Eddig titkolták előttünk a tudósok: Arisztotelész felfedezte az 5. elemet?

Arisztotelész, az emberiség történetének egyik legbefolyásosabb filozófusa és tudósa, jelentős mértékben hozzájárult számos területhez, beleértve a fizikát, a biológiát, az etikát és a politikaelméletet. A metafizika – a valóság alapvető természetének tanulmányozása – területén végzett munkája azonban talán az egyik legérdekesebb hozzájárulása. Itt javasolta a " Quinta Essentia " vagy az " Ötödik elem " koncepcióját, amely a mai napig lenyűgözi a tudósokat.

A Quinta Essentia megértéséhez először meg kell érteni az ókori görögök anyagfelfogását . Jóval a modern kémia és fizika megjelenése előtt a görög filozófusok azt állították, hogy az univerzum négy alapvető elemből áll: földből, levegőből, tűzből és vízből. Mindegyik elemhez a négy alapvető tulajdonság párja társult: meleg, hideg, nedves és száraz. A Föld hideg és száraz volt, a levegő forró és nedves, a tűz forró és száraz, a víz hideg és nedves. Ezt az elméletet nagyrészt a szókratész előtti filozófusnak, Empedoclesnek tulajdonítják , és évszázadokon át a természetfilozófia sarokkövévé vált.

Arisztotelész azonban úgy érezte, hogy ez a négy elem nem elegendő a világegyetem összetettségének és sokszínűségének magyarázatához. Véleménye szerint léteznie kell egy ötödik elemnek – egy Quinta Essentiának vagy ötödik esszenciának –, amely a földi szférán túl létezett.

Ez az ötödik elem Arisztotelész szerint alapvetően különbözött a másik négytől. Míg a föld, a levegő, a tűz és a víz változásnak és pusztulásnak volt kitéve, a Quinta Essentia örök, változatlan és romolhatatlan volt. Nem tartalmazta az egymásnak ellentmondó tulajdonságokat, mint a meleg és hideg vagy a nedves és száraz; tisztán önmaga volt. Ezt a kvintesszenciát az égitesteket, a csillagokat és a bolygókat alkotó elemnek tartották – a miénken túli éteri birodalmat.

A Quinta Essentia koncepciója mély hatást gyakorolt a későbbi filozófiai, vallási és tudományos gondolkodásra. A középkori alkimisták átvették az ötletet, a Quinta Essentiát a megfoghatatlan bölcsek kövével egyenlővé téve, egy olyan anyaggal, amelyről azt gondolták, hogy képes az alapfémeket arannyá alakítani és halhatatlanságot adni.

A világ legfélelmetesebb hangja fizikai fájdalmat okoz? Rémisztő dolgot történhet velünk, ha meghalljuk

Olvass tovább...

A keresztény filozófiában ezt az ötödik elemet gyakran az istenivel, a lélekkel vagy a szellemmel társították. Az az elképzelés, hogy létezik a fizikain túl változatlan és megvesztegethetetlen anyag, jól illeszkedik a keresztény teológia lélekről és Istenről alkotott fogalmaihoz.

Míg a modern atomelmélet a fizika területén kiszorította az arisztotelészi elemeket, az univerzum alapvető, oszthatatlan és változatlan "építőkövének" gondolata új formában maradt fenn: az atomban. Ily módon Arisztotelész Quinta Essentiája továbbra is visszhangzik a világegyetem modern felfogásában.

Arisztotelész Quinta Essentiája, vagyis az „Ötödik elem” az ókori és középkori metafizika döntő részét képviseli. Fogalomként segített az emberiségnek megbirkózni az univerzum bonyolultságával, és jelentős szerepet játszott a különböző gondolkodási területek fejlődésében. Míg az elmélet sajátosságait felváltotta a modern tudományos felfogás, Arisztotelész alapvető kérdésére – miből áll az univerzum, és hogyan működik? – továbbra is a valóság természetére irányítja az embert.