ami a nyomdai ívek levágott széléből maradt.

Tinta is volt, állítólag addig, amíg Karinthy Frigyes a hölgyterem sárga brokátpamlagára nem borított egy teli kalamárist.

A hajdani celebek törzshelye

Csak írók jártak a New Yorkba?

Ez volt az az a pillanat, amikor születőfélben van a mozi, s a filmesek is megtelepszenek a kávéház Dohány utcai oldalán, így Korda Sándor vagy Kertész Mihály.

Amikor Karinthy megy hátra Osváth Ernő asztalához (ide tartozott Heltain kívül Herczeg Ferenc, Ady és Ignotus is), valamelyik filmes kiteszi a lábát, elgáncsolja, hogy Karinthy írjon nekik egy filmszkeccset. És ír.

Állítólag a világ legelső rajzfilmvázlatai is itt születtek a New Yorkban. Korda Sándor ekkor 18 éves, nagyon nagy arccal jár-kel, és feltűnősködésből akkora szivarokat szív, mint egy négyéves kislány alsókarja. Később itt szerkesztette az első magyar moziújságot, a Pesti Mozit. Ők voltak akkor a celebek, és a kedvükért tódult oda mindenki.

Hiszen róluk ír az újság….

És ők írják az újságot. Amelyben mindig van irodalmi rovat, tárcarovat és versrovat. De volt itt törzsasztaluk képzőművészeknek – Szinyei Merse Pál vezetésével – és színészeknek, több is.

Ezek közül a legszebb a Kövessy Vár volt. Kövessy Albert vidéki színigazgató, rendező és színműíró volt, idős korában aztán Pesten telepedett le, és asztaltársaságához tartozott a színházi szakma krémje.

Volt egy vármakettjük papundekliből, amit mindig elővettek a kávéház raktárából és felállítottak az asztalon, majd körülülték, és egy bonyolult fantasy játékot játszottak rengeteg szereplővel. Aki hibázott, súlyos pénzbüntetéssel sújtották, amit a vár „kasznárja” begyűjtött. Év végén a ládika tartalmát kiürítették – és ebből rendezték meg az állástalan, munkaképtelen, öreg színészek, színészözvegyek és színészárvák karácsonyát.

A kedvenc New York-os legendám egy álmatlanságban szenvedő magányos öreg színészhez kötődik, akit Harsányiék házi detektívként alkalmaztak.

Egy sarokasztalhoz ültették, és figyelnie kellett, ki lop felöltőt, kalapot, sétapálcát, bármit. Ezért teljes ellátást kapott. Egyszer csak az öregúr lefordult a székéről, meghalt. Harsányiék leemelték az asztala márványlapját, és abból csináltattak neki a kávéház költségén sírkövet.

Ez az álomvilág meddig tart?

Az első világháború előtt Harsányiék visszavonulnak, és jön utánuk pár vállalkozó, akik a háborús években sorra tönkre mennek. Ebben az időben feketézők tanyája lesz a New York, ennek vet véget a már említett Tarján.

Ő először is bezárja és felújítja a kávéházat. Ezzel kiszorítja a gyanús alakokat, de az írókat majd visszaengedi. Eközben a város legjobb séfjét és cukrászait alkalmazza (Ahogyan Steuer a nyitás környékén a tortájáról híressé vált Dobos C. Józsefet).

A legdrágább ételek mellett azonban van az étlapon sült krumpli is 20 fillérért önálló fogásként, Tarján ugyanis nem akarta a volt kollégáit elüldözni.

Tarján Vilmos
Forrás: Wikipedia

A volt kollégáit?

Tarján alapjáraton bulvár-, azaz revolverújságíró volt, akit a botrányai miatt küldenek el Az Est lapoktól. Egyik könyvének a címe: A t.v.-től a Tarjánig (t.v. volt a lapban a szignója).

Jól tudta, hogy az írókat, színészeket és más művészeket nem szabad kiengednie a kávéházból. Persze ott volt még a legendás főpincér, Reisz Gyula is, aki egy 18 éves kölökről ránézésre megmondta, lesz-e belőle valaki.

Ha úgy ítélte meg, hogy igen, akkor hitele volt nála. Amikor aztán az adósnak végre megjelent a könyve, vagy bemutatták a darabját, akkor nemcsak megadta a tartozást, hanem fejedelmi borravalóval is honorálta a türelmet. Mivel a kávéházi világban mindenki mindenkit ismert, ezt a lépést nem lehetett megspórolni.

Sportszeráruháztól a Hungáriáig

Ez a második aranykor meddig tartott?

1936-ban Tarján úgy ment ki a New Yorkból, ahogy bejött: egy szál monoklival. Lóversenyezett, kártyázott, tönkrement.  Ezután több bérlő is váltotta egymást, végül már 1942-ben a Spolarics vendéglős dinasztia vette át az üzemeltetést.

Finoman szólva is rendszerkonform família, József körúti kávéházukra a nyilas időkben ki volt írva, hogy zsidóknak és kutyáknak tilos a bemenet. A kávés fiai igazi aranyifjak voltak, a Horthy fiúkkal jártak egy társaságba.

Ez a család veszi át 1936-ban a berlini magyar vendéglő üzemeltetését. Ebben az időben azonban a New York kártyatermeiben megsűrűsödtek a letartóztatásokkal záruló rendőrségi razziák, majd az ostrom kezdetekor bezárják a kávéházat, amelyben már az erzsébetvárosi zsidók elkobzott ingóságait tárolják.

Hogy indult újra az élet a feldúlt és kifosztott kávéházban?

1945 augusztusától két éven át dzsesszmuzsika és zongora mellett bálokat, testületi gyűléseket tartottak itt, majd a belső berendezés lepusztításával kispénzűek számára eszpresszóvá és sörözővé alakítják, hogy pár hónap múlva csődbemenjen.

Ezt követi az államosítás, ami után nem sokkal a kávéház nagyobbik része a Sportszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat áruháza és nagybani ellátó raktára lesz, a kisebbik részén IBUSZ irodát rendeznek be.

Ez 1953-ig tart, amikor Vince István, a palotát sajtószékháznak megkapó Lapkiadó Vállalat akkori igazgatója bemegy a kommunista politikushoz, Vas Zoltánhoz, hogy kéri vissza a kávéházat az újságírók számára, ami 1954 tavaszán meg is történt, immáron Hungária néven. A hetvenes években volt még egy átalakítás, bár a velencei csillárok helyett üveggömbös világítótesteket szereltek fel.

A Hungária kávéházas időkre emlékszem, hiszen magam is a harmadik emeleten dolgoztam és többször jártam odalent, akár interjúkészítésre is. A felső szinten ott voltak még a híres írók régi karikatúrái…

Azok megvannak ma is, csak a SAS Radisson hotel, a régi Béke tulajdonában. Egy intézményi átszervezés közepette az ugyanahhoz a szocialista vendéglátó vállalathoz tartozó Béke szállóba vitték ezeket a rajzokat, és a privatizáció után az ő tulajdonukban maradtak. Véletlenül akadtam rájuk, ma is ott vannak a folyosókon, nagyon vigyáznak rájuk.

Miben különbözik a New York az összes többi pesti kávéháztól?

Semelyik másikat nem dokumentálták annyira, mint a New Yorkot. Sok irodalmi műben is felbukkan, visszaemlékezések szólnak róla. Harsányiék szerepe is kiemelhető, mert nagyon tehetségesen tudták a vendégkört alakítani és kezelni, de ilyen szempontból Tarján Vilmos talán még jobb volt.

A Hungáriás időkben volt-e bármi, ami emlékeztetett a hajdani irodalmi, életre?

Persze, hiszen megint volt élet a sajtóház és a rengeteg szerkesztőség miatt, amelyeknek a munkatársai gyakran jártak oda. Újra lettek asztaltársaságok, igaz léteztek a belügynek jelentő beépített emberek, a „téglák” is, de még sokan éltek azok közül, akik a háború előtt is vendégek voltak. Ráadásul abban az időben az Astorián kívül nem volt Budapesten másik hasonló hangulatú hely.

A hajdani kávéházi élet azonban végérvényesen a múlté, annak dacára, hogy a New Yorkba jelenleg szinte alig lehet bejutni, hosszú sorok állnak előtte, de mind turisták.

Amikor a 2001-től 2006-ig tartott átalakítások nyomán az olasz Boscolo csoport átvette a hatalmat, mesélték az üzemeltetők, hogy az egyik olasz főnök kijelentette, az ötcsillagos szálloda kávéházába nemhogy nem akarja visszacsábítani a budapestieket, de látni sem akarja őket.

Ez tulajdonképpen a mai napig így is maradt, Budapest nem tudta visszafoglalni a New Yorkot, bár ma már spanyol üzemeltetők viszik a házat. De a hajdani kávéházi élet amúgy is áttevődött a közösségi média online felületeire: a facebookon vannak a csoportok és az asztaltársaságok. Régen a kávéház működött úgy, mint ma a facebook.

Mindenki több csoportban volt tag, azok között átjárás volt. Amikor elindultak a romkocsmák, néhány évre fel tudták villantani a fiatal értelmiség régi kávéházi világát, de sajnos mára már azok is más irányt vettek.