• Bár gyakran beszélünk állatjogokról vagy állati jogokról, valójában ma a világon sehol, egyetlen országban sincsenek az állatoknak jogai. „A jelenlegi jogrendszer szerint jogai az embernek vannak, azonban jogilag bármit jogképessé minősíthetünk, nem kell hogy élőlény legyen. A cégek is mint jogi személyek, jogképesek. De attól, hogy valami, valaki jogképes, még nem feltétlenül tud kiállni magáért, ezért kell számára egy jogi képviselő, aki el tud járni helyette és képviselni tudja az érdekeit. Példa erre az Új-Zélandi WhanganuI folyó, amit jogképessé nyilvánítottak” – mondja Kajó Cecília állatvédelemmel foglalkozó jogász, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület titkára. 

„Ha az állatok jogképessé válnának, az egy forradalmi dolog lenne, nagyjából a rabszolgafelszabadításhoz tudnám hasonlítani.

  • A büntető törvénykönyv 244. paragrafusa szerint állatkínzást követ el, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, aki a háziállatát vagy környezetében tartott veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi. Szintén állatkínzás az öröklődő betegségben szenvedő állategyed tenyésztése, szaporítása, kényszertakarmányozása, a kíméletét nem biztosító módon mozgatása, szállítása, elhelyezése. Állatkínzás az állatviadalok szervezése is.
  • Ez alapján azonban felmerülhet a kérdés: miért van az, hogy ha valaki megveri a kutyáját, kitépi a papagája tollát vagy lelövi a szomszéd macskáját, az állatkínzás, és akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, és miért nem állatkínzás az, ami a nagyipari állattenyésztésben történik, ahol az állatokat megcsonkítják, a fülüket átszúrják, szűk helyre zárják, rögzített závárzatú pisztollyal fejbe lövik őket vagy áramot vezetnek beléjük?

Miért állatkínzás a kutya agyonverése, és miért nem az, ha egy laboratóriumban modellalkotás címén okoznak neki agyi traumát? Mert az egyik öncélú, a másik esetben az ember igényeit szolgálja ki?

  • „Egy haszonállattartó telepen nem feltétlenül azért követelnek meg minimum feltételeket, hogy az állatok jól érezzék magukat, amíg felhizlalják őket. A haszonállatok esetében valójában inkább embervédelmi szabályokról beszélhetünk. A cél az, hogy minőségi termékek kerüljenek le az állatokról, a fogyasztó számára minőségi élelmiszerek készüljenek, hogy ezek fogyasztásától ne betegedjünk meg, ne legyenek járványok és olyan betegségek, amelyek átterjedhetnek az állatról az emberre” – mondja Kajó Cecília, aki szerint bár Peter Singer Az állatok felszabadítása című könyve évtizedekkel ezelőtt íródott, sok változás azóta sem történt.  
  • „Uniós szinten a mai napig arról megy a vita, hogy rendben van-e az, hogy a sertéstelepeken automatikusan levágják a kismalacok farkát. Ugyanis ezek a malacok össze vannak zsúfolva egy ingerszegény környezetben, és azzal szórakoztatják magukat, hogy egymás farkát rágják. Ahelyett, hogy a környezetüket gazdagítanák, inkább levágják a farkukat. És nem azért megy erről a vita, mert szegény malacoknak ez fáj, hanem azért, mert ha elfertőződik a farkuk, akkor kiesnek az állományból és nem hoznak bevételt. Vagy arról megy a vita, hogy jó gyakorlat-e az, hogy automatikusan szórják bele az antibiotikumot a takarmányba, vagy inkább csak akkor kellene ezeket a szereket használni, ha valóban beteg az állat.”
  • Vagyis, bár ezt gyakran csak kulturális szokások indokolják, nem az adott faj tulajdonságai vagy az egyed képességei (a kutya és a sertés például hasonló intelligenciával bír), különbséget teszünk állat és állat között. És ha gazdasági, vagy egyéb vélt vagy valós érdekek (néha csak az ember kényelme vagy szórakozása) úgy kívánják, akkor az állatokkal olyan dolgok történhetnek, amikről korábban megállapítottuk, hogy állatkínzásnak minősülnek. 
  • Ma Magyarországon az EU-s jogszabályok és előírások érvényesek, amelyek a legszigorúbbak a világon. Sőt, hazánkban talán még jobb is a helyzet, ugyanis az állattartók és tenyésztők még állami támogatást is kapnak, ha plusz előírásokat teljesítenek (például ha figyelnek a jobb levegőminőségre, ha kisebb az állománysűrűség stb.). Ettől függetlenül, ami az Uralom című filmben látható – az egyéni kegyetlenkedéseket leszámítva –, nagyjából megfelel a valóságnak, az ott bemutatott módszerek érvényesek. Például a kakascsibék egy részét, mivel felnevelésük nem volna gazdaságos és így mellékterméknek minősülnek, a kikelésüket követően élve ledarálják. A sertések karámokban élnek, általában nincs alattuk szalma, mert az megnehezítené a takarítást, műanyag vagy betonpadlón állnak, fekszenek. Az anyakoca elléskor egy fiaztatókarámba kerül, ahol alig tud mozogni. Ez cél is, nehogy kárt tegyen magában vagy a kismalacokban.

Bár kötelező az állatok kábítása, a fájdalommentes halál ritkán adatik meg, főleg olyan vágóhídon, ahol feszített tempóban dolgoznak, naponta több ezer állattal végeznek.

  • A csirkéket a lábuknál fogva felakasztják, majd olyan vízbe merítik, amibe áramot vezettek, ezt követően elvágják a torkukat. A nagyobb gerinceseknél a fej-hát kábítást alkalmazzák, egy villás szerkezet segítségével, vagy rögzített závárzatú pisztollyal roncsolják a koponyát és az agyat, ezt követően véreztetik ki az állatot. A prémjéért tartott állatokat nem lehet a hagyományos módon megölni, nehogy sérüljön a bundájuk. Őket vagy gázkeverékkel kábítják és ölik le, vagy elektromos áramot vezetnek a pofájukba és a végbelükbe.
  • Pedig már a XVIII. században megalakultak az első állatvédő mozgalmak és szövetségek, beadták az első törvényjavaslatot az állatok bántalmazása ellen, az 1970-es években pedig megfogalmazták az Állati Jogok Egyetemes nyilatkozatát, amely többek közözött azt mondta ki, hogy minden élőlénynek természeti jogai és minden idegrendszerrel bíró állatnak egyedi jogai vannak, tisztelni kell az életüket, nem szabad kegyetlen beavatkozásnak alávetni őket. Az ENSZ azonban nem iktatta be ezt a dokumentumot, az ebben megfogalmazottak csak szépen csengő szavak maradtak. A diskurzus pedig azóta is folytatódik, hogy legyenek-e az állatoknak (és egyéb természeti képződményeknek) jogaik. 
  • „Bár egyre többen, egyre többet foglalkoznak ezzel a témával, az emberek lelkiismeretét egyre inkább izgatja a téma, tömeges mértékben mégsincs sok változás, sőt, a helyzet romlik. Az emberiség túlnépesedésével párhuzamosan jelentkező tömeges igény az állati eredetű élelmiszerekre, az egész állattartást egy biomasszagyártó iparrá alakította át. Azoknak az állatoknak az élete, akik ebbe a rendszerbe bekerülnek, a lazactól a sertésig, a születéstől a pusztulásig nettó szenvedés. […] Az ember erkölcsi érzéke a szoros fizikai tapasztalathoz kötődik.

Ha a szenvedésről és gaztettekről csak az eszünkkel tudunk, de közvetlenül nem tapasztaljuk meg, nincs róla vizuális élményünk, akkor nem születik meg bennünk az iszonyodás, ami változásra sarkallna bennünket.

  • Márpedig ezeket a dolgokat eltávolították tőlünk, ahogy a náci Németországban sem tudott a legtöbb ember a haláltáborokról. A másik probléma a szolidaritáshiány. Végzetes, önveszélyes módon kiveszett belőlünk a szolidaritás egymás iránt. Hát miért pont a szarvasmarhával vagy a sertéssel lennénk szolidárisak, ha még az embertársainkkal sem tudunk azok lenni?” – teszi fel a kérdést Lányi András filozófus.

Iliás-Nagy Katalin teljes riportját érdemes elolvasni: az 1. részt ITT, a 2. részt ITT.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/ Lucia Macedo 

Kurucz Adrienn