Ambrus Attila üzent az Ázsia Expressz párosainak: Mondjátok azt, hogy FBI ügynökök vagytok

A "Viszkis rabló" komoly tapasztalatokkal bír az Ázsia Expressz kapcsán, hiszen mindjárt három, a világtól eléggé elzárt országon keresztül tudott a legjobb lenni. A sikerhez persze nagy szükség volt Berki Krisztián lehengerlő, ellentmondást nem tűrő stílusára de Attila is bőven gyűjtött tapasztalatot a Kambodzsán, Vietnámon és Laoszon keresztül vezető utazás során. Ezért is küld néhány jó tanácsot a Bors munkatársával, aki pénteken indul a Fülöp-szigetekre, hogy kövesse az Ázsia Expressz karavánjának útját.

„Tilos és kész!”

– A legfontosabb tanácsom a helyi viszki mértékletes, de folyamos és módszeres fogyasztása. 

Igaz, az amalgám tömést kioldja a fogból, de még mindig jobb, mintha egy helyi házi koszt elfogyasztása után egész nap izzadva keresel út menti bokrokat, hogy… – kezdte nevetve, de teljes komolysággal Ambrus Attila, aki emellett minden versenyzőt óva int az út menti „büféknél” való kéregetéstől. – Alap tanács, hogy az óv meg a legjobban a gyomorbántalmaktól, amit nem eszik meg az ember. Mindegy, milyen ínycsiklandó, milyen illata van! Tilos és kész! – szögezte le az egykori győztes, aki az első széria alatt éppen csak annyit evett, amennyire feltétlen szüksége volt ahhoz, hogy legyen elég energiája a játékhoz. Akkor is inkább zöldségeket választott a hús helyett. Már ha esti vendéglátójuk megkínálta őket valamivel.

Halott katonák képeivel dicsekedett a szállásadó

Ambrus Attila kitért a TV2 kalandjának másik sarkalatos pontjához, ami nem más, mint a rettegett szálláskeresés. Ehhez a művelethez két tanácsa is akad. – Krisztián és én a bunkó módszert választottuk. Nem nagyon kérdezgettük, hogy alhatunk-e valahol. Csak beköltöztünk és úgy tettünk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Impulzívan toltuk a dumát magyarul és hopp, már le is ültünk! – magyarázta a Viszkis. – Persze, miután beletörődtek a helyiek, hogy mi bizony nem megyünk sehová, stílust váltottunk és a legnagyobb tisztelettel viseltettünk a háziak szokásai iránt. Ez nagyon, nagyon fontos! Emlékszem, hogy egy este, Vietnámban kerestünk és találtunk szállást. A ház ura egy ponton elmesélte, hogy vietkong gerilla volt, majd mutatott fényképeket azokról az amerikai katonákról, akikkel saját kezükkel végzett. 

– idézte fel egyik meghatározó élményét Ambrus Attila.